Röviden hadd mondjam el, hogy a Pozsonyi úti kiállítóhelyet eddig is látogatták a műgyűjtők, hiszen múlt csütörtök estig antikvitás és vintage lakberendezési üzletként működött. Február 22-vel azonban az átalakult tér az újlipótvárosi művészeti galériák sorába lépett. S mindjárt egy különleges kiállítással, a Percz János (1920–2000) életművéből válogatott tárlattal állt a nagyközönség elé. Hogy a kezdeményezés miért egészen egyedi és rendkívüli, arról a megnyitón így nyilatkozott Váraljai Anna, a Percz-életműkiállítás kurátora:
Életem egyik legizgalmasabb munkája.
Percz munkásságát ugyanis mindeddig nem fedezte föl a művészettörténet. Bizonyára nemcsak azért, mert a XX. század második felének művészetét még nem dolgozta föl teljes egészében a szakma, de azért is, mert számtalan sztereotípia él a szocializmus művészetéről. Ezért ez a kiállítás szélesebbre nyitja a művészettörténet horizontját – hangsúlyozta a kurátor. Hasonlóan fogalmazott Kelen Anna, a Virág Judit Galéria vezető művészettörténésze, aki a megnyitón arról beszélt, minden művészettörténész vágya, hogy egy elhagyatott életművet találjon, egy teljes életművet, amit feldolgozhat és beemelhet a közös kulturális térbe. Most ez megvalósult, hiszen a galériatulajdonos, Molnár Viktor már hosszú ideje szenvedélyesen gyűjti Percz alkotásait, s az apránként összeszedett művekből egy egész életművet átfogó, a nagyközönség előtt eddig jórészt ismeretlen kollekciót állított össze. Nos, ezt a gyűjteményt láthatjuk most az Amikor Galériában.
A csaknem száz szobrot, használati tárgyat, dísztárgyat, ékszert, kisplasztikát bemutató Határátlépés kiállítás Percz korszakait is láttatva idézi meg a szocializmus évtizedeinek művészetét.
A tárlat anyagát jól megragadható kontextusba illesztette a kurátor, bemutatva a szélesebb körben is ismert kortárs alkotók – Vilt Tibor, Borsos Miklós, Ország Lili, Korniss Dezső – műveit a rájuk ható szellemi, művészeti irányzatokat, a magyar képzőművészetben vándorló motívumokat, témákat. Ugyancsak ügyesen bántak a szervezők Percz János alkotói sokoldalúságával. A kiállításon külön egységekben tekinthetők meg az autonóm művészeti teljesítmény eredményei, illetve a Kádár-kori alkalmazott művészet egyes elemei, az ékszerművészet, a divat, a belsőépítészet tárgyai, de még a társadalmi mozgalmak életpillanataiba is bepillanthatunk, hiszen láthatjuk azokat a plaketteket, amelyeket Percz Gobbi Hilda kérésére a Kutya Védegylet számára készített.
Percz, bár nem tudunk arról, hogy erőteljes rendszerellenes gesztusokat tett volna, határozottan elutasította az ideológiai állásfoglalást.
Pályája kezdetén, az ötvenes években a vas és a fém a monumentális propagandaművészet alapanyaga volt. Percz azonban kerülte ezt a lehetőséget és inkább iparművészeti tárgyakat készített, amelyek a mesék és a mítoszok világából merítették témáikat. Vázái, gyertyatartói, ékszerei táncoló alakokat, állatokat formáztak, térelválasztói, faldíszei nyilvános tereket – budapesti Gellért Szálló, debreceni vasútállomás váróterme – díszítettek.
E munkáival komoly sikereket, őszinte megbecsülést vívott ki kortársainak körében, egyes kritikusok úgy gondolták, Percz lehet a modern lakberendezés egyik megfogalmazója. A hatvanas évektől egyre távolabb került az alkalmazott művészettől és expresszív vasszobrokat készített. Témái azonban nem változtak, továbbra is a mitológia lehetőségeiből meríett: totemek, maszkok, archaikus emberábrázolások, primitív formák jellemzik ezt az időszakot. A hetvenes években szobrászata expresszívebbé vált, az elemzők szerint Giacometti nyúlánk, szorongó, egzisztencialista munkáit idézik, más alkotásai, például vasszögekkel kalapált munkái Günther Uecker szellemisége felé mutatnak.
Hogy pontosan milyen motívumok mozgatták, azt nem tudhatjuk, de ’76-os Műcsarnok-beli kiállítása után nem sokkal eltűnt a nyilvánosság elől. Még 1979-ben Szegeden bemutatta munkáit, de ezt követően haláláig nem jelent meg a nyilvánosság előtt, művészete részben feledésbe merült.
Halála után műterme tizenöt évig érintetlenül állt, a lappangó életművet Molnár Viktor tárta föl és hozta nyilvánosságra.
A kiállítás ismertetője szerint az Amikor Galéria kezdeményezése egyfajta kulturális mélyfúrás: Percz munkásságán keresztül a korszak hihetetlenül összetett atmoszférájának, kulturális rétegeinek bemutatására is törekszik.
Borítókép: A kiállítás megnyitója (Fotó: Bach Máté)
