Január 22-én ünnepeljük a magyar kultúra napját arra emlékezve, hogy a Himnusz szövegét Kölcsey Ferenc 1823-ban, 201 évvel ezelőtt ezen a napon tisztázta le. Egészen addig a magyarságnak nem volt önálló nemzeti himnusza. Mind a katolikusoknak, mind a reformátusoknak saját néphimnuszuk volt. Kölcsey mintegy harminc nyelvre lefordított és Erkel Ferenc által 1844-ben megzenésített, nemzeti imádsággá váló művére emlékezve jön létre az a különleges alkalom, amikor találkozik a költészet és a zene, az élet és az irodalom, a pódium és a játék. Két világ együtt bontakozik ki, és a két művész, Lutter Imre és Jávori Ferenc Fegya az emberi szót és a zenét egységgé olvasztva mutat utat a lélek felé. Nagykőrösön, Arany János közismert és máig ható balladáinak keletkezési helyén, a költő pedagógusi létének fontos helyszínén a reformkor két nagy alakja is megelevenedik majd.

Az előadás alapja Lutter Imre: Ha szeretsz… című könyve, amely a szeretet verseinek történetét mutatja be közismert és megbecsült jelenkori színészek, sportolók, zenészek, médiaszemélyiségek, humoristák vallomásai révén, ahol a fókusz mindenhol a szereteté, a kiindulópontja pedig egy vers, amely megváltoztatta az életüket.
A különböző ismert emberek ismeretlen történetei párhuzamba kerülnek a költőkével, s az elhangzó versek érdekes irodalomtörténeti vonatkozásai is felszínre kerülnek majd. A sorsdöntő pillanatokat megörökítő versek Kölcsey Ferenc és Arany János mellett Petőfi Sándor, Ady Endre, Juhász Gyula, Tóth Árpád, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Radnóti Miklós, József Attila, Pilinszky János, Reményik Sándor, Szilágyi Domokos, Kányádi Sándor és Adamis Anna tollából valók.
Az, hogy Kölcsey Ferenc és Arany János együtt fogják közre az évszázadok távolságából egymás mellé érkező verseket, különösen izgalmas. Arany ugyanis elfogadta azt a költődefiníciót, amely szerint nem a versírástól lesz valaki igazi költő, hanem attól az aspektustól, ahogy a világot látja, szemléli és konstatálja. Arany erről Tompa Mihálynak írt levelében vallott. Kölcsey Ferenc azonban egyáltalán nem osztotta ezt a romantikus eredetű nézetet költői alkotómódszerről. Mégis mindketten örök érvényűt, maradandót alkottak, és mindkettőjüket mélységesen aggasztotta a forradalom utáni Európa és Magyarország állapota. Kölcsey ezt az aggodalmát versekben is megfogalmazta, míg Arany távol maradt a napi közélet lírai megfogalmazásától.