Alaposan átformálta Ibsen meséjét Blaskó Borbála. Ha nem érezném blaszfémiának, azt mondanám, a feje tetejéről a talpára állította. Az eredeti történet Peer életét meséli el, hosszan, részletezve, amolyan romantikus aprólékossággal, beleszőve a történetbe álmot és valóságot, tényeket és fantáziákat, hogy az olvasó, illetve a néző csak kapkodja a fejét: vajon Peer Gynt most képzelődik vagy valóban különös kalandba keveredett, konfabulál vagy hiteles beszámolót közöl.

A most színpadra állított változatnál könnyebb a dolgunk. Grane – Képzelgések a Peer Gynt nyomán címmel adják. Bár modern világunkban, kivált ifjabb generációk fejében sokkal jobban összefolyik a képzelt és a tényleges világ, mint az ezernyolcszázas évek második felében, talán éppen ezért előzékenység Blaskó Borbála részéről, hogy úgy szabta át a művet, hogy ne kelljen nekünk, nézőknek erre s arra terelnünk a norvég legény életeseményeinek kívül és belül hömpölygő hullámait. Az új átirat, miközben Áprily Lajos lenyűgöző fordítását megőrizte, mindenestül Peer elméjébe helyezte a történetet. Az ő interpretációját látjuk, halljuk, az ő visszaemlékezéseiként ismerjük meg életét: mikor hogyan döntött, ha választhatott, s miért éppen arra haladt, amerre ment, noha mehetett volna másfelé. Félelmek és remények, vágyak és közönyös hátat fordítások, tettek és sodródások során vezet így végig az életére visszanéző, öregedő, pontosabban a halál előtt álló Peer. A főszerepet a Nemzeti Színházban ezúttal a Kossuth- és Jászai Mari-díjas Blaskó Péter, a Nemzet Művésze alakítja, lenyűgöző karizmával. Kiváló játékkal áll mellette Szilágyi Ágota, aki a férfi körül feltűnő összes nőalak szerepét viszi, szerelmeit, leánykalandjainak alanyait, anyját és halálát. Megemlítem itt, bár csak mellékesen, hogy a darabban feladatot kap Blaskó Bence is, aki gitárral kísért énekével adja zenei hátterét egyik-másik jelenetnek. Láthatóan családi történet lett a darabból, de ne rémüljenek meg, nem árt neki. Sőt ez a metaösszefüggés kimondottan jót tesz a műnek. Hitelesebbé teszi Blaskó Péter amúgy is nagyon erős előadását. Olyan, mintha egy apa mesélné el gyermekeinek… Mit is?