Eredetileg műszaki pályára készült, városépítészeti szakon diplomázott, és bár nyolc éven keresztül hegedült, nem gondolt volna arra, hogy karriert fog módosítani. Idővel azonban idegenkedett attól, hogy az, amit az építész elképzel és ami megvalósul, aközött sok állomás van, a vízió pedig sok helyen változhat és változik is. Ezzel szemben a zenélés és főleg a gitár esetében egész más a helyzet, a gitáros és a hangszere között nincs senki és semmi, mondta el a hetvenéves László Attila Liszt-díjas gitárművész és zeneszerző a Kultúra.hu-nak adott interjúban.
A cikkben a zenész visszaemlékezett arra az időszakra, amikor 2013-ban a New Yorkban élő jazzdobos, Németh Ferenc ötletére a Yellowjacket híres alapítóival, Russell Ferrantéval és Jimmy Haslippel kvartettben rögzítették a Bridges of Souls című, rendkívül sikeres albumot. Mint László Attila elmondja, a felvételt a Grammy-díjas amerikai zenészekkel Los Angelesben készítették, a lemez Amerikában az EMC rádiós lejátszási listákon bekerült a top negyvenbe, és ott hetekig a hetedik helyen szerepelt.
A dolognak igen izgalmas előzménye volt: abban az időben két év alatt ötször jártam Indiában a neves indiai zeneszerző, Ilaya Raaja meghívására. Életműkoncertjén 2011-ben Csennaiban (Chennai), a tizenkétezres Nehru Indoor stadionban léptem fel a vendégművészeként. Elhívtam oda Németh Ferit dobolni. Akkor találtuk ki, hogy a közös zenélést folytatni kellene, de a világ egy másik részén. Mi lenne, ha Amerikában készítenénk jazzlemezt?
– idézte fel László Attila a Bridges of Souls elkészítését, amelyet Budapesten a Müpában mutattak be, azaz viszonylag rövid időn belül két kontinens egy-egy központi helyszínén jártak. Mindezt úgy élte meg, hogy a szerencse fia, hiszen mind a két sajátos zenei világban maradéktalanul képviselhette az elképzeléseit.
Ezt követően 2012 márciusában Ilaja Raaja nagyszabású szimfonikus zenekari felvételén játszott Londonban, az Angel stúdióba., A zenei anyagból szeptemberben a Nehru stadionban tartottak lemezbemutató koncertet, a CD is akkor jelent meg a Sony kiadásában, egymillió példányban.
Az interjúban László Attila felidézi azt is, hogyan ismerkedett meg a hazájában nemes egyszerűséggel a God Of Music, azaz a zene isteneként emlegetett Ilaja Raaja-val, aki egyébként több mint ezer filmnek a zenéjét írta.
Budapesten, szatyorral a kezemben baktattam egy bevásárlóközpontban, amikor rám köszönt Kovács László karmester. Itt van egy indiai zeneszerző, és rád ismert, jöjj oda hozzá, mondta nekem. Nem értettem. Kiderült, hogy Laci adott neki magyar lemezeket, és köztük volt az enyém is. Leültünk kávézni. Mivel beakadt neki rólam egy szám, kávézás közben elkezdte dúdolgatni a témáját, én pedig teljesen odavoltam ettől. Aztán megkérdezte, hogy lenne-e kedvem Indiába utazni lemezfelvételre? Két hét múlva nálam volt a meghívólevél, és ezzel zenei kapcsolat indult el köztünk. Eleinte nem tudtam, egy-másfél óra elteltével miért érzi náluk úgy az ember, hogy kezd elszállni, annyira jól érzi magát. Most már tudom: mert abban a környezetben minden gesztust az öröm hat át. Örülnek, hogy a másik a világon van.
László Attila 1987 óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékén tanít, a növendékeiből került ki a két professzionális hazai jazz big band, a Budapest Jazz Orchestra és a Modern Art Orchestra tagjainak nagy része. Ezzel kapcsolatban elmondta, stúdiózenészként dolgozott, amikor Gonda János meghívására átment a jazztanszakra, a Liszt Ferenc-díjas zongoraművész és zeneszerző pedig mindjárt a növendékek big bandjének a vezetésére kérte föl. És korábban ugyan játszott ilyen formációban, de kihívás volt hétköznapi zenélésként dolgozni a tagokkal. Amikor az első félév végén bemutató koncertjét adták, a legendás dobos, Kovács Gyula fennhangon meg is jegyezte: „Ezzel a zsokéval jól fut a ló…”
A zenész olyan világsztárokkal játszott együtt az elmúlt ötven évben trióban, kvintettben vagy big bandben, mint Randy Brecker, Anthony Jackson, James Moody, Tommy Campbell, David Friedman, Gary Willis, Hiram Bullock, Billy Cobham, Miroslav Vitouš, Peter Erskine vagy Bob Mintzer.
László Attila ezzel kapcsolatban elmondta, mindegyik felállás mást adott neki, a kisebb formációk olyanok, mint egy novella vagy kamaraszínházi előadás, a nagy zenekar, a big band pedig olyan, mint egy regény. Viszont számára ember- vagy zenészfüggő a jazzmuzsika, nem a stílus az első, nem az a lényeg, hogy szving vagy nyolcados zene, hanem hogy kikkel játszik, hiszen a zenélés olyan, mint a beszélgetés.
Bár már az év végéhez közeledünk, László Attila 2023-as naptárja igencsak tele van: jelenleg a november 15-i zeneakadémiai estre készül, a Budapest Jazz Club pedig december 30-án ad pódiumot a műveinek. Azon a koncerten is azok játszanak majd, akik így vagy úgy már hét, tíz vagy tizenöt éve működnek együtt vele, a tanítványai közül például Fekete-Kovács Kornél, Bacsó Kristóf lesz velük, és természetesen megint Lattmann Béla, Zombori Attila, Lakatos ’Soso’ Sándor, Szőke Nikoletta is.
Mindemellett a Charlie Band harminc éve működik, és a Budapest Kongresszusi Központban lesz két nagy koncertje: az egyiken, november 2-án a Budapest Jazz Orchestra is játszik, a tagjai csaknem nyolcvanöt-kilencven százalékát maga tanította, azaz nagy örömzenélés várható. A vendégek között lesz, és néhány olyan számot is játszik Charlie-val, amelyeket ő írt vagy hangszerelt. A másik esten, november 3-án pedig szintén a Charlie Banddel muzsikálnak.
Borítókép: László Attila Charlie-val zenél (Fotó: MTI/Mohai Balázs)
