Az interjú során kitértek Jon Fosse egyedi drámaírói módszerére is: műveiben nagyon kevés leírást használ, a karaktereknek általában még neve sincs, karaktertípusokkal találkozunk. Így nevek helyett annyit tudunk a szereplőkről, hogy férj, vagy éppen idősebb testvér. Ez óriási szabadságot ad a rendezőknek és a szereplőknek is abban, hogy hogyan interpretálják a művet.
Ugyanakkor írásmódja másrészről nagyon kötött, azt is beleírja a drámákba, hogy hol milyen hosszú szünetet kell tartani. Fosse szerint épp ezért játsszák annyi helyen darabjait, amelyek egyszerre nagyon nyitott és nagyon zárt rendszerek, így teret adnak az alkotóknak a saját értelmezésük kialakítására.
Az író mesél az alkotási folyamatról is: számára ez olyan, mint a zene. Nem kész koncepcióval áll neki írni, hanem hagyja, hogy a történet az írás folyamán formálódjon. Jon Fosse szerint gyakori, hogy az emberek rosszul kommunikálnak, nem tudják megfogalmazni egymásnak a gondolataikat. Ezzel ellentétben a szerzőnek éppen az a dolga, hogy megfogalmazza a megfoghatatlant, a láthatatlant is. Az interjúban kitér az élet és a halál misztériumára is, bevallva, hogy neki magának hétéves kora óta nincs halálfélelme, mert egy balesetben akkor a halál szélére került.
Az íróval készült teljes interjút itt tudják megtekinteni.
Borítókép: A friss irodalmi Nobel-díjas Jon Fosse a norvégiai Frekhaug melletti otthonában (Fotó: AFP/Eirik Hagesaeter)
