Szűnni nem akaró hóesést, színes vásári forgatagot, párizsi városrészletet és igazi műtermi hangulatot varázsolt a Magyar Állami Operaház a december elsején Puccini Bohémélet című opera előadásának főpróbáján az MVM Operakaland programon részt vevő iskolásokból álló nézőknek.
Az opera-előadás érdekessége, hogy azzal az eredeti díszlettel látható, amit Oláh Gusztáv tervezett 1937-ben, a másik érdekesség pedig az, hogy megtartották a Nádasdy Kálmán-féle rendezést. A Magyar Állami Operaház újranyitása során az MVM Zrt. két éven át nyújt segítséget a fiatal közönségnek szóló programok megvalósításában, ahol a cél, hogy mindenki – akinek nem nagyon van lehetősége a családi helyzet vagy a fizikai távolság miatt – magas színvonalú kulturális élményhez jusson.
Az idei évadban egy bohém szerelemi történettel ismerhette meg az opera világát az elsősorban középiskolásokból álló közönség. A főbb szerepekben László Boldizsár, Pasztircsák Polina, Sándor Csaba, Sáfár Orsolya és a fiatal kazahsztáni származású bariton, Azat Malik volt látható. A Magyar Állami Operaház zenekarát és énekkarát Kesselyák Gergely vezényelte.
Puccini Bohéméletje az a darab, amiben a szenvedély, a szerelem, a humor és a szomorú végzet valószínűleg jól érthető a mai fiataloknak is.
– Nagyon fontos számunkra, hogy minél több diák eljusson az Operaházba
– mondta lapunknak Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója a program kapcsán. Hozzátette, hogy azt is fontosnak tartja, ne csak gyerekoperákat lássanak és ne csak vígoperákat. – Csütörtökön az 1937-es előadás reprodukcióját láthatták a diákok, amely jó eséllyel a világ egyik legrégebben játszott produkciója, mert évről évre műsorra tűzzük Nádasdy Kálmán rendezését ugyanazokkal a felújított díszletekkel és jelmezekkel, mint amelyekkel 85 évvel ezelőtt előadták a darabot. A diákok képesek arra, hogy megfelelő tanári előkészítéssel lekövessenek egy ilyen szomorú darabot is, mint a Bohémélet.
Puccini által egy nagyon sűrűre komponált műről van szó, olyanról, amelyben a szerelemre gyúlás két-három perc alatt megtörténik. Ezt a szédítő sebességet a mai gyerekek, akiknél az idő végképp felgyorsult, jól fogadják. Ilyen diákelőadások alkalmával mindig szükség van egy jó szponzorra, a mostani alkalommal a Magyar Villamos Művek segített abban, hogy a valódi jegyár töredékéért jöhessenek a diákok
– magyarázta a főigazgató.
Ókovács Szilveszter beszélt az Operaház másik leghosszabban színpadon lévő darabjáról is, A diótörő balettelőadásról, amit gyakorlatilag az 50-es évek óta folyamatosan játsszanak, bár szólt arról is, hogy a kommunizmus idején politikai okok miatt csak tavasszal merték műsorra tűzni a darabot, bár mindenki tudta akkor is, hogy a történet karácsony idején játszódik, a karácsonyi ünneplés és várakozás része.
Az igazgató elmondása szerint a balett az idei karácsonyi időszakban harminckét előadáson látható, ami sokkal több, mint az előző években.
– Amit a színpadon látunk, már nem egy előadás, hanem egy mítosz. Ez akkor is így van, ha hozzányúltunk az 1950-es darabhoz, látványosabbá tettük, nehezebb táncolni is. A nagy szerelmi duett végére például bekerült egy fecske nevű elem, amelyik egy kimondottan nehéz, vállra felugrásos koreográfia. Biztató, hogy a mai árak és körülmények mellett az érdeklődés A diótörő iránt kielégíthetetlen. Csaknem harminchárom ezer jegyet adtunk el decemberben és január legelején, de hát ez nem csoda, mert az Opera koronaékszere A diótörő
– tette hozzá Ókovács Szilveszter.
Az Operaház főigazgatója szólt arról is, hogy az első felvonás főszereplői a gyerekek. A Magyar Nemzeti Balettintézet – a Magyar Állami Operaház mellett működő iskola – hallgatói mindig nagy örömmel táncolnak A diótörőben. – El sem kell mondani, milyen nagy várakozás előzi meg a szereplést. De hozzáteszem azt is, hogy meg kell „fertőzni” a színpadi varázzsal azokat a gyerekeket, akik aztán tíz-tizenkét évet rátesznek az életükből arra, hogy tanulják a klasszikus balett-táncot. Az Operaház színpada erre az egyik legjobb terep, akár a Diótörőben eldőlhet, hogy kiből lesz balettművész.
Borítókép: Bohémélet (Fotó: Magyar Állami Operaház)
