– Néha hihetetlen, milyen úton-módon találok rá művekre. A Zeneakadémián sokat blattoltam angol, francia, orosz kottákból szinte még gyerekfejjel, Schwáb tanár úr óráin. Egy ilyen alkalommal beleszerettem egy 18. századi darabba, mint egy szép lányba. Évekkel később merült fel bennem a gondolat, hogy utánanézzek: Ivan Efsztafjevics Khandoshkin brácsaversenye volt átírva oboára. Khandoshkinról nem sokat tudunk, még egy portré sem maradt fenn róla. Jobbágycsaládba született, kiválóan hegedült, Naryskin grófnál szolgált, majd III. Péter cár zenekarában. Műveiből nem sok jutott el hozzánk. Az általam megismertet mindenesetre vonós zenekarra hangszereltem, és lemezre vettem. Hatalmas siker lett! „Honnan szedted ezt a gyönyörű darabot?” – kérdezgettek, akik hallották. Hát így dédelgetem magamban a nekem kedves zeneműveket, sokat közülük úgy kellett felkutatni az olaszországi Modena Biblioteca Estense könyvtárában, ahol történelmi jelentőségű köteteket és kéziratokat őriznek. Jöttek aztán a nagy lemezcégek felkérései, és az együttműködésből megszületett több tucat kiadvány – csak a Budapesti Vonósokkal huszonöt CD-t készítettünk –, amely a világ minden táján megtalálható – fejtette ki Lencsés Lajos, aki azt is elárulta, mi motiválja még nyolcvanévesen is.
Bányászcsaládba születettem. A környezetemben élő emberek rettenetesen durva munkát végeztek, s közben lelkileg érzékenyek, kreatív elmék voltak. Édesapám gyönyörűségesen hegedült, s bár tizenhárom éves korától fogva a bányában dolgozott, mégis megvolt benne az a finomság, amit Antoine de Saint-Exupéry a szív intelligenciájának nevez. Ezzel az örökséggel sok zsákutcát elkerültem.
A karrieristák egymás után százszor is elvállalnak egy darabot, vagyont keresnek vele, és persze megutálják. A leghíresebb oboaműveket – sokat mondok – összesen tízszer, ha játszottam, így nem tettem tönkre magamban, eljátszom most is szűziesen. Átadom, s közben kiadom minden erőmet, de már kapom is vissza, mert feltöltődöm a közönség szeretetétől. A közönség szeretete élteti a művészt! Nehéz időszakokban különösen fontos tapasztalatom, hogy észre kell venni a csodát, mert az megtörténik, még ha nem is tűnik fel másnak – hangsúlyozta Lencsés Lajos.
Borítókép: Lencsés Lajos oboaművész (Fotó: Nyírő Simon/MMA)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!