Mivel történelmi drámáról van szó, ezért a riporter kérdése provokatívnak tűnt, amikor arról érdeklődött, hogy Keszég László vajon mennyire ismeri a magyar történelmet. A rendező azt a választ adta, hogy nagyszerű történelemtanára volt Kóczi András személyében a Szabadkai Gimnáziumban, és édesanyja is történelemtanár volt, így meglehetősen jól felkészítették. Történelmi témájú podcastokat például most is szívesen hallgat.
– A darabhoz a kutatómunkát Spiró György végezte el, aki, mint minden műve esetében, itt is hosszas és alapos munka után írta meg az Árpád-házat. Ez szó szerint történelmi dráma, hiszen minden kikereshető a történelemkönyvekből – jegyezte meg Keszég.
Arra a riporteri kérdésre, hogy miért érdekes számára a magyar történelem pont ezen időszaka – amely nem túl nagy szelet a magyar történelemben a maga alig ötven évével, a rendező kifejtette:
– Elsősorban azért, mert vannak benne áthallások. Magyarán semmi új nincs a nap alatt. Ma is ugyanúgy agyabugyálják egymást a hatalomért az emberek, mint anno, csak valamivel szofisztikáltabb módon. Mondják, ma már nem öletnek meg, inkább agyonperelnek.
Az előadásban az evolúció korábbi fokán álló korszak jelenik meg, de lényegében nem sok minden változott azóta. Ez az egyik ok, de ez nem lenne elég, ez így csak egy pamflet vagy egy jó kabarétréfa lenne, Spiró szövege viszont egy két lábon álló, csodálatos nyelvezettel megírt, fordulatokban gazdag, óriási és jó szerepekkel megáldott darab – jelentette ki a szabadkai művész, aki elmondta, hogy Spiró mondhatni kitalálta, elképzelte, miről és miként beszélgethettek ezek a figurák.
A darabban a latin nyelvtant követi a magyar fogalmazás. Tehát olyan, mintha latinul beszélnének, ettől lesz kvázi régies a nyelvezete, de így senki más nem beszél magyarul, csak Spiró György. Ettől talán kicsit nehezebb megtanulni, de mivel vérbő és nagyon magas színvonalú drámaíróról van szó, jól „szájba tehető” szövegről beszélünk, s ezt a visszajelzést kaptuk a színészektől is
– mondta Keszég László.
Hogy kiknek ajánlja az előadást a színész-rendező, elmondta, hogy szerinte az mindenki számára érdekes lehet. Azok számára is, akik a tényeket szeretik, hisz van belőlük bőven, és azoknak is, akik ismerik a történelmet, így figyelhetik, hogy mi az, ami kimaradt ebből a verzióból.
– Aki nem ismeri az Árpád-házat, az talán egy picit megismeri majd. Lehet élvezni a mű nyelvezetét, a színészi játékot, tehát egészében véve az előadást.
Általánosságban véve egyébként én aggódom a nyitottság hiánya miatt. Azt látom, hogy a mai kor embere bezárkózik. Nagyon sokan élnek buborékban, ami mindenre kiterjed. Hogy nekik miért jó, hogy nem kíváncsiak semmire, ami a buborékukon kívül van, azt nem tudom megmagyarázni, de
személy szerint nekem óriási motiváció olyan előadásokat készíteni, amelyek többféle buborék lakójának lehetnek érdekesek, de nem kamuznak. Ez frissen tart
– jelentette ki Keszég, aki bevallotta, hogy a tényeket, a statisztikákat ő is nagyon szereti, és ez sokszor befolyásolja, hogy milyen darabot választ, milyen rendezői megoldásokat talál.
– Valójában az ilyen kis puzzle-darabokból áll össze az ízlés. Szóval szeretnék mindenkit arra biztatni, hogy a nyitottságát őrizze meg, mint a szeme fényét – mondta a művész. Arra a kérdésre, hogy mit tervez ezután, azt felelte:
– Egy kicsit most színész leszek, a Miskolci Nemzeti Színházban fogok játszani, Szőcs Artúr rendezi a Leonce és Lénát, amelyben Péter királyt játszom. Hát igen, most már ebben a korban vagyok, amikor az ifjú főszereplő atyját játszom, zárta a gondolatot Keszég László.
A szabadkai művésszel készült interjút teljes terjedelmében a Kultúra.hu odalán olvashatják el.
