(Egyébként annak idején Stallone csakugyan megpróbálkozott azzal, hogy – az autóversenyzés világába áthelyezve – újra elmesélje a Rocky történetét. A végeredmény a gyengécskére sikeredett, 2001-es Felpörgetve lett.)
És annak is feltűnhet néhány dolog, aki nem szeretne előképekkel és nyilvánvaló párhuzamokkal bíbelődni: a Gran Turismo legfontosabb üzenete – „Küzdj az álmaidért, soha ne add fel, és ha kitartóan dolgozol érte, nem marad el a siker” – agyonhasznált és közhelyes.
A Jannt alakító Archie Madekwe játéka olykor zavaróan visszafogott. Az apját életre keltő Djimon Hounsou jó, mint általában, de az általa játszott karakter vázlatosan megrajzolt. A Nissan marketingvezetőjét megjelenítő Orlando Bloom túlnyomórészt rutinból dolgozik, így
a legelevenebb, legerőteljesebb alakítás a Jann mentorát megformáló David Harbouré,
akit a nézők leginkább a Stranger Things című sorozat Hopper seriffjeként ismerhettek eddig.
De a Gran Turismónak van egy harmadik jellemzője is: autóversenyzésről szóló film. És e téren remekül teljesít.
A versenyzős jelenetek – amelyekből jócskán akad a két és negyedórás játékidő alatt – izgalmasak és látványosak, a megvalósításukra fordított operatőri és vágói munkára nem lehet panasz.
A készítőknek sikerült érzékletesen bemutatniuk a versenyek világát, s testközelbe hozniuk az adott futamokat, így a néző – bármennyi hasonló filmet látott is eddig – azon kapja magát, hogy Jannak drukkol.
Vagyis: a Gran Turismo lassan, bizonytalanul kezd, aztán sebességet vált, gyorsít, hogy a végén – a huszonnégy órás Le Mans-i verseny bemutatásakor – már feltartóztathatatlanul, magabiztosan száguldjon.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!