– Alapvetően az én létezésem vagy művészeti szocializációm a vidékhez köt. Én a vidéki színházban, struktúrában és létezésben nőttem fel, és abban is hiszek – állapította meg Mátyássy Szabolcs, a debreceni Csokonai Teátrum igazgatója, aki pályáját színészként kezdte, majd többéves külföldi tartózkodás után visszatérve zeneszerzőként folytatta. Nagyon más egy budapesti színházban dolgozni, és nagyon más egy vidékiben, utóbbiban még talán megvan a családiasság, legyen szó a közös programokról és a gondolatokról. Itt egy sokkal bensőségesebb viszony tud ezért előállni – fogalmazott az igazgató a Hellóvidék.hu-nak adott interjúban.
Először Szegeden, Szikora János vezetése alatt játszott, majd Veszprémbe szerződött, onnan pedig egy évet visszament Szegedre játszani.
– Egy idő után saját színészi teljesítményemmel és motivációmmal is elégedetlen voltam.
Nem szerettem volna úgy tekinteni erre a szakmára, mint egy munkahelyre.
Nagyon sokat játszottam, de úgy éreztem, hogy nem tudok megújulni – mesélte a művész.
Két évet élt Svédországban, egy évet Skóciában és egy évet Kínában.
Sok ország, sok földrész, sok tapasztalat, nagyfokú szabadság, de ugyanakkor egyfajta védőháló nélküliség is volt mindez neki.
Amikor felvételt nyert a Zeneakadémiára, visszaköltözött Magyarországra.
A Csokonai Teátrum megújulásáról szólva elmondta, hogy a színház átadásával 620 hellyel bővült a férőhelyek száma. – Ha minden játszóhelyünkön egyszerre játszunk, ami jelen esetben négy játszó helyet jelent Debrecenben, akkor
összességében már 1100 nézőről beszélhetünk.
Amikor átvettem a színház vezetését, visszahoztuk a bérletrendszert, mivel komoly nézői igény mutatkozott ezen a területen. A mienk azon hat nemzeti színház egyike, ami a Budapesti Nemzeti Színházon kívül található az országban, ezért én azt gondoltam, hogy minél hamarabb háromtagozatossá kell tenni. A cél az volt, hogy a meglévő prózai társulat mellett egy komoly operatársulatot is létre kell hozni, illetve, hogy el kell indulni egy új tánctagozattal. Az álmom az, hogy egy-két éven belül mindenki, aki ezekben a különböző tagozatokban szerepel, Debrecenben is éljen,
tehát minél kevesebb vendéggel dolgozzunk, hogy minél hamarabb megteremtődjön a társulati lét.
Mátyássy Szabolcs tanít a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, az újságíró kérdésére elmondta, Méhes László társosztályfőnökkel együtt azt tapasztalják, hogy nagyon lelkes, elkötelezett, jó agyú és gondolkodású fiatalok érkeznek az egyetemre.
Az évad előadásairól szólva elmondta, A Csokonai Teátrumban a hagyományosnak tekinthető előadások mennek, melyek inkább azoknak a debreceni és nem debreceni nézőknek kedveznek, akik kicsit távolságtartóbbak a modernebb vagy bátrabb feldolgozások iránt.
– A másik épületünkben, a Csokonai Fórumban, van a Latinovits-terem, ami 330 fős, a Kóti Árpád-terem, ami 150 fős és a Simor Ottó-terem, ami kifejezetten egy intim, 50 fős nézőteret ad. Utóbbiakban inkább a kísérletezőbb, bátrabb, a fiatalokat talán jobban érdeklő és megszólító előadások vannak.
Nemrég a Kóti Árpád teremben volt egy bemutatónk, a Cyber Cyrano, ami abszolút a mostani fiataloknak szól. A Teátrum nagyszínpadán a nemrég bemutatott Bohémélet című előadásunkat tudnám kiemelni,
ami egy nagyon nagy szabású előadás, és teljesen más közönségréteget vonz, mint mondjuk a Kóti-teremben játszott darabjaink. Arra törekszünk, hogy sok műfaj legyen, hogy nagyon sokféle gondolkodású rendezőt hívjunk, azért, hogy mindenki megtalálja azt az előadást, és azt a rendezőt, akire valóban kíváncsi.”
