Különleges alakja a hazai ünnepi, azaz karácsonyi-újévi folklórnak az aranycsitkó vagy aranyos csitkó. Ma már talán a legtöbben nem is hallottak róla, pedig valamikor újév hajnalán érkezett vendége volt a házaknak. A legtöbbször felnőtt férfi, vagy időnként idősebb keresztszülő által megjelenített, varázserejű figura csengőszóval, lónyihogást utánozva érkezett a házakhoz, s ajándékképpen gyümölcsöket, mogyorót, diót szórt be az ablakon a gyerekeknek.
De ki is lehetett ez a varázserejű lény?
A szokás Erdélyből eredeztethető, ahogyan erről több néprajzkutató is beszél, és ismerik alakját a szász vidékekről, azaz Torockó környékéről is például, de Maros megyében is sokáig élt a hagyománya.
Az archaikusabb szóval aranycsitkó, azaz mai formájában az aranycsikó jóval a karácsonyfa-állítás hagyománya előtti időszakban már várt és szívesen látott ajándékozója volt a kisgyermekes házaknak.
Máramaros vidékén ma is találkozni egyébként ezzel a kifejezéssel: csitkó. De olyan formában is használták, miután álarcos-maszkos mágikus játék, mint „megyünk csitkózni”, „csitkójárás”.
Azaz valaha nem az angyalka hozta az ajándékokat, s nem is karácsonyfa érkezett a házhoz – mely utóbbi szokás egyébként is a XIX. században terjedt el igazán, elsősorban a német nyelvű lakosság körében. Idehaza Brunszvik Terézia grófnő nevéhez fűződik az első karácsonyfa felállítása, 1824-ből.
Hogyan képzeljük el a maszkos felnőtt érkezését?
Az aranycsitkó aranyszín ruhában vagy van: fehér lepedőbe bugyolálva játszották el a maszkurás családtagok, s nem is kellett, hogy a gyerekek lássák a mágikus lényt, éppen elég meggyőző volt a csengettyűszó és a lovak hangját utánzó nyihogás. Újév hajnalán érkezett tehát, s a bőséget és gazdagságot jelképező gyümölcsökkel lepte meg a legkisebbeket. Természetesen a nyitva hagyott ajtón keresztül érkező (bedobált) meglepetéseket a házbeliek aztán összeszedték, majd a kicsiknek elmesélték, hogy ezeket mind az aranycsitkó hozta.
Egyes magyarázatok a gyermek Jézus jelképes alakjával azonosították az aranycsitkót, azaz a fény érkezésének jelzése is volt, bár legtöbbször azt olvassuk, hogy a rejtélyes ajándékhozó eredete a homályba vész.
Ugyanakkor Székelyföldön úgy tartja a hagyomány, hogy karácsonykor a fehér ló aranycsikót ellik. Régies formájában pedig még ma is előfordul ez a szó, népmesékben is (Szép András című székelyföldi mese), valamint gyermekjátékok elnevezésében is szerepel a kifejezés: „Elveszett az aranycsitkó”.
