Június közepén kezdődött a Lakos Nóra író-rendező és a JUNO11 Pictures európai összefogásában készülő, Véletlenül írtam egy könyvet című egész estés családi mozi forgatása, amelyre a Magyar Nemzet is beleshetett.
Bauhaus-hangulat
A forgatás helyszínéül a budapesti, Napraforgó utcai lakótelepet választották, amely a magyar Bauhaus egyik legszebb emléke. – Amikor kiválasztottuk ezt a helyet, akkor jöttem rá, hogy tökéletesen illik a film világához a stílusa.
A Bauhaus színei, formái a földön járnak, mégis van egyfajta játékosságuk, ami a filmünk világára is jellemző
– mutatott rá Lakos Nóra, hozzátéve: a film látványvilágának alapját a Bauhaus adja meg, ami egyszerre magyar, ugyanakkor egy univerzális szimbólumrendszer. Ez a jelmezeket, a díszletet, a helyszínt – szinte mindent meghatároz a filmben. Minden tekintetben európai alkotásról van szó, hiszen holland regény az alapja, de megjelennek magyar sajátosságok is, mint a Balaton vagy a magyar zenék, amitől pedig igazán a sajátunknak érezhetjük a történetet, az a humor.
A film Annet Huizing tizenkét országban, köztük itthon is megjelent könyve, a Hogyan írtam véletlenül egy könyvet? adaptációja. A rendező a Pagony Könyvesházban bukkant rá a kiadványra, s mint mondta, egy este alatt elolvasta, nagyon nagy hatással volt rá. A történet egy könyv megírásról szól, maga a forma is egy könyv, e kettő játékát pedig kifejezetten izgalmasnak tartotta Lakos Nóra. Mint mondta, az egyik legnagyobb kihívást éppen az írás mint a folyamat vizuális megjelenítése jelentette.
– Nagyjából a szöveg felét használtam, a másik felét pedig hozzáírtam. Kicsit cselekményesítettem, akciódúsabbá tettem a történetet. Fontosnak tartottam, hogy a főszereplő saját generációjában is történjenek események, legyenek interakciók a kortársaival. Emiatt egy egész történetszálat hozzáírtam – tette hozzá a rendező.
A gyászfeldolgozástól az elfogadásig
A főszereplő, Nina nagyon korán, hároméves korában elveszíti az édesanyját, ezután apjával és öccsével él, amíg az apa életébe be nem toppan egy új szerelem. Ninának furcsa ez az új helyzet, elsősorban azért, mert az új barátnő feltűnésével kezdi el érdekelni, milyen lehetett az anyukája. Róla ugyanis semmilyen emléke nincs. A film elején azt gondolja, hogy ők hárman rendben vannak, így teljes a családjuk. Majd ez a változás indítja el a korán elvesztett édesanya emlékeinek kutatása útján, amely során megismeri saját magát, a családját, és az íráson keresztül feldolgozza a gyászt. Ez pedig segít, hogy tudjon nyitni új emberek felé. Tizenhárom éves, szóval a kamaszkor nehézségeivel is meg kell küzdenie, jön az első szerelem, az első randik, bulik. – Innen nézve a film egy felnövéstörténet is, sok érzelemmel, sok-sok humorral – magyarázta Lakos Nóra.
Mátray László korábban már dolgozott Lakos Nórával, hiszen első nagyjátékfilmjében, a Habban is szerepelt. – Míg ott a függetlenség és a párkeresés kérdései kerültek középpontba, ez a film picit érettebb viszonyrendszereket rajzol ki, amelyben az én karakterem egy passzívabb, visszahúzódóbb, szemlélődőbb, ugyanakkor a történet szempontjából fontos figura – mondta lapunknak Mátray László, hozzátéve, egy sérülés miatt kérdésessé vált, hogy tudja-e vállalni a szerepet, aztán ez megoldódott.
Az erdélyi színész beszélt arról is, hogy a lányát alakító Demeter Villőhöz különleges kapcsolat fűzi. – Az ő édesapja és én is erdélyiek vagyunk, mondhatom, hogy gyerekkori pajtások. Ők később elköltöztek, többfelé éltek, majd Budapesten telepedtek le. Villő legkisebb testvérének én vagyok a keresztapja. Eleinte furcsa volt ez a szituáció, hiszen mégiscsak a barátom gyerekéről van szó, aztán ez nagyon hamar megoldódott. Egyrészt úgy látom, hogy Villővel sokat nyert ez a film – azt hiszem, nagyon illik rá ez a történet –, másrészt könnyebbséget jelentett, hogy kihagyhattuk a hivatalos köröket, és nem kellett sokat problémáznunk azzal, hogyan tudunk egymásra hangolódni. Persze a családhoz közel álló emberből egyszercsak át kellett alakulnom a színésszé, aki az apát játssza, de a köztünk lévő metakommunikáció sokat segített az oldódásban.
Olcsó poénok helyett
A színész szerint ezzel a korosztállyal kevésbé foglalkoznak a hazai filmes alkotások, ebben lehet hiánypótló a Véletlenül írtam egy könyvet. Úgy véli, hogy az a speciális, mégsem elvont formanyelv, amellyel Nóra megfogalmazza a gondolatait, nem megszokott. A film sírós-nevetős jellegét pedig maga az alaptörténet adja, hiszen hangsúlyos benne a gyászfeldolgozás bemutatása, ugyanakkor a hétköznapi, banális helyzetekre is derűs mosollyal kacsint.
Mátray Lászlót a könnyedebb filmes műfajokkal kapcsolatban gyakran megfogalmazott kritikákról is kérdeztük, miszerint a fogyaszthatóság érdekében inkább olcsó poénokkal operálnak, ezzel elvéve azt a sajátos közép-európai ízt, ami épphogy kiemelhetné a sorból a hazai vígjátékokat, romantikus komédiákat.
Ha egy film őszinte és személyes akar és tud lenni, akkor elkerülheti ezeket a csapdákat. Tragédia és komédia egy tőről fakad, azaz jól megválasztott esztétikai elemekkel egy komédia is lehet egy komolyra hangolható történet. Ha nem akarunk mindenképp kommersz, olcsón megszerezhető kacajt, akkor nincs baj, ennél a filmnél pedig erről szó sincs.
Lakos Nóra egy egészen sajátos világot teremt, jó aránnyal dolgozik. Bízom benne, hogy ezt a nézők is így látják majd – fogalmazott Mátray László.
A filmben a főszereplő Demeter Villő és Mátray László mellett Tenki Réka, Rujder Vivien, Zsurzs Kati, Lovas Rozi és Mucsi Zoltán látható.
