– Már régóta vágytam Violetta szerepére, és azt hiszem, a legjobbkor talált meg. Mostanra értem meg rá. A rendelkező próbákon sok inspiráló, vitaindító gondolatot kaptam a játékmesterektől. Így az általam hozott, kissé érzelmesebb karakterábrázolás mellett a sorssal való dac és a méltóságban rejlő erő is elegendő hangsúlyt kapott. A partnereim észrevételeiből is táplálkozhattam. Nagyjából öt előadás kell ahhoz, hogy egy szerepet magaménak kezdjek érezni, és elindulhasson egy komolyabb, a kezdeti izgalomtól, feszültségtől már mentes érése a szerepnek. Az ekkorra automatikusan működő szereptudás mellett, előadásról előadásra új árnyalatokat, lehetőségeket tudok magamban felfedezni. Ezért is örülök, hogy a Traviatában máris alkalmam nyílt hat előadást végigénekelni. Így a következő nyáron lesz miből tovább építkeznem – fogalmazta meg érzéseit a művésznő, aki a szeptemberi terveiről is mesélt.
– Az augusztusi Varázsfuvola-sorozat lezárásaként még kétszer játszhatom Paminát. Kevés időm volt áttanulni németre az eddig magyarul játszott szerepemet, de mivel beszélem a nyelvet, sikerült időben elkészülnöm vele. Szintén szeptemberben lesz, hogy ismét beállok az Olasz nő Algírban című Rossini-operába, mint Elvira, az algíri bej megunt felesége. Kisebb szerep, saját áriája nincs is, ennek ellenére munkaigényes feladat, mert a nyelvtörő együttesek mellett, rettentő pontosnak kell lennie a színpadi mozgásoknak is, hogy a komikus darab minden dramaturgiai és zenei poénja a helyén legyen. Októberben egy számomra teljesen új figurát, Puccini Gianni Schicchi című vígoperájának Nelláját játszhatom a Lázár Ervin program keretében megvalósuló diákelőadásban. Ebben az egyfelvonásosban Lauretta szerepét már többször alakítottam, most viszont egy anya bőrébe bújok majd – mondta Sáfár Orsolya, aki szerint
a felnövekvő generációkat az őszinteséggel lehet megnyerni a műfaj számára.
– A hitelesség, a közvetlenség megérinti őket. Amikor a Bohémélet 2.0-t játszottuk az Operakaland részeként, amit a rendezés a mai korba ültetett, azt is nagyon élvezték. Bízom benne, hogy ezt is ugyanolyan lelkesedéssel fogadják majd – adott hangot reményének a művésznő, majd a 2023/24-es évaddal kapcsolatban hozzátette, hogy a tavasz is tartogat kihívást.
– Akkor kerül ismét színre a Bajazzók, Leoncavallo tollából. Neddát alakítom majd, aki hol önfeledten álmodozva szárnyal, hol vívódik az érzelmeivel, és több erőszakos jelenetben is szerepel. Számtalan színt mutathatok meg benne. A figura kidolgozásakor tettei mozgatórugóit igyekszem megfejteni. A mögöttes gondolatok segítenek az ösztönös szerepformálásban. Sokszor észreveszem, hogy az utcán sétálva ismételgetek magamban egy frázist, és hirtelen bevillan egy érzés. Onnantól próbálom azt minél inkább tudatosítani magamban, hogy később is elő tudjam hívni.
Sáfár Orsolya arról is beszélt, hogy mennyire fontosnak tartja, hogy az emberek igazán megéljék az életet. – Szeretek elmélyülten időt szánni a dolgokra. Manapság folyton hajszoljuk egymást és saját magunkat is, de ha valaki azt érzi, hogy túl sokat vállal, meg kell tanulni nemet mondani, és hinni abban, hogy nem marad le semmiről.
Segít, ha tudjuk: csak porszemek vagyunk a világban, jövünk és elmegyünk. Felesleges túl komolyan venni magunkat, mert akkor szorongani kezdünk. Törekszem rá, hogy ez gyakran eszembe jusson
– fejtette ki gondolatait az operaénekes, aki arról is mesélt, hogyan őrzi magában a megélt impulzusokat – Vizuális típus vagyok, képekben gondolkodom. Az élményeimet pedig nem rögzítem aprólékosan, hanem érzeteket raktározok el. Arra emlékszem, hogy valami jó vagy rossz, édes vagy keserű volt. Az összes képzőművészeti ágat kedvelem. Ezek végképp csak érzetek mentén tudnak nyomot hagyni, nem igazán tudom szavakba önteni a hatásukat – fogalmazott.
Az énekművész az önbizalommal kapcsolatos tapasztalatait is megosztotta velünk. – A valós szereplési vágyam ellenére folyton önbizalomhiánnyal küzdöttem. A Covid alatt ez alakulni tudott kicsit. Több időm volt olvasni, elmélyedni a gondolataimban, és megértettem, hogy képes vagyok mások ítélete helyett a saját belső meggyőződésem alapján meghatározni magamat. Úgy érzem, sokat léptem előre az egészséges önértékelés felé.
Hiszen csak akkor tudom élvezni, amit csinálok, és olyat produkálni, amit a közönség is élvez, ha odafigyelek magamra.
Ha felvállalod, aki vagy, és hiszed, hogy ha nem is tökéletes, de értékes az, amit nyújtani tudsz, az nagyon felszabadító érzés. Így másokra is elfogadóbban tudsz tekinteni. Mindannyian a tökéletlenségünkben vagyunk teljesek, még akkor is, ha a földi létünk célja az lehet, hogy fejlődjünk, tanuljunk a hibáinkból, megtanuljunk adott esetben bocsánatot kérni és megbocsátani. Én eszerint igyekszem élni, és erre tanítom a gyerekeimet is – mondta Sáfár Orsolya.
Borítókép: Sáfár Orsolya szerint ha vállaljuk önmagunkat, az nagyon felszabadító érzés (Fotó: Havran Zoltán)
