Nem lehet evvel a Tisza Párttal bírni: csak úgy ontják magukból a választócsalogatónál választócsalogatóbb javaslatokat, úgyhogy nehéz lesz a kormánypártoknak felvenni velük a versenyt. Egyik szekértoló szakértőjük azzal a nagy ívű lakosságdédelgető gondolattal állt elő, hogy a túl magas nyugellátásban részesülőket meg lehetne adóztatni.
Persze mielőtt azzal replikázna bárki csalódottan, hogy á, nem is olyan jó hír ez, mivel csak a tehetősebbek részesülnének a juttatáskurtítás örömeiben, sietve szögezzük le: az illető közgazdász arról nem tett említést, hogy mi számítana egy leendő balos tiszás kormány alatt magasnak.
Vagyis a szektapárt fogyatkozó létszámú, ám még kitartó szimpatizánsai reménykedhetnek, hogy ők is a degresszió varázsszóval emlegetett nyugdíjcsökkentett körhöz fognak tartozni már most, vagy a későbbiek folyamán. Ők se csüggedjenek, mert feltehetően a templom egere kategóriánál egy fokkal módosabbak is az adóköteles kategóriába esnének a végén, ha a baloldali hatalmi vágyak beteljesülnének.
Simonovits Andrásnak hívják ezt a nadrágszíjmeghúzási szakértőt, ám igazság szerint mindegy itt a név, hisz a választók vágybeli és a választások utáni megrövidítésének olyan kavalkádjával van dolgunk, hogy szinte lehetetlen számontartani, kitől, melyik Tisza párti tudóstól és milyen számban érkeznek a degresszív, lakosságzabolázó elképzelések. Bod Péter Ákostól Surányi Györgyön, Petschnig Mária Zitán keresztül Kincses Gyuláig dúskálni lehet az egymást túllicitálóan fantáziadús, titokban kifundált restrikciós tervezetekben. A 13. havi nyugdíj éppúgy a tiszás szakértők célkeresztjébe került, mint a rezsicsökkentés, s már alig várják, hogy adót lehessen emelni a többkulcsos adó bevezetésének ürügyén, megszüntethessék az édesanyák és a fiatalok adómentességét, s ismét tető alá hozhassák a vizitdíjat, a kórházi ágyszámcsökkentést, az intézménybezárásokról nem is beszélve.
Az egyszerű állampolgár kapkodja a fejét, s a bőség zavarával küzd a sarcolási tervek valóságos eldorádója hallatán.
Ezek a szakzsenik nincsenek elrugaszkodva a realitások talajától és maguk is hangsúlyozzák, hogy előbb meg kell nyerniük a választást, s csak utána lehet a rengeteg ínycsiklandó leépítési receptet rázúdítani a lakosságra. Néha hozzáteszik cinkos kacsintással, hogy addig nem tanácsos beszélni róluk, mert a bukta lehet a fő étek a menülapon. Szerintünk azonban kishitűek. Ahogy a szektavezér, Magyar Péter is az, aki most is fel fogja mondani a leckét, miszerint ezek a nyugdíjas- és lakosságüldöző ideák nem is pártjuk nem létező programját tükrözik, s aljas rágalom az ilyen rosszindulatú beállítás. Őszintén mondjuk: nem értjük ezt az alaptalan kishitűséget. Az úgynevezett független közvélemény-kutatók szerint csak úgy hasít a Tisza Párt, amiből az látszik, hogy az emberek áhítják a megszorításokat.
Vagy mégsem bízik ezekben a külföldről kommandírozott kincstári felmérő cégekben? És ő is a szakmailag korrekt, nem külföldről finanszírozott intézeteknek hisz, amelyek demagóg módon a kormánypártok előnyét jelzik?
Ejnye, nem szép dolog letagadni a segítő buzgalmakat, pláne a saját szakértőket. Az emberek többsége úgyis pontosan tudja, hogy ezt az elfuserált illuzionista pártot brüsszeli, illetve amerikai baloldali boszorkánykonyhákban kotyvasztották össze. Így a csodálatos megszorításreceptúrák is tőlük származnak. A balos szavazók pedig akkor sem maradnak hoppon, ha pártjuk nem győz jövőre. Önkéntes alapon akár több adót is fizethetnek majd és lemondhatnak még a rezsicsökkentésről is.
