Szerelem, szenvedély, izgalom, borzongás, Párizs és az opera önmagában is lebilincselő világa, mindez csodálatos dallamokkal, remekül éneklő és játszó színészekkel, valamint bűvészmutatványokat idéző trükkös, látványos színpadtechnikai bravúrokkal fűszerezve. Az operaház fantomjában minden adott ahhoz, hogy elvarázsolja a közönséget. Nem meglepő tehát, hogy több mint kilencszáz előadást követően sem csökken a produkció népszerűsége.
Az ünnepi estén a színpadon köszönthettük mindazokat a művészeket, akik az elmúlt két évtizedben hozzájárultak az előadás sikeréhez. Fantomként például Csengeri Attila, Posta Victor és Sasvári Sándor, Christine szerepében Fonyó Barbara, Krassy Renáta és Mahó Andrea, Raoulként Homonnay Zsolt és Solti Ádám, Carlotta szerepében Pándy Piroska és Röser Orsolya, Piangiként Szerekován János és Sándor Dávid, míg Madame Giry szerepében Bencze Ilona és Bajza Viktória lépett színpadra, hol együtt, hol egymást váltva.
Az estét felejthetetlenné tették azok a megható pillanatok is, amelyeket a szerepüktől búcsúzó művészek – köztük a három Christine-t alakító művésznő elérzékenyülése okozott.
De a gála nemcsak a kettős és hármas szereposztások miatt vált emlékezetessé. Mindkét felvonás kezdetét videóbejátszások tették különlegessé. Az első felvételen megelevenedett a múlt. Összeállítást láthattunk a premierről, illetve az elmúlt húsz év néhány ünnepi pillanata is megjelent a vetítővásznon. A második felvonás kezdetén Szirtes Tamás igazgató, az előadás rendezője köszöntötte a jelenlévőket, örömét fejezve ki egyebek mellett azért, hogy részese lehet annak a vég nélküli utazásnak az emberi lélek mélységeibe, amelyet ez a darab nyújt. Kiemelte egyebek mellett azt is, hogy mennyi ember odaadó munkája szükséges ahhoz, hogy mindez folyamatosan ilyen színvonalon jöhessen létre, illetve a közönség szerepét is hangsúlyozta. Mindezért köszönetét fejezte ki.
Szirtes Tamás köszöntője után Andrew Lloyd Webber gratulációja is elhangzott.
Hatalmas gratuláció a Madách Színháznak Az operaház fantomja huszadik évfordulójához. A Madách produkciója a talán leghosszabb ideje futó nem angol nyelvű előadás a Fantom történetében. Gratulálok a művészeknek és a stábnak a munkájukhoz, az előadás iránti elkötelezettségükhöz, és köszönöm a magyar közönségnek, hogy részesei lettek a Fantom történetének
– olvasható a zeneszerző által küldött üzenetben, amelyet Facebook-oldalán is megosztott a Madách Színház. Ugyancsak a második felvonás elején vetítették le azt a két kisfilmet is, amelyeket a színház által a közönség számára kiírt pályázatra érkezett videók közül választottak ki, és amelyeken a jövő generáció osztotta meg gondolatait és érzéseit az előadással kapcsolatban.
Az előadás utáni ünnepségen Bajza Viktória és Bencze Ilona, Madame Giry megformálói, illetve a Christine-t alakító három művésznő is elbúcsúzott a szerepétől. A jövőben Haraszti Elvira, Jenes Kitti és Széles Flóra kelti majd életre a darab női főszerepét. A három Fantomot alakító művészt egy korábbi interjúban már kérdeztem az előadással kapcsolatos érzéseikről, gondolataikról. Ezúttal a három búcsúzó Christine-t, illetve a Raoul szerepétől korábban elköszönő, de erre az ünnepi előadásra visszatérő Homonnay Zsoltot faggattam.
- Fonyó Barbara egyebek mellett arról mesélt, hogy az elmúlt húsz év egy szempillantás alatt tovarepült. – A véremmé vált a szerep, és nagyon fájdalmas érzés elengedni. Ennek ellenére hálás és boldog vagyok, hogy mindezt megélhettem.
Christine hozzám hasonlóan romantikus lélek, őszinte, tiszta érzéseket él át, csupa szeretet és megbocsátás.
Mindezeket jóleső érzés volt megélni és megmutatni a színpadon is – fogalmazott a művésznő. Mahó Andrea is erősen kötődik Christine karakteréhez. Egyebek mellett azért, mert ennek a szerepnek köszönhetően ismerte meg a színházi közönség. – Tulajdonképpen Christine-t játszva váltam felnőtté. Nagyon sok örömet adott nekem ez az előadás, amiben olyan kollégákkal dolgozhattam együtt, akiket a mai napig nagyon szeretek, és akikkel nagyon szoros kapcsolatunk alakult ki – osztotta meg lapunkkal a színésznő.
Krassy Renáta szintén fontos emlékeket őriz a darabbal kapcsolatban. – Az évek során sokat érett, formálódott a szerep. Velem együtt az is változott, hogy miként éltem meg az adott szituációkat.
Ezt a produkciót sosem lehetett félvállról venni, mindig teljes embert kívánt.
Félgőzzel nem lehetett játszani, egészen oda kellett adni magam a szerepnek – fejtette ki gondolatait és érzéseit a művésznő. Homonnay Zsolt már korábban búcsút vett Raoul szerepétől, és, mint mondta, habár nem az a típus, aki a múltba tekintget vissza, most mégis jó, olykor megható érzés volt újra részesévé válni az előadás nyújtotta pillanatoknak. Arra is kitért, mennyire jelentős helyet foglal el ez az előadás a magyarországi musicaljátszás történetében. Mint mondta, ezt megelőzően csak a Macskáknak volt ehhez hasonló fogadtatása.
Borítókép: A jubileumot nagyszabású gálával ünnepelte a Madách Színház (Fotó: Szilágyi Ferenc)
