Hatvan éve hunyt el a sanzonok királynője, Édith Piaf

Kevesek rendelkeznek oly egyedi hanggal és kisugárzással, hogy már életükben legendává válnak. Édith Piaf kétségkívül beírta magát a zenetörténelembe, még halála után hatvan évvel is ha meghalljuk, hogy La vie en rose vagy Padam, padam, csak rá, a 147 centiméter magas sanzonkirálynőre tudunk gondolni. Önéletrajzát Életem címmel 1964-ben adták ki, magyar nyelven 1989-ben jelent meg. Életéről filmek, színdarabok, könyvek sokasága készült, 2007-ben Marion Cotillard Oscar-díjat kapott az énekesnő megszemélyesítéséért. A 2015-ben bemutatott francia produkció, a PIAF! The Show már több mint ötven országban több mint négyszáz előadást ért meg.

Mindenáron énekelni

Magánéleti bonyodalmak ellenére és a rákkal viaskodva is megszállottan dolgozott. Úgy fogalmazott:

Ha nem énekelhetek, inkább meghalok.

Halála előtt néhány hónappal pályája egyik meghatározó állomásán, a párizsi Olympia színpadán lépett fel, bár ekkor már szó szerint alig állt a lábán. 

1963 augusztusában a provence-i Grasse külvárosába, Plascassierbe vonult vissza, itt hunyt el október 10-én, mindössze 47 éves korában. 

Bár Párizs érseke (az énekesnő életmódjára való tekintettel) nem engedélyezte a halotti misét, 

az énekesnő temetésekor a francia főváros utcáit ellepte a tömeg és a második világháború óta először bénult meg teljesen a közlekedés.

Borítókép: Édith Piaf 1962-ben a párizsi Olympia színpadán (Fotó: Eric Koch)