Az utcáról a kabaréba
A sanzonkirálynő 1915. december 19-én született Édith Giovanna Gassion néven. Egyesek szerint az utcán találták, de ez nem igaz: az anyakönyvi kivonat szerint ugyanis egy párizsi külvárosi kórházban egy olasz kávéházi énekesnő és egy utcai artista gyermekeként jött a világra. Hányatott gyerekkora volt, hiszen anyja korán elhagyta és a Belleville szegénynegyedben élő nagyanyjára bízta, majd apai nagyanyjához került, aki egy normandiai bordélyházat vezetett. Később alkoholista, vándorcirkuszos apja nevelte, éppen ezért a vándorélet miatt iskolába nem járhatott.
Tizenöt évesen otthagyta apját és Párizsban utcai énekesnőként próbált megélni. Az elzülléstől a Pigalle egyik kabaréjának tulajdonosa mentette meg.
A férfi szárnyai alá vette és bárjában foglalkoztatta, ő adta rá a védjegyévé vált egyszerű, fekete ruhát. Piafnak is ő nevezte el, a szó a francia argóban kis verebet (la môme piaf) jelent, amely utal az énekesnő apró, alig 147 cm magas termetére.
A „kis veréb” útja a világhírig
Énekesnői karrierje a költő és szövegíró Raymond Asso és a zeneszerző Marguerite Monnot dalainak előadásával indult 1937-ben, az ABC színházban tartott fellépésén elsöprő sikert aratott, a közönség soraiban felállva tapsoló Maurice Chevalier azt kiabálta:
Ez a gyerek a szívéből énekel!
Piaf a második világháború alatt, a német megszállás idején részt vett a francia ellenállásban, de a felszabadulás után kollaborációval vádolták meg, mert a német tiszteknek fenntartott bárokban is énekelt és 1943-ban részt vett egy berlini koncertkörúton. Egyik barátja, az ellenállás tagja azonban tanúskodott mellette, mivel többször fellépett németországi hadifogolytáborokban is, és számos fogoly szökésében segített. Ezt követően karrierje a második világháború után teljesedett ki, 1946-ban nyugat-európai körutat tett,
1955-től az újra megnyílt párizsi Olympia színpadán rendszeresen teltház előtt énekelt,
és több mint húsz éven át az ő lemezei voltak a legkeresettebbek a francia piacon.
A kezdeti kudarc után az Egyesült Államokban is népszerű lett, de több filmben is szerepelt, partnere volt többek között Yves Montand, rendezte Jean Renoir is. A sanzon királynője sikerei csúcsán sem feledkezett meg az indulás nehézségeiről, fiatal művésztársait mindig segítette.
Olyan művészeket fedezett fel és támogatott, mint Yves Montand, Gilbert Bécaud, Charles Aznavour, Georges Moustaki.
Rivaldafény a színpadon, sötétség otthon
Énekesnőként sikeres volt, magánélete azonban kudarcok sorozata:
1935-ben első szerelmétől, Louis Duponttól született egy lánya, aki kétévesen agyhártyagyulladásban meghalt. Sokáig kereste az igazit, akit végül Marcel Cerdan bokszbajnokban talált meg, ám ő nem sokkal kapcsolatuk kezdete után repülőgép-balesetben életét vesztette.
A tragédiát Piaf nem tudta kiheverni, egyre többet ivott, egy autóbaleset után rászokott a morfiumra is.
Egyik kapcsolatból a másikba sodródott, de mindegyikből csalódással, szenvedve került ki. Kétszer ment férjhez, először 1952-ben egy Jacques Pills nevű énekeshez, akitől négy év múlva elvált, másodszor 1962-ben egy nála húsz évvel fiatalabb, fodrászból lett énekeshez, Théo Sarapóhoz.
Mindenáron énekelni
Magánéleti bonyodalmak ellenére és a rákkal viaskodva is megszállottan dolgozott. Úgy fogalmazott:
Ha nem énekelhetek, inkább meghalok.
Halála előtt néhány hónappal pályája egyik meghatározó állomásán, a párizsi Olympia színpadán lépett fel, bár ekkor már szó szerint alig állt a lábán.
1963 augusztusában a provence-i Grasse külvárosába, Plascassierbe vonult vissza, itt hunyt el október 10-én, mindössze 47 éves korában.
Bár Párizs érseke (az énekesnő életmódjára való tekintettel) nem engedélyezte a halotti misét,
az énekesnő temetésekor a francia főváros utcáit ellepte a tömeg és a második világháború óta először bénult meg teljesen a közlekedés.
Borítókép: Édith Piaf 1962-ben a párizsi Olympia színpadán (Fotó: Eric Koch)
