Mint a cikkben olvashatjuk, a nyelvész hétéves korában már nyolc nyelven beszélt, de szerinte csak szerencséje volt, mert olyan környezetben nőtt fel, ahol megtanulta, hogy mindenkivel másképp kell káromkodni és veszekedni. Úgy véli, gyerekkorban egyszerűen „letöltődik” a nyelvtudás, gyerekként mindenki képes több nyelvet jól elsajátítani. Benedek Dezsőnek azzal volt szerencséje, hogy négy különböző nyelvcsaládból származó nyelvet tanult meg már kiskorában: a magyart, a románt (latin), a németet (germán) és az oroszt (szláv), ezért könnyebben tudott további nyelveket is elsajátítani – olvashatjuk a Kultúra.hu interjújában.
A japánt úgy sajátította el, hogy tizenhat éves korában a kolozsvári Egyetemi Könyvtárban talált egy 670 oldalas könyvet, melynek A japán nyelv grammatikai szerkezete volt a címe. Mivel ezt nem kölcsönözték ki senkinek, bejárt az olvasóterembe és füzetekbe másolta ki az egész kötetet. Amikor a végére ért, már tudott japánul, a kiejtést a BBC japán nyelvű műsorai és filmek párbeszédei alapján gyakorolta. Egyetemistaként találkozott egy japán fiatallal, akivel szóba elegyedett. Az csodálkozott rajta, hogy honnan ismer olyan kifejezéseket és írásjeleket, amiket már a dédapja sem használ. Kiderült, hogy egy nagyon régi, Meiji-kori japán nyelvet sikerült megtanulnia.
Benedek Dezső már akkor nyelveket tanult és térképeket nézegetett, amikor Ceausescu Romániájából esélye sem volt rá, hogy bejárja a világot. Aztán mégis így történt.
A nyolcvanas években már a Pennsylvaniai Egyetem küldte őt ösztöndíjjal Kínába nyelvet tanulni. A professzor a Tajvan délkeleti partvidékén található Irala szigetén (Orchid Island) élő yami törzs kultúráját kutatta. A tananyag mellé választania kellett egy keleti harcművészeti ágat és egy kulturális kurzust is. A taekwondo mellett a kínai konyha lett a másik tárgy, egy híres kínai szakács tanoncnak fogadta.
Kínában abban mérik egy szakács tudását, hogy hány tűzön tud főzni. Futkosni kell: elkezded az egyik tűzön az egyik ételt, aztán mész a következőkhöz, és mindegyiknél számon tartod, mit, mikor és mennyi ideig főzöl. Vannak tizenkét tüzes szakácsok is, nekem három tűzig sikerült fejlődnöm
– mesélte az antropológus.
Aztán felvették hajószakácsnak egy olajszállító tankhajóra, Pápua Új-Guineától Brazíliáig bejárta az óceánokat.
Találkozott egy maláj férfival, aki elmesélte, hogy egy különleges szigetről származik. Ez nagyon felkeltette az érdeklődését, elhatározta, hogy odamegy. A hajó viszont nem tudott arra haladni, ezért csomagjával és egy hungarocell darabbal kitették őt egy áramlatnál, ami a szigethez sodorta. Így ismerkedett meg a yamikkal, akik egy különleges háromezer fős népcsoport.
A hitviláguk nagyon szigorúan szabályozza a mindennapi életüket. Szabályaikat Az ősök éneke foglalja össze – amely a világ teremtésével kezdődik, majd a falvak története, a leszármazási ágak, azokon belül pedig családok története következik.
Nagyon sok tabu van az életükben, de a legsúlyosabb tabu a halottakhoz kapcsolódik.
– Amikor kérdeztem őket, hogy ez milyen sziget, azt mondták, hogy az emberek szigete. Csak később értettem meg, hogy ez mit jelent. Ugyanis ez egy démonisztikus kultúra, úgy tartják, hogy a démonok bárhol megjelenhetnek, tehát az emberek szigete ilyen szempontból megkülönböztető név. Mert van egy Fehér sziget nevű hely is, ahol viszont a démonok laknak. Amikor valaki meghal, kiröppen belőle a főlélek, de minden egyes ízületből is röppennek ki lelkek, és ezek mind démonokká válnak – mesélte Benedek Dezső.
Arra a kérdésre, hogy hogyan gyászolnak a yamik, az antropológus ezt válaszolta:
Olyan nyolc-kilenc percig sírnak. Tényleg. Néztem az órát, amikor a kolerajárvány volt. Utána vége van, és többé nem szabad említeni, sem sírni többé
– mesélte a kalandos életű nyelvész.
A vele készült interjút teljes terjedelmében a Kultúra.hu oldalán olvashatják el.
