Az Olimposzra nem érdemes sietni. Meg-meg kell állni, a teremtett világ csodáiban gyönyörködni. Ezért van, hogy olykor a lustábbak jutnak előrébb.
– mondta a Kossuth-díjas mesemondó, Berecz András, aki ízes beszéddel fogadta a konferencia résztvevőit. Kiemelte, hogy a meseszó mindig spontánul alakul, nem kell félni ettől a nyitottságtól. Elmondta, hogy ifjúságában nem a kortárs csoportok felé fordult, hanem elsősorban az öregebbek felé, akiknek a történeteit örömmel hallgatta. Ma a helyzet megváltozott: örömmel figyeli a gyermekeket és az ő rövid meséiket is. Az óvodapedagógus-hallgatóknak a mesemondással kapcsolatosan biztatásképpen beszámolt arról, hogy óriási örömökből marad ki, aki hamar feladja a szakmát. Mint mindenben az életben, kitartónak kell lenni.
A Magyar Népmeséért Alapítvány vezetője, Berecz János a konferencia megnyitójában kiemelte, hogy azért hozták létre alapítványukat, hogy a magyar népmese gazdag és egyedülálló világát megőrizhessék és népszerűsíthessék, annak társadalmi elfogadottságát megerősíthessék. A megrendezett meseegyetem célja, hogy a mesékkel foglalkozók szakmai körét tágítsák.
A mese segíthet a konfliktuskezelésben
A mese olyan eszköz, amely képe utat mutathat a konfliktusos helyzetekben.
– mondta Imre Rubenné, a Nyíregyházi Egyetem, Óvó- és Tanítóképző Intézet igazgatója. Kiemelte azt is, hogy a mesék, a hagyományok erkölcsi értékeket tartalmaznak. Olyan üzeneteket hordoznak, amelyekből tanulni lehet minden korosztálynak. A mese szórakoztat, de egyben tanít és inspirál is.
Hangsúlyozta, hogy a mesék kapcsot jelenthetnek a különböző kultúrák között, ezzel pedig csökkenthetőek az előítéletek.
Kádár Annamária pszichológus előadásában azt fogalmazta meg, hogy nem csak a mesék mondása fontos a kisgyermekeknek, hanem azok a történetek is, amelyet a szülők, nagyszülők osztanak meg leszármazottjaikkal. A családtörténetek képesek arra, hogy életbátorsággal ruházzuk fel a gyermekeket, amellyel felkészíthetők arra, hogy megküzdjenek a sárkányokkal.
A kutató azonban arra is figyelmeztetett, hogy nem érdemes rossz perspektívából láttatni a családunk és saját életünk történeteit.
A vágyak és célok felé indulásban mindig ott van a kudarc és a bukás lehetősége is. A rosszat nem lehet megváltoztatni, de a saját perspektívánkat meg lehet, s ha így viszonyulunk életünkhöz, akkor felelősségteljesen leszünk képesek saját családunk történetéről gondolkodni
– mondta a pszichológus. Előadásának mottója: „A bőrünk alá égnek ezek az életmesék.” Ez azt fejezi ki, hogy a szüleinktől kapott történetek mélyen az érzelmeinkre hatnak. A pozitív beállítottság eléréséhez gyakorta kell „átkeretezni” régi történeteinket, de sok esetben ez megkerülhetetlen ahhoz, hogy felvállaljuk életünket és döntéseinket. Felhívta a figyelmet arra is, hogy egy reprezentatív kutatás szerint a magyarok saját és családjuk múltjához meglehetősen negatív attitűddel viszonyulnak.
A gyermekek azt tanítják a szülőknek, hogy éljünk jobban a mába. A jelen egészséges hedonizmusa mindenkit megillet.
– mondta Kádár Annamária, s azt is hozzátette, hogy ha el tudjuk hinni azt, hogy világunk jó hely, ahonnan el lehet indulni, akkor képesek leszünk legyőzni nem csak belső sárkányainkat, de lehetőségünk lesz arra is, hogy felmásszunk saját égig érő fánk tetejére.
