Megelőzte hírnevét a tavaly nyáron bemutatott Kolozsvári Állami Színház vendégjátéka, az Ifjú barbárok, amit most április 19. és 22. között a 10. Színházi olimpia és a Madách Nemzetközi Színházi Találkozó (Mitem) keretén belül mutatnak be a Nemzeti Színházban. A fiatal szerzőpáros, Vecsei H. Miklós és ifj. Vidnyánszky Attila nevéhez fűződő darab Bartók Béla és Kodály Zoltán népzenegyűjtő munkásságát és legendás barátságát dolgozza fel a mai kor nyelvén, és próbál választ adni, mit is jelent a magyarság a mai fiataloknak, vagyis a magyarságtudatunk, nemzeti azonosságtudatunk ma is aktuális kérdéseivel szembesíti a nézőt. A fiatal alkotócsapat ismét olyan ősöket hívott társul, akiknek példája és minden fájdalmon átívelő hite, missziója komoly segítséget nyújthat számunkra a XXI. század útvesztőiben.

Az Ifjú barbárok a hagyomány megtartó erejével szembesít
Bartók és Kodály életében az a nagyon izgalmas, hogy ők kora huszonéves korukban mentek el gyűjteni szerte a Kárpát-medencébe. Nagyon komoly kulturális ellenszélben voltak úttörők – saját tanáraik a Zeneakadémián sem támogatták őket. Ha ők ketten nem végzik el a sok-sok ezer darabból álló gyűjtésüket, nélkülük a népzene, a népdalok igencsak csorbított változatban léteznének ma a magyar kultúrában
– magyarázta Vecsei H. Miklós a témaválasztását.
A fiatal alkotócsapat egy olyan sajátos anyagot hozott létre a dokumentumokból összerakott korrajz alapján, amely nemcsak humoros, de temérdek szabad asszociációval mind a mai világról, mind a száz évvel korábbi életről nem kevés információval szolgál.
Kodály Zoltán és Bartók Béla 1905-ben kezdte el a magyar népzenét összegyűjteni a Trianon előtti Magyarországon. Fonográfjukkal az egyszerű emberekhez mentek, feljegyeztek minden körülményt, ami a dalokhoz kapcsolódott. Több mint tízezer népdalt rögzítettek a Kárpát-medencében.
Bartók fogalmazta meg A magyar népdal könyvében, hogy nincsen népzene néptánc nélkül, mert ezek szervesen illeszkednek egymáshoz. Míg Bartók gondolkodásmódja a Cantata Profana, a csak tiszta forrásból merítkezés volt, addig Kodály a pedagógia útján közelített a témához.