Néma kiáltás: az 1944–45-ös délvidéki népirtás

Botlik József történész, teológus, egyetemi tanár, újságíró új kötetét a Polgárok Házában mutatták be november 7-én. A negyvenoldalnyi bibliográfiával, majdnem ezer lábjegyzettel, helynévmutatóval és az ismert likvidálási helyszínek leírásával kiegészített kötet egy borzalmas történelmi eseménysor nagyívű és hiánypótló összefoglalója. Az Eltitkolt népirtás a Délvidéken című könyvről Cseresnyésné Kiss Magdolna szerkesztő és Mező Gábor kutató, újságíró beszélgetett a szerzővel.

Botlik József és Mező Gábor történészek Cseresnyés Magdolna, a kötet szerkesztője Budapest 20231107 Magyar Nemzet Fotó: Bach Máté

Szó esik a délvidéki áldozatok számáról, erről Mező Gábor kutató, újságíró kérdezte a könyv szerzőjét, aki legkevesebb 45 ezer főről beszél, de lehetséges, hogy ez hatvanezer, sőt hetvenezer ember. Egyes adatokból, tényekből, forrásokból, emlékezésekből ezeket lehet kiszűrni, de nincs biztos számadat. A források elemzése mellett Botlik József a könyvében a történelmi-társadalmi hátteret is igyekezett érzékeltetni. Joszip Broz Tito abszolút felelőssége is kiviláglik a leírtakból, amit eddig folyamatosan tagadtak.

Cseresnyésné Kiss Magdolna megjegyezte, hogy beszélgetőpartnereivel ellentétben ő személyesen is érintett a drámai eseményekben: édesanyja 1945 tavaszáról naplót írt, melyből kiderül, hogy lakóhelyükön, Verbászon még 45 májusában is foglyokat hajtottak végig, méghozzá hat-nyolc ezer embert, kardlappal és fegyverekkel irányítva.

A beszélgetés harmadik résztvevőjét, Mező Gábort nagyjából hét-nyolc éve kezdte foglalkoztatni a délvidéki népirtás története, amikor elolvasott egy állambiztonsági jelentést a tragédiáról. Írt néhány cikket, majd évekkel később megkereste Cseresnyésné Kiss Magdolnát, és meghívta egy beszélgetésre a PestiTV-be. Aztán a Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944–45 Alapítvány kiadványaival is megismerkedett, majd találkozott Matuska Mártonnal és más kutatókkal is, interjúkat kezdett készíteni. A délvidéki eseményekről lassan összeállt egy új kötet, amely A népirtás csöndje – Rekviem a délvidéki magyarokért címet kapta.

Botlik József író, történész, teológus a kötetbemutatón (Fotó: Bach Máté)

Eltérő megközelítések 

Bogden István, az egyik áldozat gyermeke és egyben a téma kutatója úgy látja: tartozunk az áldozatoknak annyival, hogy nem írjuk le, mi történt pontosan. Mező Gábor bár megérti ezt a szempontot, ugyanakkor másképp látja: ha ezeket a borzalmas eseményeket nem írjuk le, nem publikáljuk, akkor elvettünk az igazságból. A délvidéki magyarok végig hittek abban, hogy bár a hatalom nem akarja őket megvédeni, az Isten majd bosszút áll értük. Akit a jog nem vett elő, akire az igazságszolgáltatás nem sújtott le, arra lesújtott valamiféle felsőbb ítélet – s ezt számtalan korabeli gyógyító történet, anekdota támasztotta alá. Így a keresztény hit is összetartotta a közösséget – tette hozzá Mező Gábor.

Ami a téma kutathatóságát illeti, sajnos a Magyar–Szerb Akadémiai Történész Vegyes Bizottság elmulasztotta a történelmi lehetőséget arra, hogy a szerb levéltárakba bejuthassanak a magyar történészek, mondta el Cseresnyésné Kiss Magdolna. Ahogyan Botlik József megjegyzi, sajnos 

1956-ban, majd 1968-ban és még később is eltüntettek iratokat, pedig járási, megyei, tartományi szinten jelentések készültek arról, hogy hol hány embert öltek meg.

A halottak emlékét ma többek között Utassy Jenő atya is őrzi, aki a délvidéki mártír papok emlékét gondozza.

 

Kitekintés

Végezetül szóba került még Cseres Tibor író is, akit sokan elsősorban az 1964-ben írt Hideg napok című regényéről ismernek – a később megfilmesített történet az újvidéki szerb és zsidó lakosság elleni háromnapos magyar razziáról szól. A film ráadásul teljesen más lett, mint a regény, ízig-vérig kommunista propaganda, amit Cseres is fájlalt. Az író az egyik tokaji írótábor alkalmával is elmondta Botlik Józseféknek, hogy 

megbánta a Hideg napok megírását, mert azt hitte, hogy ezt a példát majd követi egy szerb író is, aki megírja az 1944–45-ös magyarirtás történetét. Nem így történt. 

De Cseres ígérte, hogy meg fogja írni a Vérbosszú a Bácskábant, bár ezt csak a rendszerváltás után jelentethette meg. A Hideg napok kudarca kapcsán azonban megírta másik szívszorító művét is, A bezdáni ember című novellát. Ez már a szocializmus idején megjelent.

A Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944–45 Alapítvány több kiadványa foglalkozik az 1944–45-ös délvidéki tragédiával, s most az Eltitkolt népirtás a Délvidéken is hangsúlyozza a téma rendkívüliségét. A hiányzó történelmi elemzés, feltárás kapcsán elmondhatjuk, hogy József Attila A Dunánál című versének utolsó sorai most is időszerűek: „s rendezni végre közös dolgainkat, Ez a mi munkánk; és nem is kevés.”

Borítókép: A könyvbemutató a Polgárok Házában (Fotó: Bach Máté)