A mese meghatározott világképet állít fel
Biczó Gábor, a Debreceni Egyetem oktatója, Ámi Lajos mesemondó meséinek értelmezési lehetőségeire hívta fel a figyelmet. Beszámolt arról, hogy ha a meséket tudományos oldalról vizsgáljuk, akkor az reflektál számos szociokulturális viszonyra.
A mesemondó feladata az volt, hogy helytálljon, hogy meggyőzze a hallgatóságot arról, hogy érdemes őt hallgatni.
– mondta Biczó Gábor, majd hozzátette, hogy a mesemondás során a mesemondó és a hallgatóság együttesen értelmezi azt a világot, aminek részei. A mese így társadalomtudományi forrás is, amiből fontos megállapításokat lehet levonni. Hangsúlyozta, hogy Ámi Lajos olyan mesemondó volt, akinek meséi egy komplex világképet alkottak.
Benne van a kultúrák torlódó hagyománya, amely sok évszázad alatt jelenik meg.
Tompos Krisztina, a Szentendrei Szabadtéri Múzeum kutatója elmondta, hogy Andrásfalvy Bertalan és Kovács Ágnes tyukodi mesegyűjtésének kiadása kapcsán beszámolt arról, hogy a folklorisztikában máig nagy jelentőséggel bírnak a forráskötetek létrehozása. Hangsúlyozta azonban, hogy a gyűjtés körülményeit a lehető legpontosabban meg kell ismerni mert a későbbiekben a tudomány képviselői így érthetik meg az egykor lejegyzett meséket.
A szövegek mögötti életeket kell megértenünk
– mondta. Eszmefuttatását azzal egészítette ki, hogy a néprajzi gyűjtők személyes felkészülése és motivációja kulcsfontosságú egy-egy forrás létrehozásánál. A gyűjtési körülmény és technikák legalább ugyanolyan fontosak, mint a hátrahagyott meseszövegek. Hangsúlyozta, hogy Andrásfalvy Bertalan és Kovács Ágnes 1955–1961 közötti tyukodi népmese gyűjtésében óriási szerepe volt annak, hogy a kutatók hangszalagon is rögzítették a meseszövegeket. Emlékeztetett arra, hogy ez az 1950-es években még nem volt megszokott. Akkor csak a rövidebb folklórműfajokat – dalokat, énekeket – rögzítették szalagokon.
Tompos Krisztina hangsúlyozta, hogy a gyűjtések megmaradásának óriási jelentősége van az archívumokban őrzött anyagok megismerhetővé tételében.
Tóth Gábor néprajzkutató a népmesék tömegkultúrában megjelenő kapcsolataira hívta fel a figyelmet. Emlékeztetett rá, hogy a XX. század elején a rajzfilmek létrehozása költséges, többnyire állami irányítás alatt állt. A második világháború alatt készült filmek gyakran a sokak által ismert népmesei szüzsékre és a motívumokra építettek.
A népmesék felhasználása jó „ürügyet” szolgált a következő nemzedék ideológiai nevelésére.
A néprajzkutató kiemelte, hogy ebből a folyamatból Magyarország kimaradt, mivel a második világháború előtt a rajzfilmkészítés lehetőségei nem voltak adottak.
1945-től a szovjet érdekszférába került Magyarországon a politikai hatalom vezetői a hazai rajzfilmkészítést úgy támogatták, hogyha az a saját ideológia céljait szolgálja.
– mondta Tóth Gábor, aki azt is megemlítette, hogy így lett a Kiskakas gyémánt félkrajcára című filmben a török basa alakjából elnyomó magyar király, a Két bors ökröcske című filmben pedig az ellenségkép megtestesítője a vagyont harácsoló kulák figurája. Kiemelte, hogy az akkori rajzfilmkészítők nagyszerűsége – elsősorban Macskássy Gyula rendezőé – abban állt, hogy a politikai elvárásokat tompítani tudták és szerethető alkotásokat tudtak létrehozni.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!