Határátlépés az Amikor Galériában

Ha ön, kedves olvasó, nem egészen biztos benne, ki volt Percz János, ne hibáztassa magát! Valójában a művészettörténet sem egészen biztos benne. Legalábbis nem tudja pontosan, hol is lehet a helye a különleges alkotónak a XX. századi képzőművészeti kánonban. E bizonytalanság különösen izgalmassá és elgondolkodtatóvá teszi azt a kiállítást, amely a napokban nyílt meg egy vadonatúj kiállítótérben, az Amikor Galériában.

Fotó: BachPekaryMate Forrás: Bach Máté/Magyar Nemzet

Nemcsak a művész volt kutyabarát, a kiállítóhely is az. Fotó: BachPekaryMate/Bach Máté

Percz, bár nem tudunk arról, hogy erőteljes rendszerellenes gesztusokat tett volna, határozottan elutasította az ideológiai állásfoglalást. 

Pályája kezdetén, az ötvenes években a vas és a fém a monumentális propagandaművészet alapanyaga volt. Percz azonban kerülte ezt a lehetőséget és inkább iparművészeti tárgyakat készített, amelyek a mesék és a mítoszok világából merítették témáikat. Vázái, gyertyatartói, ékszerei táncoló alakokat, állatokat formáztak, térelválasztói, faldíszei nyilvános tereket – budapesti Gellért Szálló, debreceni vasútállomás váróterme – díszítettek.

E munkáival komoly sikereket, őszinte megbecsülést vívott ki kortársainak körében, egyes kritikusok úgy gondolták, Percz lehet a modern lakberendezés egyik megfogalmazója. A hatvanas évektől egyre távolabb került az alkalmazott művészettől és expresszív vasszobrokat készített. Témái azonban nem változtak, továbbra is a mitológia lehetőségeiből meríett: totemek, maszkok, archaikus emberábrázolások, primitív formák jellemzik ezt az időszakot. A hetvenes években szobrászata expresszívebbé vált, az elemzők szerint Giacometti nyúlánk, szorongó, egzisztencialista munkáit idézik, más alkotásai, például vasszögekkel kalapált munkái Günther Uecker szellemisége felé mutatnak.

Expresszív vasszobor Percz idősebb korából. Fotó: BachPekaryMate/Bach Máté

Hogy pontosan milyen motívumok mozgatták, azt nem tudhatjuk, de ’76-os Műcsarnok-beli kiállítása után nem sokkal eltűnt a nyilvánosság elől. Még 1979-ben Szegeden bemutatta munkáit, de ezt követően haláláig nem jelent meg a nyilvánosság előtt, művészete részben feledésbe merült. 

Halála után műterme tizenöt évig érintetlenül állt, a lappangó életművet Molnár Viktor tárta föl és hozta nyilvánosságra. 

A kiállítás ismertetője szerint az Amikor Galéria kezdeményezése egyfajta kulturális mélyfúrás: Percz munkásságán keresztül a korszak hihetetlenül összetett atmoszférájának, kulturális rétegeinek bemutatására is törekszik.

Borítókép: A kiállítás megnyitója (Fotó: Bach Máté)