Hunyadkürti Györgyöt szeretett színháza a saját halottjának tekinti. A kaposvári polgármesteri hivatal pedig azt közölte, hogy a művészt az önkormányzat is a saját halottjának tekinti.
A pályatársak és a közönség szeretett „Hunyája” mindenekelőtt szolgálatnak tekintette színészi hivatását, mind a színpadon, mind a filmekben.
– Alakja szinte hozzánőtt a kaposvári teátrum történetéhez. Mi több: egyfajta művészi-emberi mércét is jelentett sokaknak. Egyesek különcnek vélték a magát netanalfabétának valló művészt, mások azonosultak nyíltan vállalt erkölcsi nézeteivel, intelmeivel – írja a szerző a Sonline oldalán Hunyadkürtiről. Majd elmeséli: az egyik találkozásunkon nyomatékosított, ő csak egy utazó, aki szép és jó helyét, igazát keresi a művészet és a közélet gyakran alázat-, bizalom- és humánumhiányos világában.
Hunyadkürti György 1951. április 16-án született Csorváson. Pályafutását a békéscsabai Minerva Színpadon kezdte, 1972-ben az Állami Déryné Színházhoz szerződött, 1975 óta a Csiky Gergely Színház társulatának volt a tagja.
A színművész mindezek mellett szeretett magázódni, ezzel is a másik iránti tiszteletet igyekezett megadni. Vallotta, hogy a színész feladata a szolgálat. Tháliáért, a színházért, a városért, a polgárokért.
– Karakán véleménye, kiállása, az általa vallott értékek közvetítése mintegy felkiáltójelként volt érzékelhető a Gyermekek forradalma, a Hogy ti se féljetek, s a Ti kérditek? című önálló estjein is, amelyek sikere további, jelentős pluszt adott művészetéhez – írta Lőrincz, majd visszaemlékezett, hogy amikor a Csiky jelenére, az utóbbi évek sűrű igazgatóváltására utalt a színész megjegyezte:
Az első aranykor soha nem folyt bele a másodikba; az aranykor után vajúdásnak, vergődésnek, soha fel nem adásnak kell következnie.
A Kaposvárról elszerződőkről is faggatta a szerző.
Aki elment, pecsenyét sütni ment el, karriert csinálni, nem akart itt betokosodni. Kossuth-díjas is lett szinte mindegyik… Engem is hívtak, mégis maradtam. Én itt nevelődtem, nem megyek sehova. Itt szeretnék szolgálni.
– idézte Hunyadkürti válaszát.
– Halála előtt a Csókos asszony főkomornyik szerepére készült, ám már soha nem jöhet ki a takarásból. A Csiky egyik oszlopa kidőlt. Hiába tartják sokan: mindenki pótolható. Ez nem igaz. Hunyadkürti György pótolhatatlan – zárul a megemlékezés.
Borítókép: Hunyadkürti György (Fotó: Csiky Gergely Színház)
