Út a zsarnokságig

A Suzanne Collins regényciklusa alapján készült Az éhezők viadala franchise hatalmas népszerűségnek örvendett bő tíz éve, és elindította Hollywoodban a „young adult” adaptálási lázat, amely olyan műveket eredményezett, mint A beavatott vagy Az útvesztő. Színvonalban és bevételben sem sikerült felnőni a Jennifer Lawrence nevével fémjelzett viadal filmekhez és az őrület csillapodni látszott. Majd Collins 2020-ban megjelentette Az énekesmadarak és kígyók balladáját, amely a széria előzményeit dolgozza fel. Természetesen nem maradhatott el az újabb mozis változat.

Jelenet Az éhezők viadala című filmből. Forrás: Lionsgate Fotó: Lionsgate Forrás: Lionsgate

Az énekesmadarak és kígyók balladája nem lett pocsék, technikailag igényes, látszik, hogy nem csak a profitszerzés lebegett az alkotói gárda szeme előtt. Akadnak remek pillanatai, hangulatos elemei, s bár az egy dolog, hogy az első két viadal filmhez nem nő fel, de a fő célt sem sikerült teljesíteni. Történetesen nem voltak képesek hitelesen bemutatni, hogy Snow miért lett olyan, amilyen. Mindez a megalapozatlan ítéletekben, az ok-okozati összefüggések katyvasszá degradálásában, illetve a hatalomvágyig, ridegségig vezető érzelmi és morális hullámvasút lebutításában csúcsosodik ki. Kár érte, mert az érdekes premissza magában rejtett egy újabb „young adult” gyöngyszemet, de ez a viadal nem fog forradalmat kirobbantani, inkább elmerül a feledés homályában.

Borítókép: Jelenet Az éhezők viadala című filmből (Forrás: Lionsgate)