Önmaga lenni voltaképp mi is?

Vannak be nem teljesült szerelmei? Vannak szerelmei, akiket elhagyott, csak mert attól félt, hogy egy reggelen arra ébred, vele élte le az egész életét? És nemcsak igazi szerelmeket, lányok és fiúk, asszonyok és férfiak között lobogó lángot értek itt, de minden rajongást, amivel a világra meredünk. Hivatásötleteket, hobbikat, közösségi küldetésfantáziákat is. Van olyan vágya, amit nem teljesített be, mert attól félt, rá kell tennie az egész életét? Hányaktól és hányaktól hallottam: azért nem lettem zongoraművész…, azért nem lettem pap…, azért nem lettem tengerbiológus…, mert…, mert… Hát végül is azért, mert túl sokat kellett volna áldozni érte. Nos, ha van ilyen szerelme, hozza magával a Peer Gynt előadására!

20231012 budapest nemzeti szinhaz gobbi hilda szinpad Grane- Képzelgések a Peer Gynt nyomán c darab sajtofoto probaja havran zoltan magyar nemzet Fotó: Havran Zoltán

„A hivatását nem töltötte be. Selejt. Öntőkanálba vele.” Forrás: Nemzeti Színház

Mielőtt erre válaszolok, nézzünk bele kicsit a darabba! A dráma egyetlen konfliktus köré szerveződik, ahogy azt mi, modernek szeretjük. A Gomböntő megérkezik, s  közli Perr Gynttel: itt az idő, jönnie kell a gomböntőkanálba. Szép, pergő és szellemes párbeszédekből ki is derül: magasabb szempontból Peer élete értéktelen. Sem elég erényes, sem elég gonosz nem volt, hiszen a 

bűnhöz komolyság kell, s nagy erély,

akárcsak a jósághoz. Így aztán, mondja a Gomböntő, életét most újraformálják, mint a törött pitykét, ahogy újraöntik. A halállal még csak-csak megbékélne hősünk, de az öntőkanál lehetősége rettenettel tölti el: „Egy Peert Pállal, Péterrel összevegyítené! Csak nem gondolsz ilyesmire, hé?” Mire a Gomböntő leszögezi, hogy pontosan erre gondol. Kis vita után hozzáteszi: „Úgysem voltál soha önmagad.”

A Gomböntő, Szilágyi Ágota (Fotó: Havran Zoltán)

Peer megdöbben. Hogy ő nem volt önmaga? „Nem, Gomböntő, ez téves ítélet, ha belém látnál, s látnád a vesémet, csak Peert lelnél ott is, soha mást, sehol egyetlen idegen vonást.” A Gomböntő azonban szenvtelen vállvonogatással közli: „Itt van, ni, a rendeletemben: menj s Peer Gyntöt nyomozd ki, de menten. A hivatását nem töltötte be. Selejt. Öntőkanálba vele.” 

A földre sújtott Peer végül lehetőséget kap arra, hogy bizonyítsa: igenis önmaga volt. Olyan, amilyen, de mindvégig önmaga. S ezzel utazni kezd múltjában, emlékei között, gondolatai hullámán, hogy megmutassa, mikor miképpen volt azonos önmagával. Csak hát van egy bökkenő. Amit ő gondol önazonosságnak és amit a Gomböntő gondol annak, az két nagyon is különböző dolog. 

Mikor a fiamnak meséltem színházi élményemet, pontosan azt kérdezte, amit Peer szegez a Gomböntőnek: hogyhogy nem volt önmaga, mikor mindig úgy döntött, ahogy a szíve diktálta? Mikor nem hagyta, hogy mások elvárásai szabják meg életét? Mikor mindig a saját útját járta, nem törődve azzal, mit szeretnének mások? „Mi az »önmaga lenni« lényegében?”
Nagy és súlyos kérdés. Lehet rá válaszolni magától értetődő individualizmussal, de lehet rá felelni úgy is, ahogyan Ibsen, Áprily Lajos, Blaskó Borbála, Szilágyi Ágota, azaz Peer minden kedvese, egyetlen szerelme, anyja és halála, azaz a Gomböntő felel. „Az önmaga lenni: magunkat meghalatni.” Belehalni az életbe, a megtalált életküldetésbe, 

mint cégtábla mutatni a Mestered célgondolatát.

Beteljesült és be nem teljesült szerelmek. (Fotó: Havran Zoltán)

Nem akarok didaktikusabb lenni annál, mint amennyit Ibsen megenged magának, nem is magyarázom tovább ennek remek darab üzenetét. Csak annyit teszek még ide: olyan ez a mű, mintha Ibsen Az ember tragédiáját és a Faustot emelte volna át egy mélységesen őszinte és mélységesen szubjektív keretbe. Olyan, mintha egy apa mesélné el gyermekeinek, hogy nem volt mindig bátor, hogy néha csak a vágyai vezették, hogy sokszor nem mert dönteni, máskor elfutott a felelősség elől, de azért sok derék dolgot is megtett – meg sok olyat, amit jobb tán el sem mesélni. Egyszóval azt, hogy a nagy eszmékkel, küldetéssejtésekkel és reményekkel szemben mit is jelent élni. 
Ha van be nem teljesült szerelmük, vigyék magukkal erre az előadásra! Nála lesz a válasz sok-sok kérdésükre.

Borítókép: Blaskó Péter és Szilágyi Ágota (Fotó: Havran Zoltán)