A műsorvezető azzal a felütéssel kezdte a beszélgetést, hogy szerinte Gianni tipikusan olyan mentalitású ember, akiről el tudja képzelni, hogy 20-25 évvel ezelőtt még javában Casanova-figurát játszott a velencei karneválon.
Próbálkoztam ezzel persze, hiszen tudjuk, hogy a velencei karnevál a legnívósabb, a legszebb. Kevesen tudják viszont a történetéről, hogy az osztrákok építettek bele egy csomó szabályt, sok minden tiltva lett, mert szerintük a kereszténység alapfelfogásával nem igazán egyezett ez az »engedjük el magunkat« mentalitás. Nem öltözhettek jelmezbe például az adósok, a társadalmilag nem elfogadott »rossz emberek«, a prostituáltak. Az arcukat sem takarhatták el
– elevenítette fel a karnevál történetének mozzanatait Gianni.
A műsorvezető kifejtette, hogy emiatt egy ideig el is maradt az esemény, de aztán a 80-as években újjáéledt a régi hagyomány. Most pedig ismét olyan népszerű, hogy lehetetlen erre az időszakra Velencébe szállást foglalni. Pedig közben az ünnepben is sok minden megváltozott.
– A karneválnak a humánum is része, el kell űzni mindent, ami rossz. Átöltözünk, humorral, szarkazmussal állunk a világhoz, kis időre mássá válunk – kicsit olyan ez, mint ma a Facebook. Beöltözünk, más szerepet játszunk abban a környezetben, amiben egyébként a hétköznapokon élünk. Olaszországban ennek fantasztikus hagyományai vannak. Nálunk Szardínián is van egy ilyen búsuló juhász jellegű öltözék, amit ilyenkor viselnek. Ez a pásztorhagyományokból ered, amikor a tavasz érkezését ünneplik – mesélte Gianni.
Szani Roland műsorvezető az ünnepkör gasztronómiai területérve áttérve megjegyezte, hogy Magyarországon a farsangi fánk a legnépszerűbb étek ilyenkor, de vajon mik az ünnepi falatok Olaszországban?
– Hát a farsangi fánk! – vágta rá Gianni a legnagyobb természetességgel. – Csak mi úgy hívjuk, hogy chiacchiere. Ez egy ropogós fánkféle, aminek a tésztájában van egy kis fehérbor. Pihentetni kell egy egész estét, ettől megdagad. A másik egy palacsintaféle, a frittelle, amiben van egy kis élesztő, amitől a sütőolajban szépen felfúvódik. Ennek rengeteg változata létezik többek közt almával, mazsolával. Mindkettő desszertféleség.
Arra a riporteri kérdésre, hogy vannak-e Olaszországban tipikus farsangi előételek, főételek, Gianni elmondta, hogy magához a farsanghoz nem igazán kötődnek ilyen speciális étkek, inkább a tavasz beköszöntével jelennek meg a fris szöldséges ennivalók.
Az étterem-tulajdonos az olasz farsang sajátosságának nevezte, hogy a külsőségek mellett, amelyek a nagy méretű jelmezekben, bábokban nyilvánulnak meg, az ünnepet egyfajta üzenetként is megélik. Amiket ilyenkor megjelenítenek, kifiguráznak, azok az olasz társadalmi, politikai problémákról szólnak, azok kritikái.
Ahogy mész az utcán, pontosan látod, hogy az olaszok éppen miben szenvednek, vagy mik voltak az előző év legfontosabb eseményei. Ilyenkor az irónia a legfontosabb
– mesélte Gianni Annoni.
Az olasz farsang érdekességeiről a Kultúrnemzet vele készült podcastjében tudhatnak meg többet.
