„Ahol a hősöket nem felejtik, mindig lesznek újak”
– írta anno Somogyváry Gyula költő, író, újságíró, országgyűlési képviselő, a nácik és a kommunisták által egyaránt üldözött magyar hazafi. A posztumusz Magyar Örökség-díjjal kitüntetett sokoldalú közéleti személyiség éppúgy hetven éve hunyt el, mint a XX. századi magyar történelem egyik legnemesebb jellemű, legizgalmasabb életű, ám egyúttal egyik leginkább elfelejtett magyar hőse, Soos Géza. „Szolgálat közben érte a halál, mint a jó papot s a jó katonát. Mindég cselekvő életét rohantában állította meg Isten föl nem fogható akarata… Óriás fa dőlt ki, magyarok. Roppant hegy omlott: sziklaszirt… Magyarok szerte a világban: ha csak egy morzsányit is meg akartok hálálni abból, amit értetek tett, kövessétek az utat, amit megjelölt!”
E szavakkal búcsúzott az Új Magyar Út nevű amerikai magyar folyóiratban Wass Albert az 1953. szeptember 5-én tragikus módon és fiatalon elhunyt református lelkipásztortól, politikustól, szerkesztőtől. Soos Géza alig negyven évig tartó – Kőbányától Svájcon át Pennsylvaniáig ívelő – földi élete Victor Hugo, Dumas, Jókai vagy éppen (a Gyula diák néven író) Somogyváry tollára kívánkozó kalandregény témája lehetett volna, aki egész életét Isten, a család és a haza hármasa szolgálatának szentelte.
Soos Géza 1912. október 13-án Kőbányán született hívő polgári családban, református édesapja kúriai bíró volt, lutheránus édesanyja rajztanár. Kilencéves korában nagynénje Bibliával ajándékozta meg, s attól az időtől kezdve mindennap olvasta Isten igéjét. Tizenhárom éves korában konfirmált, azután lelkésze kérésére a vasárnapi iskolában tanított, s élete végéig soha nem hagyta abba igehirdető szolgálatát; bárhová hányta-vetette a sors, szerteágazó tevékenysége mellett kivételesen aktív, modern kori vándorprédikátor volt.
Még gimnazista korában kapcsolódott be a kor egyik legnagyobb hatású ifjúsági mozgalma, a református diákok Soli Deo Gloria Szövetségének munkájába, amelynek élete végéig meghatározó vezetője volt. Az SDG balatonszárszói ifjúsági táborainak és híres értelmiségi konferenciáinak – így a történelmi jelentőségűvé vált 1943-asnak is – megrendezése nagyrészt hozzá kötődik.
A Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán doktori címet szerző fiatalember 1939-ben gróf Teleki Pál miniszterelnök „privát kabinetjébe” került – bírósági titkárként a Szent-Iványi Domokos vezetésével működő tájékoztató osztályon dolgozott, amely a németellenes mozgalom első bázisa volt. 1940 őszén megnősült, 28. születésnapja előestéjén a nála nyolc évvel fiatalabb Tüdős Ilonával Ravasz László püspök eskette a Kálvin téri templomban. Teleki tragikus halála után a több nyelven beszélő Soos a Külügyminisztériumba került: a svájci, a svéd és finn ügyek referense volt, emellett a lengyel, holland, francia és angol menekültek ellátásával volt megbízva, és az egyházak kulturális ügyvivője volt.
