John Williams sosem nézte meg a Star Wars-filmeket, mégis olyan kultikus zenét komponált hozzá, hogy aki csak egyetlen egyszer hallja, annak is sokáig ott cseng a fülében. A filmzene rengeteget merít a klasszikusokból, nem jöhetett volna létre, ha nem lenne Wagner, Mahler, Prokofjev, Sztravinszkij és Holst. A zeneszerző a filmzenei körökben jól ismert wagneri leitmotiv-technikát alkalmazta mesterien. A fülbemászó tételeknek köszönhető, hogy a Csillagok háborúja minden idők legtöbbet eladott filmzenei lemeze lett. Ez azért sem meglepő, mert Williams az egész Star Wars-történetet elmeséli zenéjével, e hangzásvilág nélkül a jedik és a sithek párharca sem lenne az igazi. Williams monumentális muzsikát alkotott, a Budafoki Dohnányi Zenekar pedig elképesztő energiákkal játszotta a jól ismert dallamokat Werner Gábor vezényletével. Szinte megelevenedtek előttünk a film híres jelenetei, és beleborzongtunk a zenekar előadásmódjába.
Az est az istenek és az emberek viszonyát boncolgatta. Míg az első részében egy modern mítosz, addig a másodikban az örökkévalóság köré teremtett mítoszok sodortak magukkal.
Az Istenek játéka táncelőadásban a Győri Balett professzionális, minden várakozásunkat felülmúló előadása egy üres, végtelenséget és időtlenséget szimbolizáló térben játszódott.
Velekei László koreográfiája azt a gondolatot járta körül, hogy a lét végességét nem ismerő istenségek számára az élet csupán egy tét nélküli játék. Ehhez mások mellett Holst, Mahler, Mendelssohn és Wagner művei adták az alapot. Hiszen a zene és a balett együtt, egymást tökéletesen kiegészítve röpítettek el egy másik univerzumba.
A történet ezúttal kevésbé volt fontos, sokkal inkább a zenék érzelemvilágát, gondolatiságát közvetítették a mozdulatok.
A táncosokon látszott, hogy testben és lélekben is együtt mozogtak, együtt éltek a színpadon. Az istenek és halandók játéka azt a világot szimbolizálta, amelyben létezünk, szeretünk, küzdünk, olykor elbukunk, de a kudarcok arra valók, hogy képesek legyünk felállni, újragondolni önmagunkat, a körülöttünk lévő világot és értékrendet még akkor is, ha zűrzavar vesz minket körül.
Ezen a különleges estén a Budafoki Dohnányi Zenekar és a Győri Balett táncművészei páratlan hangulatot teremtettek.
A zene felkavarta, a táncművészet felszabadította a lelkünket.
Egyedi és megismételhetetlen élménnyel lettünk gazdagabbak. A legnagyobb dolog történt, ami ilyenkor történhet: elmélyedtünk, kiszakadtunk a valóságból. És erre igazán csak a művészet képes.
