Móczár Gábor: A mohácsi csata a nemzeti önfeláldozás színtere és szimbóluma

Az elesettek jelöletlen tömegsírokban nyugszanak, és máig nem történt meg a nemzet kegyeletének kifejezése, a keresztény liturgiával történő végső tiszteletadás. – Móczár Gáborral, a Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatójával beszélgettünk a mohácsi csatáról és a közelgő ötszázadik évfordulóról.

20220928 Sátorhely A pécsi Janus Pannonius Múzeum és a Szegedi Tudományegyetem munkatársai közösen végzik a Mohácsi csata tömegsírjainak feltárását. Fotó: Laufer László LL Dunántúli Napló DN Fotó: Laufer László Forrás: Dunántúli Napló

A mohácsi csata maradványai: III. számú tömegsír 2022 szeptemberében (Fotó: Dunántúli Napló/Laufer László)

– Akkor a Mohácsi Nemzeti Emlékhely egyben nagyszabású újratemetés helyszíne is lesz.
– Igen, az emlékhely tömegsírjai most is a nemzet emlékezete szempontjából fontos történelmi nyughelyeket magába foglaló, úgynevezett Nemzeti Sírkert részei, amelyhez országosan mintegy hétszáz helyszínen több mint hatezer államilag védett sír tartozik. Ezek közül nagyon kevés a tömegsír, de a mohácsi éppen ilyen. Szeretnénk a többi, a Mohácsi Nemzeti Emlékhely területén található tömegsírt is ellátni keresztény kegyeleti jelölésekkel, hogy mindenki számára egyértelmű legyen: 

olyan szent helyen járnak, amely a nemzet történelme szempontjából a hősiesség és az önfeláldozás színtere és szimbóluma. Mindezt úgy szeretnénk megvalósítani, hogy ne csak a magyar látogatók számára legyen értelmezhető, hanem azon keresztény európai népek számára is, akiknek ősei és korábbi államalakulatai 1526-ban katonákat küldtek az oszmánok ellen.

– A mai emlékmű Sátorhely közelében, a megtalált tömegsíroknál van. A régészeti kutatások azonban még zajlanak, előfordulhat, hogy további tömegsírok kerülnek elő a pontosabban behatárolt csatatér területéről. Mi lesz azoknak a sorsa?
– Az, hogy milyen sírok és tömegsírok kapnak állami védelmet, mely terület és helyszín válik nemzeti emlékhellyé, vagy a most meglévő nemzeti emlékhely hogyan bővül ki új területekkel, az a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság döntésétől függ. Természetesen nekünk is kiemelt ügyünk, hogy ezeket az esetleges új helyszíneket beemeljük abba a kegyeleti közösségbe, ahol most a többi tömegsír is található. Nekünk nem feladatunk azt megállapítani, hogy hol lehetett a pontos csatatér, ezt a régészekre és történészekre bízzuk. Ha esetleg újabb tömegsírok kerülnének elő a kutatások során, akkor mi is bekapcsolódunk a kegyeleti eljárásba, hiszen meggyőződésünk, hogy mindenkinek jár a méltó végtisztesség.
– Az újratemetések mellett a Nemzeti Örökség Intézetének a következő három évben milyen teendői lesznek?
– Méltó módon szeretnénk támogatni a Mohácsi Nemzeti Emlékhelynek a hősiesség, kegyelet és közép-európai összefogás szimbólumrendszere szerinti áttervezését, amely mint a magyar országgyűlési határozattal kijelölt, törvénybe foglalt nemzeti emlékhely, a mi szakmai felügyeletünk alá tartozik. 

A nemzeti emlékhelyen történő építkezések, a csatához kapcsolódó leletanyag korszerű bemutatásához szükséges, földalatti kiállítóterek létrehozása a Duna–Dráva Nemzeti Park feladata, de az egész folyamat a mi támogatásunkkal, együttműködésünkkel történik. 

Mindezek mellett számos, a mohácsi csata európai emlékezetben betöltött szerepéhez, a csatában részt vevő országokhoz kapcsolódó kutatást és feladatot vállaltunk, így nemzetközi rendezvényeket és konferenciákat is szervezünk majd.

Kiemelt célunk, hogy a köznevelés számára a hároméves felkészülés során partnereinkkel olyan modern tananyagot dolgozzunk ki, amely illeszkedve a tavaly elindított Nemzeti emlékezetpedagógiai programunkhoz élményszerűen teremt lehetőséget az iskolásoknak az adott történelmi kor és az eseményekhez kapcsolódó helyszínek, történelmi személyiségek érzelmi lenyomatot kiváltó, nemzeti identitást erősítő feldolgozásához.

Magának az 1526-os csatának sincs még központi emlékműve, a nagyszabású alkotás a feltételezett csatatér helyszínének közelében épül majd meg. Sőt Mohács városában, illetve az egész térségben is jelentős fejlesztések szolgálják majd a méltó emlékezést lehetővé tévő turisztikai infrastruktúra kialakítását.

– Mennyire szükséges újraértékelni a mohácsi csatát szerepét?
– Meglehetősen. Az alapos felkészülésnek egyben kiemelt célja, hogy a korábbi sztereotípiák felülírása érdekében tudatosan értelmezzük újra a mohácsi csatatér jelentőségét. Az elmúlt évszázadokban a helyszín a nemzet teljes elveszejtésével azonosult, holott a mohácsi sík nemcsak a végzetes csatavesztés helyszíne: 1687-ben a nagyharsányi mezőn – az 1526-os ütközet közvetlen közelében – az egyesült európai keresztény hadak döntő csapást mértek az oszmánokra. 

Azaz a több, mint 160 éves török hódoltság Mohácsnál indult és annak közelében is ért véget.

A közelgő 500. évforduló kapcsán be kell mutatnunk azokat a jelentős tetteket, nemzeti összefogást kiváltó történelmi cselekedeteket is, amelyek a hódoltság ideje alatt a megfogyatkozott magyar nemzet életerejének megőrzését, a Kárpát-medencei magyarság megmaradását és újjáéledését szolgálták – nélkülük ma már nem lenne lehetőségünk emlékezni önfeláldozásból és hősiességből, hazaszeretetből példát adó elődeinkre. 

Borítókép: A III. számú tömegsír feltárása Sátorhely határában (Fotó: Dunántúli Napló/Laufer László)