Döbrentei Gábor királyi tanácsos és az akadémia titkára a XIX. század elején a forrást Mátyás-csurgónak nevezte el, de ezt a köznép nem fogadta el. A legenda nyomán Corvin-kútjának is hívták az itt fakadó vizet, ám ez sem honosodott meg úgy a köztudatban, mindenki Disznófőnek ismeri a rendszerváltozás idején teljesen jogtalanul privatizált természeti értéket. Akkor az is megtörténhetett, hogy
annak ellenére, hogy a forrás elidegeníthetetlen közvagyon, 1988-ban az akkori tanács a vendéglővel együtt eladta.
A vendéglátóhely, az egykori Disznófő Étterem új tulajdonosa gyors meggazdagodásra számított, a leggazdagabbakhoz igazította az árait, így mindössze néhány évet élt meg az elit étterem, majd a kilencvenes évek elején bezárt. A Disznófő-forrásból még egy ideig csöpögött a víz, de az alagútban lévő gyűjtőcsövet kilopták, így az erek vize a talaj mélyén tovább folydogált. Salamin András arra is felhívta a figyelmet, hogy ez a helyzet idővel talajcsúszást is okozhat, amit néhány éve az egyik építkezésnél észre is vettek. Ha a forrást sikerülne működésbe hozni, az nemcsak az arra járóknak nyújthatna enyhülést, de a Szilasy út gazdag növényzetét is táplálhatná.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!