A Kertész Imre Intézetnek otthont adó épületet 2017-ben vásárolta meg a fenntartó Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány a fővárosi önkormányzattól. A villát Szalay Tihamér építész tervei alapján az alapítvány főigazgatója, Schmidt Mária újíttatta fel. A Kertész-tematikájú séta során – amelyet Szabó Tamás, a Kertész Imre Intézet programigazgatója vezetett Bencsik Krisztina és Soltész Márton irodalomtörténész közreműködésével – a modern kor elvárásait követve felújított, ugyanakkor a századfordulós szellemiséget is megőrző épületet végigjárva a résztvevők számos érdekes információval gazdagodhattak. Nemcsak az épület történetét ismerhették meg, de a fényképek alapján kialakított Kertész-emlékszobának köszönhetően a szerző egykori Török utcai bérlakásának egyik szobája is megelevenedett a látogatók előtt, a konferenciateremben pedig az intézetben őrzött Kertész-relikviákat csodálhatták meg. A Nobel-díjas magyar író emlékét a Bencsik Krisztina és Soltész Márton által felolvasott Kertész-művekből származó részletek is megidézték azon az estén.
Az Andrássy út az 1880-as években, ez a környék pedig inkább a századforduló környékén kezdett el benépesülni. Ez a villa is 1909-ben került tervezőasztalra, és végül 1910-ben épült fel. Ez az időszak az egyetemes művészettörténetben a szecesszió vége. Nálunk tovább élt az összes olyan historizáló stílus, amelyek például az 1880-as években az Andrássy úti palotákat meghatározták. Jelen volt a neorokokó, a neobarokk, a szecesszió és a premodern a magyar építészetben. Egy eklektikus kép alakult ki. Ennek a sokrétűségnek az egyik ékköve ez az épület, ahol most vagyunk, és amely Eisele Vilmos kazángyáros és családja villájaként épült meg Hoepfner Guidó és Györgyi Géza tervei alapján
– idézte fel az épület történetét Szabó Tamás, a séta vezetője, aki ezt követően a homlokzat kapcsán egyebek mellett arra hívta fel a figyelmet, hogy a koncepció klasszicizmussal leszámoló, hiszen nem szimmetrikus. Mint mondta, erős ellentét figyelhető meg az épületben, amely kívülről 1910-hez képest nagyon korszerű, az akkori korszellemnek megfelelve szecessziós és premodern elemeket visel magán. Belül viszont erősen historizáló, magán őrzi a régebbi korok nyomait.
Az eredeti stílushoz hűen felújított hallba érkezve a résztvevők egyebek közt az épület későbbi sorsát is megismerhették: a nagypolgári lakás 1948-ig volt az Eisele család birtokában. Ekkor államosították, és egészen 2000-ig szociális otthonként funkcionált. Rendkívül rossz állapotban volt az épület, amelyet 2017-ben vásárolt meg a fővárostól a Kertész Imre Intézetet is fenntartó Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány, amely 2018 és 2020 között Schmidt Mária főigazgató elképzelése nyomán, Szalay Tihamér építész tervei alapján felújíttatta. Azóta szolgál a Kertész Imre Intézet székházaként.
Szabó Tamás vezetésével először a hallal ismerkedhettek meg az érdeklődők, hiszen ebből a helyiségből nyílik a nagypolgári villaépület összes többi tere: a szalon, az úri vagy szivarszoba, az ebédlő, a télikert és a terasz. Ezek voltak a nyilvános terek, míg a felső szinteken, ahol most irodák találhatók, a család személyes terei, a hálók és a fürdőszoba voltak. Az alagsorban volt a konyha és a mosókonyha, az épület hátsó részében pedig, ami most kutatói vendéglakásokként funkcionál, a cselédszárny helyezkedett el.
Az eklektikus stílusú, egyebek közt neogótikus katedrálisokat, korinthoszi oszlopokat idéző elemekkel és Zsolnay-mázas motettákkal díszített egykori szalonban, amely ma koncertek helyszínéül szolgál – Szabó Tamásnak köszönhetően felcsendült az ott található Bogányi-zongora hangja is. A télikertben a látogatók megcsodálhatták a káprázatos falikutat, a metszett színes ólomüvegeket és a mozaikos padlót.
A séta során bepillanthattak az egykori bizalmas beszélgetések helyszínéül szolgáló, neoromán jellegű szivarszobába is, megtekinthették a fotók alapján hitelesen rekonstruált Kertész-emlékszobát, ahol a szerző egykori fotelje, televíziója, szemüvege mellett a könyvespolcán lévő kötetek is visszaköszöntek a Török utcai bérlakásban készült képek útmutatása szerint. Mint arra Soltész Márton irodalomtörténész is felhívta a jelenlévők figyelmét, a könyvespolcon ott voltak többek között Márai, Arthur Koestler, Dosztojevszkij és Freud művei, sőt – amint arra Szabó Tamás rávilágított – meglepő módon még a nemzeti szocialista Német Birodalom főépítészének, Albert Speernek egy kötetét is felfedezhetjük a könyvtárában.
A séta a rendkívül modern stílusban és korszerű eszközökkel felszerelve felújított, olykor rendhagyó irodalomórák helyszíneként is szolgáló, a délutáni könyvbemutatónak otthont adó konferenciateremben ért véget, ahol az épület rekonstrukciójának folyamatát bemutató kisfilm megtekintése után az érdeklődők megcsodálhatták a Kertész Imréhez kötődő fotókat, dokumentumokat és a Nobel-díj másolatát is. A látogatók számos élménnyel gazdagodva térhettek haza az épületbejárásról, amelyet a Kertész Imre Intézet a jövőben rendszeresen tervez majd tartani.
Borítókép: A Kertész Imre Intézet épületbejárással is várta a tematikus napra érkező vendégeket (Fotó: Kertész Imre Intézet/Bartos Gyula)
