Az Olimposzra nem érdemes sietni. Meg-meg kell állni, a teremtett világ csodáiban gyönyörködni. Ezért van, hogy olykor a lustábbak jutnak előrébb.
– mondta a Kossuth-díjas mesemondó, Berecz András, aki ízes beszéddel fogadta a konferencia résztvevőit. Kiemelte, hogy a meseszó mindig spontánul alakul, nem kell félni ettől a nyitottságtól. Elmondta, hogy ifjúságában nem a kortárs csoportok felé fordult, hanem elsősorban az öregebbek felé, akiknek a történeteit örömmel hallgatta. Ma a helyzet megváltozott: örömmel figyeli a gyermekeket és az ő rövid meséiket is. Az óvodapedagógus-hallgatóknak a mesemondással kapcsolatosan biztatásképpen beszámolt arról, hogy óriási örömökből marad ki, aki hamar feladja a szakmát. Mint mindenben az életben, kitartónak kell lenni.
A Magyar Népmeséért Alapítvány vezetője, Berecz János a konferencia megnyitójában kiemelte, hogy azért hozták létre alapítványukat, hogy a magyar népmese gazdag és egyedülálló világát megőrizhessék és népszerűsíthessék, annak társadalmi elfogadottságát megerősíthessék. A megrendezett meseegyetem célja, hogy a mesékkel foglalkozók szakmai körét tágítsák.
A mese segíthet a konfliktuskezelésben
A mese olyan eszköz, amely képe utat mutathat a konfliktusos helyzetekben.
– mondta Imre Rubenné, a Nyíregyházi Egyetem, Óvó- és Tanítóképző Intézet igazgatója. Kiemelte azt is, hogy a mesék, a hagyományok erkölcsi értékeket tartalmaznak. Olyan üzeneteket hordoznak, amelyekből tanulni lehet minden korosztálynak. A mese szórakoztat, de egyben tanít és inspirál is.
Hangsúlyozta, hogy a mesék kapcsot jelenthetnek a különböző kultúrák között, ezzel pedig csökkenthetőek az előítéletek.
Kádár Annamária pszichológus előadásában azt fogalmazta meg, hogy nem csak a mesék mondása fontos a kisgyermekeknek, hanem azok a történetek is, amelyet a szülők, nagyszülők osztanak meg leszármazottjaikkal. A családtörténetek képesek arra, hogy életbátorsággal ruházzuk fel a gyermekeket, amellyel felkészíthetők arra, hogy megküzdjenek a sárkányokkal.
A kutató azonban arra is figyelmeztetett, hogy nem érdemes rossz perspektívából láttatni a családunk és saját életünk történeteit.
A vágyak és célok felé indulásban mindig ott van a kudarc és a bukás lehetősége is. A rosszat nem lehet megváltoztatni, de a saját perspektívánkat meg lehet, s ha így viszonyulunk életünkhöz, akkor felelősségteljesen leszünk képesek saját családunk történetéről gondolkodni
– mondta a pszichológus. Előadásának mottója: „A bőrünk alá égnek ezek az életmesék.” Ez azt fejezi ki, hogy a szüleinktől kapott történetek mélyen az érzelmeinkre hatnak. A pozitív beállítottság eléréséhez gyakorta kell „átkeretezni” régi történeteinket, de sok esetben ez megkerülhetetlen ahhoz, hogy felvállaljuk életünket és döntéseinket. Felhívta a figyelmet arra is, hogy egy reprezentatív kutatás szerint a magyarok saját és családjuk múltjához meglehetősen negatív attitűddel viszonyulnak.
A gyermekek azt tanítják a szülőknek, hogy éljünk jobban a mába. A jelen egészséges hedonizmusa mindenkit megillet.
– mondta Kádár Annamária, s azt is hozzátette, hogy ha el tudjuk hinni azt, hogy világunk jó hely, ahonnan el lehet indulni, akkor képesek leszünk legyőzni nem csak belső sárkányainkat, de lehetőségünk lesz arra is, hogy felmásszunk saját égig érő fánk tetejére.
A mese meghatározott világképet állít fel
Biczó Gábor, a Debreceni Egyetem oktatója, Ámi Lajos mesemondó meséinek értelmezési lehetőségeire hívta fel a figyelmet. Beszámolt arról, hogy ha a meséket tudományos oldalról vizsgáljuk, akkor az reflektál számos szociokulturális viszonyra.
A mesemondó feladata az volt, hogy helytálljon, hogy meggyőzze a hallgatóságot arról, hogy érdemes őt hallgatni.
– mondta Biczó Gábor, majd hozzátette, hogy a mesemondás során a mesemondó és a hallgatóság együttesen értelmezi azt a világot, aminek részei. A mese így társadalomtudományi forrás is, amiből fontos megállapításokat lehet levonni. Hangsúlyozta, hogy Ámi Lajos olyan mesemondó volt, akinek meséi egy komplex világképet alkottak.
Benne van a kultúrák torlódó hagyománya, amely sok évszázad alatt jelenik meg.
Tompos Krisztina, a Szentendrei Szabadtéri Múzeum kutatója elmondta, hogy Andrásfalvy Bertalan és Kovács Ágnes tyukodi mesegyűjtésének kiadása kapcsán beszámolt arról, hogy a folklorisztikában máig nagy jelentőséggel bírnak a forráskötetek létrehozása. Hangsúlyozta azonban, hogy a gyűjtés körülményeit a lehető legpontosabban meg kell ismerni mert a későbbiekben a tudomány képviselői így érthetik meg az egykor lejegyzett meséket.
A szövegek mögötti életeket kell megértenünk
– mondta. Eszmefuttatását azzal egészítette ki, hogy a néprajzi gyűjtők személyes felkészülése és motivációja kulcsfontosságú egy-egy forrás létrehozásánál. A gyűjtési körülmény és technikák legalább ugyanolyan fontosak, mint a hátrahagyott meseszövegek. Hangsúlyozta, hogy Andrásfalvy Bertalan és Kovács Ágnes 1955–1961 közötti tyukodi népmese gyűjtésében óriási szerepe volt annak, hogy a kutatók hangszalagon is rögzítették a meseszövegeket. Emlékeztetett arra, hogy ez az 1950-es években még nem volt megszokott. Akkor csak a rövidebb folklórműfajokat – dalokat, énekeket – rögzítették szalagokon.
Tompos Krisztina hangsúlyozta, hogy a gyűjtések megmaradásának óriási jelentősége van az archívumokban őrzött anyagok megismerhetővé tételében.
Tóth Gábor néprajzkutató a népmesék tömegkultúrában megjelenő kapcsolataira hívta fel a figyelmet. Emlékeztetett rá, hogy a XX. század elején a rajzfilmek létrehozása költséges, többnyire állami irányítás alatt állt. A második világháború alatt készült filmek gyakran a sokak által ismert népmesei szüzsékre és a motívumokra építettek.
A népmesék felhasználása jó „ürügyet” szolgált a következő nemzedék ideológiai nevelésére.
A néprajzkutató kiemelte, hogy ebből a folyamatból Magyarország kimaradt, mivel a második világháború előtt a rajzfilmkészítés lehetőségei nem voltak adottak.
1945-től a szovjet érdekszférába került Magyarországon a politikai hatalom vezetői a hazai rajzfilmkészítést úgy támogatták, hogyha az a saját ideológia céljait szolgálja.
– mondta Tóth Gábor, aki azt is megemlítette, hogy így lett a Kiskakas gyémánt félkrajcára című filmben a török basa alakjából elnyomó magyar király, a Két bors ökröcske című filmben pedig az ellenségkép megtestesítője a vagyont harácsoló kulák figurája. Kiemelte, hogy az akkori rajzfilmkészítők nagyszerűsége – elsősorban Macskássy Gyula rendezőé – abban állt, hogy a politikai elvárásokat tompítani tudták és szerethető alkotásokat tudtak létrehozni.
Tóth Gábor kiemelte, hogy később, az 1970-es évekre az élet minden területén megtörtént egy generációváltás, és ez lehetőséget teremtett arra, hogy az 1970-es évek közepétől Mikulás Ferenc, a Pannónia Filmstúdió Kecskeméti Műtermének a vezetőjének ötlete nyomán a Magyar népmesék rajzfilmsorozatot legyártották. A Magyar népmesék sorozat részein számos generáció nevelkedett fel, amely olyan érték, hogy 2020-ban a Hungarikumok közé választották.
Borítókép: Az I. Őszi Meseegyetem programsorozaton is sokan voltak (Fotó: Pusztai Sándor/Kelet-Magyarország)
