A díj átadása előtt elhangzó laudációjában Fricz Tamás hosszan méltatta a publicisztika műfaját, hozzátéve: ennek a műfajnak Berszán György egyszerre értője, művelője, mértékadó és mértéktartó kezelője, gondozója és alkotója.
Köszöntőjében utalt egy nemrégiben műsorélményére is. Jeszenszky Zsolt Politikai hobbista című műsorára, amelynek vendégeként Berszán György szerepelt, akitől akkor tudta meg, hogy már 1995 óta publikál mindkettejük „kedvenc és szeretett” lapjában, a Magyar Nemzetben. Nem semmi – jegyezte meg, de azért azt is elárulta, hogy ebben kicsit azért megelőzte az általa méltatott kollégáját, hiszen ő már 1990 őszén elkezdett publikálni a Nemzetben.
Szenvedélyek és indulatok, amelyek kordában tartása nem kis művészet
Visszatérve a publicisztika műfaj sajátságaira a laudáló azzal folytatta, hogy ez azért nehéz írásos önkifejezési forma, mert szenvedély, indulat rejlik benne, s ezek kordában tartása nem kis művészet, önkorlátozás és önfegyelem kérdése.
De itt jön be a szerkesztő szerepe – ismerte el Fricz Tamás, aki szerint ilyenkor segíteni kell az időnként begőzölt fejű szerzőknek, vagy fordítva, a gondolataikat csak kifejezetten unalmasan leírni tudó alkotóknak.
A jó szerkesztő érti és érzi az arányokat, hogy miből kell elvenni és mihez kell hozzátenni, mikor kell keményen meghúzni a fölösleges locsifecsit, és mikor kell egy kis kiegészítéssel megerősíteni egy gondolatsort, mely nem beavatkozás, hanem a mondandó kiélesítése
– fejtette ki Fricz Tamás, aki azzal folytatta, hogy Berszán György harmincéves pályafutása tökéletesen bizonyította, hogy ő az a szerkesztő, aki a mértéktartás és a mértékadás mestere. Ezt már 2021-ben megkapott rangos elismerése, a Táncsics Mihály-díj is bizonyította – idézte fel a laudáció.
