A publicisztika nem más, mint embertársaink szenvedélyes szolgálata. Nem magát elefántcsonttoronyba záró magatartás, hanem a segítő szándék kifejezése, ismeretek terjesztése, javaslatok megfogalmazása az olvasók számára mindig közérthetően – hangzott el az idei Mikszáth-díj átadásának ünnepén Fricz Tamás laudációjában, melyben az egyik díjazottat, lapunk munkatársát, Berszán Györgyöt méltatta.
kollégánk, Berszán György a Mikszáth Kálmán-díj egyik idei kitüntetettje. Képünkön a róla szóló laudáció előadójával, Fricz Tamás kurátorral együtt látható. Fotó: Pap Mária
Jobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.
Idén már 18. alkalommal ítélték oda a Mikszáth Kálmán-díjat, amellyel a nemzeti, konzervatív, szabadelvű újságírói hagyományokat ismeri el Mikszáth Kálmán Kulturális és Média Alapítvány kuratóriuma. Lapunk publicisztika rovatának vezetőjén, Berszán Györgyön kívül az idei másik három díjazott Dióssy Klára, Horváth Ágnes és Talpassy Zsombor volt.
Fotó: Pap Mária
Berszán György díja egy nemes és kitüntető hagyomány folytatása – a Magyar Nemzet jelenlegi munkatársi gárdájából ugyanis rajta kívül 2021-ben Faggyas Sándor, 2022-ben pedig Pilhál György részesült ugyanebben az elismerésben.
A díj átadása előtt elhangzó laudációjában Fricz Tamás hosszan méltatta a publicisztika műfaját, hozzátéve: ennek a műfajnak Berszán György egyszerre értője, művelője, mértékadó és mértéktartó kezelője, gondozója és alkotója.
Köszöntőjében utalt egy nemrégiben műsorélményére is. Jeszenszky Zsolt Politikai hobbista című műsorára, amelynek vendégeként Berszán György szerepelt, akitől akkor tudta meg, hogy már 1995 óta publikál mindkettejük „kedvenc és szeretett” lapjában, a Magyar Nemzetben. Nem semmi – jegyezte meg, de azért azt is elárulta, hogy ebben kicsit azért megelőzte az általa méltatott kollégáját, hiszen ő már 1990 őszén elkezdett publikálni a Nemzetben.
Szenvedélyek és indulatok, amelyek kordában tartása nem kis művészet
Visszatérve a publicisztika műfaj sajátságaira a laudáló azzal folytatta, hogy ez azért nehéz írásos önkifejezési forma, mert szenvedély, indulat rejlik benne, s ezek kordában tartása nem kis művészet, önkorlátozás és önfegyelem kérdése.
De itt jön be a szerkesztő szerepe – ismerte el Fricz Tamás, aki szerint ilyenkor segíteni kell az időnként begőzölt fejű szerzőknek, vagy fordítva, a gondolataikat csak kifejezetten unalmasan leírni tudó alkotóknak.
A jó szerkesztő érti és érzi az arányokat, hogy miből kell elvenni és mihez kell hozzátenni, mikor kell keményen meghúzni a fölösleges locsifecsit, és mikor kell egy kis kiegészítéssel megerősíteni egy gondolatsort, mely nem beavatkozás, hanem a mondandó kiélesítése
– fejtette ki Fricz Tamás, aki azzal folytatta, hogy Berszán György harmincéves pályafutása tökéletesen bizonyította, hogy ő az a szerkesztő, aki a mértéktartás és a mértékadás mestere. Ezt már 2021-ben megkapott rangos elismerése, a Táncsics Mihály-díj is bizonyította – idézte fel a laudáció.
Matatni szeretek, álmodok egész kipusztulásig
Fricz Tamás egyrészt a Mikszáth-díj erőt adó kisugárzásával biztatta tevékenységének sikeres folytatásra Berszán Györgyöt. Másrészt arra is felhatalmazta a szerkesztőt, hogy most már ő is elmondhatja magáról azt, amit Cseh Tamás énekelt ki magából Bereményi Géza szövegére a Jobbik részem című dalában.
Én már úgy vagyok jó, ahogy így vagyok, / én már nem leszek másik, / matatni szeretek, álmodok, /egész kipusztulásig
– idézte fel a laudáció zárszavában a dalszöveget Fricz Tamás, sok boldog matatást és álmodást kívánva még a Mikszáth-díj idei kitüntetettjének, aki ennek szellemében – értette hozzá – már nem lesz, mert nem lehet másik.
A magyar irodalom a bőség kosarával egyenlő
Kollégánk a laudációt követő köszönő beszédében örömmel idézte fel a Magyar Nemzettel történő első, mára talán már legendás kapcsolatfelvételét, ami 1995. május 16-án történt, akkor jelent meg ugyanis az első véleménycikke a Nemzetben.
Fotó: Pap Mária
Beszélt az akkori évek nyomasztó közhangulatáról, a Horn-kormány idején átélt az igencsak szűkös médiaviszonyokról. S végül Fricz Tamással közösen megfogadta, hogy folytatni fogja a közös munkát „egészen a kipusztulásig”.
A Magyar Nemzet kérdésére válaszolva a díjátadó után Berszán György kifejtette, hogy a Magyar Nemzet napilapnál végzett szolgálatát egy hosszúra nyúlt jegyességként fogja fel, és talán nem túlzás, hogy a Mikszáth Kálmán-díj ennek a „jegyben járásnak” méltó lezárása, az erkölcsi elismerése és szakmai megkoronázása.
Arra a kérdésre, hogy milyen súllyal vannak jelen az életében azok a nagy magyar újságírók, akik Mikszáthhoz hasonlóan egyben a magyar irodalom jeles képviselői is voltak, azt felelte: azért is büszke dolog magyarnak lenni, mert a magyar irodalom a bőség kosarával egyenlő. Ez a kosár akkora, hogy a garázskapun sem fér be – tette hozzá, majd azokat is felsorolta, aki Mikszáth mellett még nagyban hatottak rá.
Jókai, Arany, Ady és Krúdy. Most populista leszek, de Petőfi is. Őt szavalni mindig felemelő érzés, akárhány éves is az ember. Egyébként nagy antikvárkönyv-rajongó, állandó ügyfél vagyok a Bookline.hu-n és a Vaterán is, alighanem ez apai örökség, a történetírókat külön gyűjtöm, egész szép gyűjteményem van Anonymustól és Kézai Simontól kezdve Horváth Mihályig és Szalay Lászlóig bezárólag
– mutatta be szellemi indíttatásainak egész sorát Berszán György.
Fotó: Pap Mária
Humoros karcolatoktól a tiszaeszlári per indulatáig
A Mikszáth Kálmán-díj a Mikszáth Kálmán Kulturális és Média Alapítvány által 2006-ban létrehozott elismerés, amelynek célja az évszázados magyar hagyományokra épülő, nemzeti, konzervatív, szabadelvű újságírói hagyományok ápolása, polgári értékek felkarolása. Működtetője a Mikszáth Kálmán Kulturális és Média Alapítvány. Az alapítvány kuratóriumát 2021 óta Simon János, Nagy Katalin, Fricz Tamás és Vass István Zoltán alkotja. A kuratórium szellemi orientációját az általuk díjazottak köre is jól mutatja: 2021-ben Járai Judit, Nyakas Szilárd és Faggyas Sándor, 2022-ben Siklósi Beatrix, Pilhál György és Stefka István, 2023-ban pedig Kondor Katalin, Horváth Szilárd, Kakuk L. Tamás, Császár Attila és Szilágyi Ákos kapta meg tőlük ezt az elismerést.
A díj névadójáról, az 1847-ben született Mikszáth Kálmánról mindenki tudja, hogy az egyik legkiválóbb magyar írót tisztelhetjük benne, az viszont már nem annyira köztudomású, hogy mennyire jelentékeny újságírói pályát is a magáénak tudhatott.
Ezt a pályaszakaszát 1881-ben kezdte, amikor az Ország-Világ című lap segédszerkesztője lett. Aztán a Pesti Hírlaphoz került, ahol egyéb feladatainak ellátása mellett a mindig kedélyes, néha pedig átütően humoros karcolataival tűnt ki a leginkább. Cikkeit ritkán vette a saját nevére, így a leginkább a Scarron írói álnevet használta. Tényfeltárói újságírói munkája is jelentős, ezen a területen a leginkább maradandót a tiszaeszlári per tudósításával alkotta, melynek során „megkeresett filoszemitát, antiszemitát, dzsentrit, polgárt és parasztot, megpróbált elfogulatlanul tudósítani a perről”, melyért az egyik oldal antiszemitának, a másik zsidóvédőnek bélyegezte.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
