– Melyik darabot vitte magával a 10. színházi olimpia eddig látottjai közül?
– Az ifjú barbárokat. Jó volna még egyszer megnézni. Gyerekem született, járvány is volt,
évek óta nem jártam színházban, de korábban lelkes színházlátogató voltam.
2005-ben fedeztem fel magamnak a Pintér Béla Társulatot, egy-egy darabját kétszer, háromszor is láttam.
Már jó ideje nem éltem át igazi katarzist színházi előadáson.
Utoljára talán a Nemzeti Színházban, Az ügynök halála hatott rám katartikusan, Bánsági Ildikóval és Blaskó Péterrel a főszerepben. Véletlenül szúrtam ki a programból ifj. Vidnyánszky Attila, Ifjú barbárok című előadását. Vonzó volt számomra az, hogy Bartókról és Kodályról készült egy darab, amit ifj. Vidnyánszky Attila rendezett, Vecsei H. Miklós írt és Berecz István koreografált. Az utolsó jegyet vettem meg. A megérkezésemkor szembesültem azzal, hogy egy háromórás előadásra ülök be.
Hosszú, színházi élmény nélkül töltött időszak után ünnep volt számomra ez a három óra.
Az első percekben megríkatott Bartók egyik műve. Tetszett a darab naiv, gyermeki humora, szürrealitása, álomszerűsége, a szövegek, a zenék szerkesztése, amit a színészek mozgása, játéka is felerősített. A minimalista színpadi tér és díszlet jól támogatta az idő folyása és az utazások ábrázolását. Jó lenne, ha játszanák még Budapesten és más városokban is. Tartalmas előadás. A rendező teret adott az improvizációnak, szép, gazdag, szellemes a színészek játéka. A Bartókot alakító színész, a csíkszeredai születésű Imre Éva, aki a Kolozsvári Állami Magyar Színház színesze, arcjátékában, testtartásában, minden ízében zseniális volt.
– Látott már Bartókról és Kodályról színpadi előadást?
– Tudomásom szerint
a két zenész zseni életéről, barátságáról sosem készült színdarab.
Szerintem fontos megjegyezni, hogy Pintér Béla és társulatának megjelenése óta
ez az első olyan előadás, amiben a magyar népzene és néptánc hitelesen ábrázolt.
Pintér Béla ebben úttörő volt: sem előtte, sem azóta, hogy társulatot alapított, nem jött senki, aki ezt meg akarta vagy meg tudta volna lépni. Nagyon örülök, hogy végre született egy ilyen előadás.
– Gyakran oszt meg a közösségi oldalon olyan gondolatokat, amelyek élményekből születnek, de a kulturális életet érintik. Miért tartja ezt fontosnak?
– Lakik bennem egy lelkes népművelő.
Szeretem a tehetséges művészekre, az értékes alkotásokra felhívni a figyelmet.
– Azt is közzétette nemrég, hogy megnézte a Blokádot. A napokban a film nyert a 3. Magyar Mozgókép Fesztiválon. A politikai filmdráma új műfaj itthon, legalábbis ami ma élő politikusokról szól. Mi tetszett ebben?
– Szemben a műfaj korábbi próbálkozásaival, minden részletében jól kidolgozottnak tartom. Nagyon informatív, magával ragadó film, és akárcsak az Ifjú barbárok, olyan, amit nem elegendő egyszer megnézni. Nem könnyed nyáresti program, habár sok limonádé film helyett vetíthetnék nyáron szabadtéri mozik. Ez a film, ahogy Antall József is tette, történelmet tanít. Szerintem jól.
Érződik, hogy az alkotók alaposan felkészültek arra, hogy egy történelmi témájú film forgatókönyvét megírják.
– Mit szól ahhoz, hogy több kritika éri a filmet? Vannak, akik úgy látják, hogy elfogultan beszél a rendszerváltozásról, és a történelmet helyenként átírja.
– Szerintem erről leginkább a rendezőt és a forgatókönyvírót kell kérdezni.
Nagyon alapos ismereteket szereztek, ez érződik is. Ha valaki igazán komolyan tud vitatkozni az alkotókkal, tegye meg.
Jó is lenne egy ilyen vita! Ami pedig a filmben szereplő kiváló színészeket illeti: ők nem akárkik. Akármit nem vállalnak el. Ezúton is gratulálok az alkotóknak, és még sok ilyen hiteles filmet kívánok Magyarországnak!
Borítókép: Szalóki Ági (Forrás: Facebook)
