– A valahol szabadsága – Rendhagyó hazaszótár címmel jelent meg a legújabb kötete. Ám ez nem igazán szótár, inkább naplónak vagy egyfajta miniesszé-gyűjteménynek tűnik. Ki a célközönsége?
– Ha leginkább képszerűen akarom megfogalmazni, olyan ez, mint a palackposta. Kisebb üzenetek, amelyek azoknak szólnak, akik értik, mi a haza, illetve azoknak, akik nem értik, mekkora jelentésmezeje és megtartóereje is van ennek az avíttnak tűnő fogalomnak. Az eszmélésem óta, legyen az a 16-17 éves kor, tehát mintegy harminc éve ezeken a kulcsfogalmakon gondolkodom, egyben élem is ezeket. Jelentős része a töprengéseknek arról szólt, hogy az az ország, amiben születtem, nem a hazám; és amit én magyar hazaként szeretek, az valahol távol van; az az ország, amiben éltem életem első évtizedeit, nem a hazám, pedig a szülőföldemen vagyok. A szülőföld-ország-haza hármas átalakulásait, egymásba fonódásait mutatja meg ez a könyv. Valami ilyesmit írok a könyvben: szerencsés az, akinek a szülőföldje és hazája egy országhatáron belül található. Szerencsétlen az, akinek se szülőföldje, se hazája, csak országa van.

– Miért nehéz ezt értelmezni? Hiszen elsősorban közös történelmünkről van szó.
– A magyar–magyar párbeszédben sem könnyű ezt megértetni. Nekünk, erdélyi magyaroknak van egy tipikus egzisztenciális tapasztalatunk erről: előfordulhat, hogy egy családon belül a nagymama és az unoka már nem értik egymást. Az unoka már románul beszél, a nagymama meg csak magyarul. A Ceausescu-rendszerben élve megértettük, hogy a magyar anyanyelvi kultúrában élni nem természetes állapot, hanem napi választás kérdése. Hiszen nagyon könnyű átlépni a másik kultúrába, asszimilálódni. Olykor a szülők döntenek így, mondván, ezáltal jobban tud egy fiatal érvényesülni a román munkaerőpiacon. Így azonban elvesztettünk egy magyart – ezt éreztük is a bőrünkön. És az, ami most Nyugat-Európában történik, részben az iszlám térhódításával, részben a woke-őrület miatt, azt az európai vagy nyugati identitást kezdi ki, amit ezelőtt nagyjából tíz évvel magától értetődőnek gondoltunk. Még csak a riasztó jeleket lehet látni, de azért könnyen előfordulhat, hogy a magyar nagymama és a magyar unoka hamarosan már nem értik meg egymást a kulturális kódok szétválása miatt.