– Milyen előadásokból áll és hogyan alakult ki az idei program?
– Július elsején az Orlai Produkció előadásával kezdünk, akik Neil Simon Mezítláb a parkban című darabját adják elő, azután, július 11-én, a kaposvári Csiky Gergely Színház produkcióját, Claude Magnier Oscar című vígjátékát láthatják a nézők. Július 14-én a Pesti Művész Színház művészeinek előadásában Márkus Alfréd–Nóti Károly–Nádasi László–Nemlaha György Maga lesz a férjem című zenés vígjátéka, 15-én pedig a L’art pour l’art Társulat estje dolgoztatja meg a rekeszizmokat. Július 22-én a Gergely Theáter érkezik hozzánk a Fogj egy sétapálcát című kávéházi kabaréval, július 26-án pedig a Bánfalvy Stúdió művészeinek közreműködésével Ray Cooney Funny Money című bohózatával zárul a programsorozat. Vannak színházak, amelyek már hosszú évek óta visszatérő vendégeink, ilyen a mostani hat társulat is. Sajnos csak ennyi fér bele idén, de az adott helyzetben ennek is örülni kell. A meghívott előadásokat most is úgy próbáltam összeválogatni, hogy nyár lévén könnyedebb hangvételű, mégis magas színvonalú előadásokkal szórakoztathassuk mind a helyieket, mind az ide látogató, színházkedvelő turistákat.

– Milyen hagyományokra tekint vissza a Pécsi Nyári Színház?
– 1978-ban rendezték meg először a pécsi nyári színházi játékokat. A rendezvénysorozat ötletgazdái, Eck Imre, a Pécsi Balett alapítója, Bagossy László igazgató és az édesapám, Vidákovics Antal egy igazán színes programkavalkáddal várták a közönséget. Egy több helyszínen – a Barbakán várárokban, a tettyei romoknál, az Anna udvarban és a mostani Káptalan Kertben – megvalósuló, összművészeti fesztivált álmodtak meg, amelyen számos művészeti ág képviseltette magát. A programsorozat gerincét a színházi előadások adták, de a báb-, a tánc-, sőt még a képzőművészet sem hiányzott a palettáról. Aztán a rendszerváltás környékén hosszú, többéves szünet következett, majd az 1990-es évek végén édesapám újraélesztette a programsorozatot, amelynek sorsát művészeti vezetőként immár én egyengetem tovább.
– Milyen érzéseket ébreszt önben, hogy édesapja szellemi örökségét viheti tovább?