– Miért döntöttek a háromtagozatos teátrumi forma mellett?
– Magyarországon hat nemzeti besorolású színház van a budapesti Nemzeti Színházon kívül, az egyik a debreceni. Ezzel a címmel járnak kötelezettségek, amit egyrészt tartanunk kell, másrészt boldogan teszünk ezeknek eleget. Azt szokták mondani az ilyen nagy színházakról, hogy gyárak, hiszen rengeteg dolgozójuk van – mi 240-en vagyunk jelenleg –, de az ország második legnagyobb lélekszámú városáról van szó, ami indokol is egy ekkora apparátust. Debrecennek immár két színháza – Csokonai Teátrum, Csokonai Fórum – van, ami azt jelenti, hogy ezeregyszáz embert tudnánk leültetni estéről estére, hogyha minden helyen játszanánk.
Úgy gondolom, elengedhetetlen, hogy egy ekkora városban egy olyan ajánlattal éljünk, amely mindenkit megszólít. A háromtagozatos színházi forma pedig elemi érdeke egy színházvezetőnek: a megerősített prózai tagozat mellett így egy teljesen újragondolt és újjáalakult operatagozatot, valamint tánctagozatot is elindítunk.
A nézőknek így megadjuk a lehetőséget, hogy tudjanak választani a különböző stílusú, karakterű előadások közül.

– „Az opera nagyon is élő műfaj, csak el kell hitetni a nézőkkel, hogy nem a szűk kiváltságosok ügye” – fogalmazott korábban. Rég volt operabérlete Debrecennek, először is azt kell elhitetni, hogy „ügyük” az opera. Mik az első lépések?
– A színészi mellett zeneszerzői végzettségem is van, gyakorló operaszerzőként pedig mélyen tagadom, hogy az opera a kiváltságosok műfaja lenne. Az opera egy élő szövet, az már más kérdés, hogy sokan nem így gondolják. Akár opera-, akár táncelőadásról beszélünk, alapvetően színészek vannak a színpadon, csak más a formanyelv, amit használnak. Az operaénekes a hangjával, a táncművész pedig a testével fejezi ki a gondolatait, de mindkettő komoly belső gondolkodást igényel.
Azt látni kell, hogy az opera sok szempontból megújításra szorul, máshogy kell kommunikálni ahhoz, hogy a fiatalokat is megérintse.
Országos probléma, hogy e műfaj törzsközönsége a középkorúakból vagy az idősebb korosztályból áll, megszállottnak kell lenni ahhoz, hogy egy fiatal azt mondja, ő feltétlenül operát szeretne nézni. Ennek több oka is van: az operának van egy úgynevezett operai ideje, amely a mostani, felgyorsult világban nem biztos, hogy mindenkinek értelmezhető. Egy opera formatanilag máshogy épül föl, és teljesen máshogy működik, mint egy pörgős prózai előadás, ez tehát teljesen más gondolkodást igényel a nézőtől. Ugyanakkor nem véletlen, hogy a mai napig élő, létező műfaj. Nekünk az a dolgunk, hogy közelebb tudjuk hozni a nézőkhöz, hogy meg tudjuk vele szólítani a fiatalokat. Hozzáteszem, a vidéki operajátszás nincs könnyű helyzetben, problémás az operaénekesek egyeztetése, így ez is nehézséget okoz.