A Kossuth-díj az egyik legnagyobb presztízsű állami kitüntetés, amit a tágabb értelemben vett kultúra területén alkotó magyar ember kaphat. Az 1848-as forradalom kirobbanásának századik évfordulóján, 1948. március 14-én adták át először, ám az akkori elismerés csak részben hasonlított a maihoz. Alapításakor ugyanis a Kossuth-díjat a művészet, az irodalom művelőin és a mérnökökön túl tudósok és munkások is megkaphatták – utóbbi jól jelzi a Rákosi-korszak szellemiségét.
Kik voltak az első Kossuth-díjasok?
Az első év 110 díjazottja akkoriban hatalmasnak számító összeget, 20 ezer forintot kapott az elismerő oklevél mellé. A társaság azonban enyhén szólva is vegyes volt: Kodály Zoltán zenetudós, Illyés Gyula, Füst Milán, Déry Tibor és József Attila (posztumusz) író, költő, Csók István, Egry József, Czóbel Béla és Koszta József festőművészek, Sík Sándor költő, író, piarista szerzetes, vagy éppen Bajor Gizi és Major Tamás színművészek mellett díjazták Házi Árpád volt vármegyei alispánt, kommunista politikust is. De számos, „a szocialista termelőmunkában kiemelkedő teljesítményt nyújtó” személyt is kitüntettek, mint a 23 éves Ambrus Teréz gépmunkást, Varga Balázs vájárt vagy éppen Gyöngyösi Károly földművest.
A kommunista rezsim legitimációja szempontjából fontos(nak gondolt) munkáskitüntetések 1963-ig a díjazottak között jelentős tömeget képviseltek. Az idősebbek emlékezhetnek még a sztahanovista Pióker Ignácra is, aki 1951-ben kapott Kossuth-díjat, azzal az indokkal, hogy „három év óta selejtmentesen dolgozik, többszörös újító, egyik újításával egy munkadarab megmunkálási idejét 200 percről 74 percre csökkentette, jelenleg [1951-ben] 290 százalékot teljesít; vállalta, hogy 1952-es tervét folyó évi 1951. július hó 15-ig befejezi”. Pióker később természetesen országgyűlési képviselő is lett, sőt az államfői jogokat az államszocializmus évtizedeiben betöltő Elnöki Tanács tagjai közé is beemelték.
Az első Kossuth-díjak átadása a korabeli filmhíradóban:
Az 1956-os forradalom után felmerült, hogy a felkelésben részt vevő, bűnösnek nyilvánított Kossuth-díjasoktól (például Zelk Zoltántól vagy Déry Tibortól) elveszik az elismerést, született is egy ilyen politikai bizottsági javaslat, ám végül nem lett belőle semmi. Bár a díjat a törvény szerint bárkitől vissza lehet vonni, aki érdemtelenné válik rá, a gyakorlatban ilyen csak egyetlenegyszer történt:
Nagy Gábor vegyészmérnöktől 1953-ban visszavették az egy évvel korábban odaítélt díját, mert „kiderült”, hogy újfajta barnakőszén-elgázosítási technológiája egy NSZK-beli módszer lemásolása.
A díj történetében 1963 jelentős fordulatnak számított, ekkortól kezdve ugyanis a munkások kikerültek a körből, onnantól kezdve csak művészeket, (építész)mérnököket és kisebb részben tudósokat tüntettek ki vele, de nem március 15-én, hanem április 4-én és nem minden évben, hanem csak két-három évente. Eredetileg kétfokozatú (díj és nagydíj) volt, 1951-től három, 1953-tól négyfokozatúra bővítették, 1977-től azonban ismét az eredeti felosztást alkalmazzák.
Mennyi pénzt kapnak a díjazottak?
A ma már a díj szimbólumának számító, Kossuth Lajost mintázó, 255 milliméteres hengeren álló, 89 milliméteres szobor csak 1991 óta jár együtt az elismeréssel, amelyet a rendszerváltás óta ismét március 15-én (vagy az azt közvetlenül megelőző napok egyikén) adnak át. A díjat a mindenkori köztársasági elnök adományozza a miniszterelnök előterjesztésére, akinek munkáját egy elismert személyekből álló testület segíti. A vonatkozó, 1990. évi XII. törvény szerint a Kossuth-díj vagy Széchenyi-díj olyan személynek adományozható, aki a tudományok, a műszaki alkotások, a kutatás, a műszaki fejlesztés, a kulturális és művészeti alkotások, a gyógyítás, az oktatás-nevelés terén kivételesen magas színvonalú, példaértékű, nemzetközileg is elismert eredményt ért el.
A pénzjutalom is egzakt szabályok alapján alakul: a Központi Statisztikai Hivatal által kiszámított évi nominál átlagkereset hatszorosa (50 ezer, illetve 100 ezer forintra kerekítve). A pénz után a hagyományoknak megfelelően nem kell adózni, mégsem mindenki kaphat teljes összeget: megosztott díjazás esetén ugyanis minden díjazott az összeg felét kapja.
A legfiatalabb, a legidősebb és a többszörösen díjazott
A több mint másfél ezer díjazott között mindössze nyolcan vannak, akiknek háromszor is odaítélték az elismerést: Bán Frigyes, Fábri Zoltán és Keleti Márton filmrendezők, Fischer Annie zongoraművész, Kodály Zoltán zeneszerző, Illyés Gyula író, költő, Nádasdy Kálmán operarendező és Törőcsik Mari színművésznő. Kétszeres díjazottból viszont már több mint nyolcvan van, köztük például Jókai Anna, Csoóri Sándor, Kocsis Zoltán vagy Tolnay Klári.
A legfiatalabb díjazott, a 16 éves Horváth Jánosné Bátai Ilona építőipari munkás (1950), de alig 22 évesen díjazták 1953-ban Kováts Nóra balettművészt, és Kocsis Zoltán zongoraművészt is, aki 1978-ban, alig 26 évesen érdemelte ki a díjat. A legidősebbek közé tartozik Lyka Károly művészettörténész, akit 1964-ben, 95 éves korában tüntettek ki és Mőcsényi Mihály tájépítész, aki 2014-ben ugyanennyi éves korában érdemelte ki a díjat.
Bár a Kossuth-díj alapítása óta, állami díjként sosem volt politikától független elismerés, presztízsét mindmáig töretlenül sikerült megőriznie. Mára egyfajta életműdíjként szokás tekinteni rá, átadását pedig évről évre nagy várakozás előzi meg, a kitüntetettek így valóban azt érezhetik: kiemelkedő teljesítménnyel gyarapították a nemzetet.
Borítókép: A Kossuth-díj mellé 1991 óta szobrocska is jár (Forrás: Wikipédia)
