Magyarországot a vidék menti meg!

Egy Kossuth-díjas író, egy irodalomtörténész és egy politológus beszélgetett közönség előtt szombaton az egykori és más formában ma is élő népi és urbánus irodalom múltjáról és jelenéről a vármegyehatáron létesített Nagy-Magyarország Parkban. Egyebek mellett megegyeztek abban: rövidesen egy új vasfüggöny borulhat Európára, amely a normálist az abnormálistól választja majd el, miközben a szabadságjogok már ma jobban érvényesülnek hazánkban, mint Nyugaton.

Toót-Holló Tamás is a jelenbe kalauzolta hallgatóságát, amikor kijelentette: a mai Nyugat azt mutatja meg, milyen létállapotba kerülnek ott, ahol vannak szabadságjogok, de nincs nemzeti önazonosság. Keleten létezik nemzettudat, de csorbát szenvednek a szabadságjogok. Ezt kell nekünk egy egészséges, és nem torz létállapotot keresve „kompországként” ötvözni. Ahogyan korábban nemzeti szuverenista álláspontot képviseltek a népi írók, ugyanúgy ma is van feladatuk, hiszen Nyugat és Kelet felé nézve is beteg dolgokat látunk. Majd a népesedésről beszélt, hiszen az már a múlt század harmincas éveiben részét képezte a közgondolkodásnak, erről a népi írók is megfogalmazták véleményüket. Akkor elsősorban az elnémetesítésre figyelmeztettek, ma az illegális iszlám migráció jelenti a veszélyt. 

Toót-Holló Tamás a Zilahy Lajos kezdeményezésére létrejött Új Szellemi Front jelentőségét értékelve azokra a szellemi emberekre, értelmiségiekre terelte a szót, akik nyíltan vállalják politikai véleményüket. Azokra, akiket ezért folyamatosan támadnak, mint például Vidnyánszky Attilát, Demeter Szilárdot, Ókovács Szilvesztert. Pedig szerinte nem ördögtől való, ha egy író keresi a kapcsolatot a politikával: ez szerinte addig helyes, amíg a nemzet érdekét nézi és a kultúra közös nyelvét használja. Ami így történik, az nem lehet tévút.

Orbán János Dénes a beszélgetés további részében felidézte azt az időt, amikor a Gyurcsány-korszakban kocsmárosként dolgozott, mert nem volt hajlandó semmiféle kollaborációra. „Azért tettem, hogy ne kelljen kompromisszumot kötnöm azokkal a rohadékokkal”, mondta indulattal, mert „nem mindegy, milyen politikai rendszerrel szövetkezünk”. Felidézte, amit a politikusoknak általában mondani szokott: azt, hogy a mandátumaik négy évig érvényesek, míg az íróké, művészeké csak a rosszabbik esetben szólnak életük végéig. A Kossuth-díjas író leszögezte, szolgálni kell, nem pedig uralkodni, majd hozzátette, akinek ezt nem kell megmondani, az a miniszterelnök, mert ő ezt tudja.

Borbély Zsolt Attila leszögezte, hogy az ideológiai baloldal antiklerikális, kifejezetten nemzet- és hagyományellenes. Fotó: Tihanyi Tamás

Aztán az eszmecsere sok-sok író és költő megidézésével folytatódott, és az asztal mögött ülök megegyeztek abban, hogy frissen és a folyamatosan megvívandó kultúrharcaink közegében a szerzőt magát és a művét külön kell választani – gondoltak Ady Endre, József Attila vagy éppen Sütő András viselt dolgaira és megkérdőjelezhető emberi magatartására. 

Az embert lehet, a művet azonban nem szabad megtagadni, kivéve, ha az a mű „nettó történelemhamisítás”, zárta ezt a témát Borbély.

Folytatásként ismét mai állapotaink megvitatására tértek a beszélgetőtársak, kijelentve, hogy a keresztény kultúrát az iszlám fenyegeti, hiszen a migráció ürügyével lakosságcsere zajlik Európában. De nálunk meg lehet őrizni a Nyugat őrülete és a Kelet despotizmusa között a normalitás szigetét, idővel akár a V4-ek bővítésével is. Amely Toót-Holló álláspontja szerint fantasztikus kísérlet, egy elég különleges erőközpont. A probléma ideiglenesen az, hogy megtört a V4-ek dinamikája, mert a háborúval kapcsolatos álláspontunk teljesen ellentétes a lengyel véleménnyel. Ám ezen túl évszázados kapcsolatokról beszélünk, ezért, bár szomorú a törés, ez az erőközpont idővel feléled, mert mi nemzedékekben gondolkodunk.  

Orbán János Dénes vette át a szót, kijelentve, hogy a szabadságjogok nálunk jobban érvényesülnek, mint Nyugaton. Az író úgy látja, újabb vasfüggöny lesz: ami korábban a kommunista blokkot és a Nyugatot, az rövidesen a normálist az abnormálistól választja majd el. 

Ma az egykori kommunista államokban nagyobb a normalitásra való hajlam, ezek az egészségesebb társadalmak. Jóslata szerint a népi-nemzeti kultúrák megerősödése várható. Ehhez egy szociológiai jelenség párosul hazánkban, az, hogy a népi írók, a művészek vidékre költöztek. Egy nagyvárosból ugyanis egészen másként látszódnak a nemzet dolgai, és Magyarországot a vidék, a vidéki szavazó menti meg. „Vidéken kell kultúrát művelni! Nemzeti kultúrát!” Orbán úgy gondolja, a nép mára felbátorodott, ezért nem fél a nemzethaláltól. Szerinte bízni kell a fiatalokban, akik közül sokan úgy lázadnak a közösségi média ellen, hogy latinul vagy görögül posztolnak, mert a tudás mindig „menő”, és szabad idejükben népi táncot tanulnak. Hozzátette, az összes egyetemen meg kellene történnie a rendszerváltásnak, ki kellene „takarítani” azokat, akik mérgezik a levegőt. Az író abban bízik, hogy idővel kinevelődik majd egy olyan szellemi elit, amely visszafoglalja azt, ami az övé.

Toót-Holló Tamás zárszavával egyfajta szellemi hídszerepet hirdetett meg, kijelentve, hogy a magyarságnak dolga van a Földön, Európában és a Kárpát-medencében.

Majd megismételte: az országot a vidék menti meg. És a Székely Hadosztály! – tette még hozzá ironikusan Orbán.

Borítókép: Orbán János Dénes és Toót-Holló Tamás a beszélgetést követően könyveket ajánlottak egymásnak (Fotó: Tihanyi Tamás)