A szakemberek a MOME diplomaosztóján arra hívták fel a figyelmet, hogy a bolygó megmentéséért folytatott küzdelemben a design, a nyitottság és a közös munka segítségével elérhetünk változásokat – legyenek azok kisebbek vagy nagyobbak.
Elizabeth Chai Vasarhelyi mesterszakosoknak szóló beszédét a magyar nagymamájánál, Brazíliában töltött gyermekkora nyarainak felidézésével kezdte. Egyfajta kívülállóként már akkor megfogalmazódott benne, hogy az ott hallott rendkívüli élettörténeteket és az ezekhez hasonlókat továbbmeséli majd, itt jött rá, hogy kínai–magyar többszörös identitása milyen értékes, hiszen így több közegben is otthonosan mozoghat, más-más lencsén át nézheti a világot. Később, az egyetem befejezésével jött a következő fontos tapasztalat: az ott megszerzett kapcsolatrendszer egész életében fontos szerepet játszik majd. Mint mondta, ápolni kell az egyetemi évek alatt megszerzett kapcsolatokat. Első tanácsként hangsúlyozta:
Egyedül is nagyszerűek vagytok, de együtt még jobbak lesztek. Az ember egyetemi évei alatt szerzett barátai lesznek a legkiválóbb alkotótársai, a leglelkesebb támogatói és a legőszintébb kritikusai. Támaszkodjatok egymásra, dolgozzatok együtt, hallgassátok meg, amit a másik mondani akar!
Véleménye szerint az együtt létrehozott alkotásokban megsokszorozódik a kreatív erő és a hatás. A filmrendező, aki férjével, Jimmy Chinnel közösen készített filmjével, a Free Solóval 2019-ben elnyerte a legjobb dokumentumfilmnek járó Oscar-díjat, számos kulisszatitkot és részletet megosztott munkamódszeréről.
Második tanácsként azt javasolta a hallgatóknak, hogy ne féljenek nagy dolgot kérni, de csak akkor, ha el tudják fogadni a visszautasítást. – Nem fogok hazudni, az első visszautasítást nem könnyű elfogadni. A századikat sem. Egyszer-egyszer azért igent is mondanak. De ha nem kérsz, ha nem mondod el, mit szeretnél, már a választól, az igen esélyétől is megfosztod magad – mondta Chai Vasarhelyi.
– Három: bármilyen jó is a munkád, soha nem fog önmagáért beszélni. Mint kifejtette, tudja, milyen nehéz kreatívnak lenni, alkotni, de ha készen van a mű, el is kell adni: a saját szószólónkká kell válnunk, el kell érnünk, hogy az emberek megnézzék, elolvassák, átéljék a munkánkat. Ez sokszor szörnyű, fájdalmas, zavarbaejtő, de egyszerűen muszáj – mondta.
