Baricz Gergőt ugyan több rockformációban hallottuk már énekelni, és tisztában voltunk vele, hogy ez a karcos-rekedt hang jól illik majd Koppányhoz, az meglepetésként ért, hogy ilyen jól sikerült megformálnia a karaktert. Kevésbé mondható el ez Köteles Leanderről, aki gitárral a kezében, megbízhatóan és jól énekelt, de Torda karakteréhez nem sok köze volt. Koltai-Nagy Balázs minden szempontból telitalálatnak bizonyult: új perspektívából engedte látni Istvánt, egy töprengőbb, kevésbé magabiztos, de céljait világosan megfogalmazó férfi képe rajzolódott ki általa, emellett gyönyörűen, hiba nélkül énekelt.
A Vígszínház remek művésze, Orosz Ákos Asztrik szerepében a Hála néked, fejedelem! dallamai alatt talán túlságosan is lelazult, emiatt kettős érzéseket kelthetett a nézőben. Az énekes szerepekben kevésbé látható Schell Judit Saroltja erőteljes volt, Horányi Juli Gizellájára sem lehet panasz, Herczku Ágnes pedig nemzedékének egyik legjobb népdalénekesnőjeként mozgott otthonosan Réka szerepében. Sena Dagadu egészen sajátos színt vitt a produkcióba már csak azzal is, hogy nőként játszotta a Sámán szerepét. Az Irie Maffia énekesnője elképesztő energiával volt jelen a színpadon.
Novák Péter úgy fogalmazott korábban, hogy a 40. jubileumi előadással az ünneplés és nem a kísérletezgetés, direkt aktualizálás, üzengetés volt a célja, ez maradéktalanul sikerült. Értékes és élvezetes előadás született, amely újfent bebizonyította, hogy az István, a király egy olyan remekmű, amely magától értetődően válik kortárs értékké.
Borítókép: Koltai-Nagy Balázs István szerepében (Fotó: MTI/Lakatos Péter)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!