Krasznahorkai László Az ellenállás melankóliája című, 1989-ben született regényéből 2000-ben film készült Tarr Béla rendezésében, Werckmeister harmóniák címmel. Most pedig kortárs operaként kelt új életre. A világszerte foglalkoztatott kortárs zeneszerző és karmester, Eötvös Péter által komponált, Varga Bence rendezői elképzelései alapján megelevenedő művet hallgatva olykor úgy éreztem, mintha egy misztikus, egyben groteszk hangulatú film nézője lennék, amelynek az 1960-as és 1970-es éveket megidéző látványvilágát Devich Botond díszlettervező, Huszár Kató jelmeztervező és Baumgartner Sándor világítástervező alkotta meg.
A librettónak − amelyet Eötvös Péter feleségével és állandó alkotótársával, Mezei Marival, valamint Keszthelyi Kinga dramaturggal közösen írt meg − ma is nagyon aktuális az üzenete: a hatalom és a pénz uralta világba a manipulatív karakterek elnyomnak minden tisztaságot és ártatlanságot.
A történet egy különös kis városba repít bennünket, ahová a hatalmát erősíteni szándékozó polgármester asszony, Tünde meghívására egy vándorcirkusz érkezik, amelynek legnagyobb szenzációja egy kitömött bálna. A társulat mindössze két látható tagból − a direktorból és a mindenesből − áll. Ők a fényt sugárzó hintóban egy Herceg nevű, a szóbeszéd szerint háromszemű torzszülöttet rejtegetnek, aki manipulatív erejével felbolygatja a várost. Pusztító tömeggé alakítja az ott élőket, akik fosztogatni, rombolni, gyilkolni kezdenek.
Ezt a kaotikus, feje tetejére fordult, groteszk világot remekül egészíti ki az Eötvös Péter által komponált zene. A tömeg veszélyességét a filmmel ellentétben most nem a csend, hanem a hangzó képek érzékeltetik. A zajok, zörejek, a ritmus nagyon fontos szerephez jutnak ebben a groteszk, korunk hangulatát is közvetítő zenei világban, amelyben különleges szerepet kap a Valuska Jánoshoz köthető klarinét.
Az Eiffel Műhelyház adottságainak köszönhetően jól látható a Szennai Kálmán vezényelte zenekar különleges elrendezése is. Középen helyezkednek el a lágy hangzású vonósok, míg két szélen szimmetrikus elrendezéssel a fúvósok foglalnak helyet, jobb és bal oldalon egyaránt egy-egy tuba erőteljes hangzása által uralva.
A történet főhőse, a kissé együgyű, de nagyon jószívű, kedves és naiv, ábrándozó postás és újságkihordó, Valuska János, aki édesanyjával, Pflaum Piroskával él.
Az asszony láthatóan szégyelli a fogyatékkal élő fiút, akit kezdetben legszívesebben el is felejtene. Később azonban féltő, aggódó anyai szeretettel énekel gyermekéről. Jánosnak számtalan ivócimborája van, egyetlen igazi barátja azonban a Tanár úr, aki külön költözött hataloméhes feleségétől, a polgármester asszonytól. Ők ketten − János és a Tanár − sokáig képesek távol tartani magukat a Herceg pusztító hatásától, azonban a tömeg végül Valuskát is magával ragadja. Édesanyját megölik, őt magát pedig a polgármester asszony záratja elmegyógyintézetbe. Itt ér véget a szomorú végkifejletű cselekmény, amelynek tanulsága szerint az értékrendjét vesztett világban nincs jövőjük azoknak az értékeknek – köztük az önzetlenségnek, szeretetnek − amelyeket János képvisel.
Haja Zsolt nemcsak hangjával, de színészi játékával is kiválóan kelti életre a nagyon különleges, az operák főhőseitől eltérő karakterű főszereplőt, akinek emberi esendősége és lelkének szépségéből fakadó ereje egyszerre jelenik meg a színpadon.
Mind a manipulatív és hataloméhes polgármester asszonyt alakító Szabóki Tünde, mind a gyermekét szégyellő, nem sokkal halála előtt mégis érzelmesen megnyilvánuló Pflaumnét életre keltő Miksch Adrienn emlékezetes alakítást nyújtottak a december 1-jei főpróbán. A kisebb szerepek közül számomra kiemelkedő volt a tipikus parasztasszonyt alakító Farkasréti Mária, a Posztókabátos férfiként, majd katonaként megjelenő Cser Krisztián, illetve a katonatisztet életre keltő Erdős Attila. Szalontay Tünde narrátora – aki prózai szereplőként van jelen a darabban – kiváló ritmusérzékkel és a nyelv eszközeit virtuóz módon alkalmazva, a zenei világgal remekül összeillő stílusban mondja el a rábízott, olykor filozófiai mélységű gondolatokat. A zene és az irodalom újszerű, modern módon talál egymásra ebben a groteszk, humort és drámát egyaránt kínáló előadásban.
Borítókép: Szalontay Tünde, a narrátor és Haja Zsolt, azaz Valuska János (Fotó: Kurucz Árpád)
