Húsz éve a Fantom bűvöletében

Immár két évtizede annak, hogy itthon is átélheti a közönség Az operaház fantomjának egyszerre rémisztő és rabul ejtő, mágikus vonzerejét. A Madách Színház 2003-ban mutatta be Andrew Lloyd Webber legendás alkotását, az előadás pedig azóta is népszerű. A jubileumot a teátrum november 3-án egy nagyszabású gálaműsorral ünnepelte, amelyben mindazon művészek színpadra léptek, akiknek a neve az elmúlt időszakban összeforrott a legendás előadással.

Fotó: Picasa

Az előadás utáni ünnepségen Bajza Viktória és Bencze Ilona, Madame Giry megformálói, illetve a Christine-t alakító három művésznő is elbúcsúzott a szerepétől. A jövőben Haraszti Elvira, Jenes Kitti és Széles Flóra kelti majd életre a darab női főszerepét. A három Fantomot alakító művészt egy korábbi interjúban már kérdeztem az előadással kapcsolatos érzéseikről, gondolataikról. Ezúttal a három búcsúzó Christine-t, illetve a Raoul szerepétől korábban elköszönő, de erre az ünnepi előadásra visszatérő Homonnay Zsoltot faggattam.

Az előadás utáni ünnepségen három művésznő is búcsút vett Christine szerepétől (Fotó: Szilágyi Ferenc)

1. Fonyó Barbara egyebek mellett arról mesélt, hogy az elmúlt húsz év egy szempillantás alatt tovarepült. – A véremmé vált a szerep, és nagyon fájdalmas érzés elengedni. Ennek ellenére hálás és boldog vagyok, hogy mindezt megélhettem. 

Christine hozzám hasonlóan romantikus lélek, őszinte, tiszta érzéseket él át, csupa szeretet és megbocsátás.

Mindezeket jóleső érzés volt megélni és megmutatni a színpadon is – fogalmazott a művésznő. Mahó Andrea is erősen kötődik Christine karakteréhez. Egyebek mellett azért, mert ennek a szerepnek köszönhetően ismerte meg a színházi közönség. – Tulajdonképpen Christine-t játszva váltam felnőtté. Nagyon sok örömet adott nekem ez az előadás, amiben olyan kollégákkal dolgozhattam együtt, akiket a mai napig nagyon szeretek, és akikkel nagyon szoros kapcsolatunk alakult ki – osztotta meg lapunkkal a színésznő. 

Krassy Renáta szintén fontos emlékeket őriz a darabbal kapcsolatban. – Az évek során sokat érett, formálódott a szerep. Velem együtt az is változott, hogy miként éltem meg az adott szituációkat. 

Ezt a produkciót sosem lehetett félvállról venni, mindig teljes embert kívánt.

Félgőzzel nem lehetett játszani, egészen oda kellett adni magam a szerepnek – fejtette ki gondolatait és érzéseit a művésznő. Homonnay Zsolt már korábban búcsút vett Raoul szerepétől, és, mint mondta, habár nem az a típus, aki a múltba tekintget vissza, most mégis jó, olykor megható érzés volt újra részesévé válni az előadás nyújtotta pillanatoknak. Arra is kitért, mennyire jelentős helyet foglal el ez az előadás a magyarországi musicaljátszás történetében. Mint mondta, ezt megelőzően csak a Macskáknak volt ehhez hasonló fogadtatása.

Borítókép: A jubileumot nagyszabású gálával ünnepelte a Madách Színház (Fotó: Szilágyi Ferenc)