A több évtizede tartó koncepciózus építkezés és a professzionális csapat emelte Európa és a világ legismertebb múzeumai közé a Szépművészetit, a munkának mára elmaradhatatlan része a Múzeum+ programsorozat is.
Az a törekvés, hogy a múzeumba kevéssé járó embereket is megszólítsák és ott tartsák a kiállítóhelyen. Amikor Szőke Péter Jakab néhány éve az Art Marketen az első élő festést megvalósította, nem sejtette, hogy az ország legnagyobb múzeuma fogja meghívni ezzel a munkával.
A képzőművészeti vásáron a Covid-járvány alatt festett nyilvánosan 4×2 méteres lepedőre a művész, témaválasztásában valamiképp a bezártságélményt megidézve egy üres szobát vitt a vászonra. Az egyszerűen megfogalmazott belső tér kortárs festményként is értelmezhető. Idén pedig már a Szépművészeti Múzeum kísérőprogramjára készített spontán alkotást Csontváry Kosztka Tivadar ihletésében.
A technika lényege röviden, hogy hátulról festik meg a képet vékony lepedővászonra, erős reflektorok mellett, az alap egyből átkapja a színt, így a közönség szinte azonnal látja a készülő munkát, és a festőkkel is kapcsolata van, minden mozdulatukat követheti.
– Kortárs, vonalszerű alakból alakítottuk át tájképpé Csontváry ismert képét, A taorminai görög színház romjait, majd továbbgondolva Etnává és a görög színház romjaivá, öböllé és a tengerré. Az így született munkán nem az eredeti képet kell keresni, csak annak szín-kompozíció hasonmását. Másodszor Csontváry motívumaiból raktunk össze egy kompozíciót, a Magányos cédrus, a Próféta és A Nagy Tarpatak a Tátrában című ismert képek alakzataiból.
Kitaláltunk egy olyan módszert, amivel a végén összefolyatjuk a színeket, és ebből egy nagyon érdekes, megfolyt kompozícióvá válik az egész.
Amit közel húsz perc alatt fel tudunk festeni, egy
nagyon leegyszerűsített kép, de mégis kialakul belőle egy szerethető világ
– magyarázta Szőke Péter Jakab.
A művész szerint pont úgy kell ezt felfogni, mint a művészetben mindig is jelen lévő műfajt, akár egy hommage, parafrázis megmutatkozását színpadi világításban, performansz formájában, a közönség jelenlétével.
– Átfogalmaztuk Csontváry világát ezeken a munkáinkon, nyomokban Csontváryt tartalmaz, de valójában egy egészen más kép születik belőle.
Maga a folyamat nagyon izgalmas, hiszen a mozdulataink látszanak, velük halad a nézői figyelem.
Az első képnél az volt az alapötlet, hogy Csontváry Kosztka Tivadar 120 éve egy különös festő volt.
Nem érdekelték az izmusok és az korában meghatározó irányok, ő a nap útján haladva a földi és a transzcendentális valóság különös egységét teremtette meg.
– Ma, amikor már nincsenek izmusok, mindenki járja a maga útját, a saját maga által választott mértékben igazodva a művészettörténethez, egyéni utakat látunk. Csontváryt ideidézve azt akartam megmutatni, hogy most már mindenki a maga szellemében dolgozik, talán nem is mindig felismerhető jelleggel, de ennek ellenére ezek szabad világok maradnak, és hogy kinek mi lesz az utóélete, azt majd az idő fogja eldönteni – tette hozzá.
Az Art Market a Múzeum+ program és a Múzeumok éjszakája programon mutatkozott be eddig, koncentrált nézői figyelem mellett, szinte tapintható, ahogyan együtt haladtak a nézők a művészek mozdulataival, gondolataival. Korábban Szőke Péter Jakab az egri művésztelepen már kísérletezett ezzel a technikával, a Ludvig Nemzetközi Művésztelepen pedig két orosz művész állt elő hasonló akcióval.
Az ott alkotó művészek teljes absztrakciót készítettek, aminek nem volt meg a kitalált kompozíciója, csak az esetlegessége, Szőkéék viszont abba az irányba vitték el, hogy legyen egy, már megszületett kép előképe a spontán festésnek, hogy tudják kapcsolni az emberek valamihez.
A kortárs átértelmezéssel egybekötött, látványos színpadi bemutatót újabb helyeken, akár nemzetközi kiállítóterekben is megvalósítanák az alkotók.
