Városliget, Budapest, Benkő Imre
Benkő Imre alkotói attitűdje rendszerint olyan fotósorozatok létrehozásában csúcsosodik ki, amelyek éveket, nem ritka esetben évtizedeket ölelnek fel. Képei mindvégig egy vizuális nyelven közvetítik mondanivalójukat, rögtön felismerhető bennük az a csak Benkő Imrére jellemző perspektívahasználat vagy látószögválasztás, mely az ő érzékeny és humorral fűszerezett szemléletmódjából fakad. Ezen túlmenően egy olyan alkotói szemléletmódot hordoznak fotográfiái, melyek André Kertésztől datálhatóan honosodtak meg a fotótörténetben, ez pedig a humanista fotográfia, mely később elsősorban a francia fotóművészek munkáiban vált vezérlő elvként beágyazva életművükbe.
Az idén 80 éves fotográfus a Városligetben fényképezett 50 alkotásával mutatja be Budapest 150 évének egy apró szeletét a Mai Manó Házban. Az 1969-ben elkezdett fotósorozat szinte minden évben bővült egy-egy alkotással. Benkő Imre otthonosan érzi magát azokban a szituációkban, melyek által a városban élő kisemberek sorsát mutathatja be láthatatlan módon, hiszen párját ritkítóan megvan benne az a szakmai alázat és az emberekhez való érzékeny megközelítés, mely során képein az átlagemberek válnak főhőssé. A tárlat egyik kiemelt érdekessége, hogy az alkotótól eddig kiállításon még nem láthattunk színes felvételeket. Ezek a felvételek a magyar kortárs fotótörténet ritka darabjai, és ebben az évben kapcsolódnak a 150 éves Budapest történetéhez is.
„…a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik…”
Féner Tamás a kortárs magyar fotográfia egyik meghatározó alakja. Tevékenysége történeti korszakokon nyúlik át, hatása a mai napig kimutatható az utána jövő generációk alkotásaiban. Az elmúlt évtizedben létrejött sorozataiban leginkább a tárgyi világ, benne sokszor szakrális, vagy annak tételezett tárgyak, szövegek jelennek meg, amiken keresztül alkalmanként a vallás felé fordult. Később egy újabb váltással a festészeti felfogáshoz közelítő alkotásokat vonultat fel, amelyekben reflektálni kíván a tárgyát vesztett – digitálisan generált – képek világára a leghagyományosabb módon készült képekkel.
A négy teremből álló tárlat három sorozatot mutat be (Jelkép-halászat, 2015; Jákob létrája, 2018; S megint elölről [Babits] és Architektúrák, mindkettő 2022–2023), ez utóbbi két fejezetre oszlik, két teremre. A szerző többnyire nem támasztja alá képeit ez esetben az asszociációt megkötő képaláírással. A színes portrék az évekkel vagy akár évtizedekkel előbb keletkezett képek átértelmezései, a konstruktivista kompozíciók pedig a már régebben hordozott motívumok kibontakozásai. A kiállítás címe egy idézet a Bibliából, amely egyrészt Féner Tamás életszemléletét tükrözi, másrészt a legutolsó alkotói periódusának összefoglalása is egyben.
A videót készítette: L. Szabó Fruzsina
Borítókép: a Mai Manó Ház négy teremében Féner Tamás viszonylag friss képei láthatók. (Fotó: Esztergályos Anna)
