Ezt a látszólag áthidalhatatlan szakadékot lépi át Albert és Lionel első találkozásukkor, amikor a herceg beállít a tanárhoz azzal, hogy tanítsa meg folyamatosan beszélni, mert dadogva alkalmatlan a királyi trónra. Az orvos személyiségéből árad a lazaság, munkamódszere pedig nem szokványos: meggyőződése ugyanis, hogy Albertnek nincs fizikális problémája, beszédhibája mögött lelki, gyerekkori sérelmek húzódnak, amelyek jó részét a rideg uralkodói elvárások okozták.
Innentől az a kérdés, hogy miként tudja megtalálni és kibontani azokat a pontokat páciensében, amelyek a beszédhibát eredményezték nála.
Az egyre bensőségesebbé váló viszony barátsággá formálódik. A dialógusokra – főként a két férfi néha hosszúra nyúlt párbeszédeire – épülő darab veszélye, hogy vontatottá válik. A székesfehérvári előadás azonban nem engedi el a nézői figyelmet. Remek színészvezetéssel teszi humorossá jelenlétüket, miközben izgalmas megfigyelni, ahogyan mind mélyebbre ásnak egymás megértésére törekedve.
A díszlet az előadás egészében a színpadon maradt monumentális stadionelem, mint valamiféle mementó a balul sikerült beszédről. Emellett feltűnik a királyi ház és Lionel lakásának néhány bútordarabja. A vetített háttéren pedig az arisztokrata fényűzés és a kispolgári otthon falai köszönnek vissza.
A háttérben szervezkedő politikai és egyházi méltóságok jelenlétét szintén remek színészválasztással és dinamikával kezeli a darab.
Az alkalmatlan trónörökösökön ironizáló és a trónra vágyakozó Cosmo Lang, Canterbury érseke (Kricsár Kamill) és a háborús idők terheit cipelő Winston Churchill (Egyed Attila) megjelenítése kiválóan hozza vissza politikai környezetet. A két asszony, Lionel felesége, Myrtle (Kiss Diána Magdolna) és Elisabeth yorki hercegné (Ladányi Júlia) finoman ábrázolt összekacsintását gyermeki játékossággal kezeli a rendező.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!