– Akkor kerül ismét színre a Bajazzók, Leoncavallo tollából. Neddát alakítom majd, aki hol önfeledten álmodozva szárnyal, hol vívódik az érzelmeivel, és több erőszakos jelenetben is szerepel. Számtalan színt mutathatok meg benne. A figura kidolgozásakor tettei mozgatórugóit igyekszem megfejteni. A mögöttes gondolatok segítenek az ösztönös szerepformálásban. Sokszor észreveszem, hogy az utcán sétálva ismételgetek magamban egy frázist, és hirtelen bevillan egy érzés. Onnantól próbálom azt minél inkább tudatosítani magamban, hogy később is elő tudjam hívni.
Sáfár Orsolya arról is beszélt, hogy mennyire fontosnak tartja, hogy az emberek igazán megéljék az életet. – Szeretek elmélyülten időt szánni a dolgokra. Manapság folyton hajszoljuk egymást és saját magunkat is, de ha valaki azt érzi, hogy túl sokat vállal, meg kell tanulni nemet mondani, és hinni abban, hogy nem marad le semmiről.
Segít, ha tudjuk: csak porszemek vagyunk a világban, jövünk és elmegyünk. Felesleges túl komolyan venni magunkat, mert akkor szorongani kezdünk. Törekszem rá, hogy ez gyakran eszembe jusson
– fejtette ki gondolatait az operaénekes, aki arról is mesélt, hogyan őrzi magában a megélt impulzusokat – Vizuális típus vagyok, képekben gondolkodom. Az élményeimet pedig nem rögzítem aprólékosan, hanem érzeteket raktározok el. Arra emlékszem, hogy valami jó vagy rossz, édes vagy keserű volt. Az összes képzőművészeti ágat kedvelem. Ezek végképp csak érzetek mentén tudnak nyomot hagyni, nem igazán tudom szavakba önteni a hatásukat – fogalmazott.
Az énekművész az önbizalommal kapcsolatos tapasztalatait is megosztotta velünk. – A valós szereplési vágyam ellenére folyton önbizalomhiánnyal küzdöttem. A Covid alatt ez alakulni tudott kicsit. Több időm volt olvasni, elmélyedni a gondolataimban, és megértettem, hogy képes vagyok mások ítélete helyett a saját belső meggyőződésem alapján meghatározni magamat. Úgy érzem, sokat léptem előre az egészséges önértékelés felé.
Hiszen csak akkor tudom élvezni, amit csinálok, és olyat produkálni, amit a közönség is élvez, ha odafigyelek magamra.
Ha felvállalod, aki vagy, és hiszed, hogy ha nem is tökéletes, de értékes az, amit nyújtani tudsz, az nagyon felszabadító érzés. Így másokra is elfogadóbban tudsz tekinteni. Mindannyian a tökéletlenségünkben vagyunk teljesek, még akkor is, ha a földi létünk célja az lehet, hogy fejlődjünk, tanuljunk a hibáinkból, megtanuljunk adott esetben bocsánatot kérni és megbocsátani. Én eszerint igyekszem élni, és erre tanítom a gyerekeimet is – mondta Sáfár Orsolya.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!