Mire a legbüszkébbek?

– Az óriások sorába lépnek, akik most a nemzet hálájaként elismeréseket kapnak. Ezek az óriások tartják a hátukon a magyar kultúrát és a hazát – mondta Csák János kulturális és innovációs miniszter a Pesti Vigadóban a magyar érdemrendek, illetve az állami művészeti díjak csütörtöki átadásán. Csák János a kitüntetéseket Vitályos Eszter, a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) parlamenti államtitkára és Závogyán Magdolna, a KIM kultúráért felelős államtitkára társaságában nyújtotta át. A díjazottaknak lapunk egyetlen kérdést tett fel: Mire a legbüszkébb az életművében? A válaszokat alább olvashatják.

Március 15. - Állami kitüntetések átadása a Pesti Vigadóban Fotó: Lakatos Péter

Győrffy Ákos (Fotó: Wikipédia/Tháler Tamás)

Győrffy Ákos József Attila-díjas költő, esszéíró a Magyarország Babérkoszorúja díjat vehette át.
 – Azt hiszem, nem én vagyok az, akinek választ kellene adnia arra a kérdésre, hogy vajon mivel érdemeltem ki a Magyarország Babérkoszorúja díjat. Épp tegnap este beszélgettünk arról Heinczinger Mikával (a Misztrál zenekar tagjával, gyerekkori barátommal, aki a zenekarral együtt kapott ma Kossuth-díjat), hogy végül is mit jelent egy díj, kinek szól, minek szól. Megállapodtunk abban, hogy olyasmiért kapunk díjat, amihez valójában nincs sok közünk. A díj nem a személynek szól, még akkor sem, ha a nevemet látom az oklevélen. A díj valami rejtélyesebb, homályosabb tartománynak szól, amit a nevemmel csak eltakarok – magyarázta az író, majd hozzátette: 

Patetikusan hangzik, mégsem mondhatok mást, mint hogy az úgynevezett irodalmi munkásságom legsikerültebb darabjait nem én írtam, hanem valami, ami el akarta mondani magát. Ami engem jóformán csak eszközként, médiumként használt ahhoz, hogy beléphessen a világba. A nevem alatt jelentek meg ezek az írások, de a szerzőjük inkább az az univerzális, személytelen erő, ami a világot mozgatja. A díj tehát sokkal inkább ennek a megnevezhetetlen tüneménynek szól, mint nekem. Ez a megnevezhetetlen tünemény viszont nem tart igényt semmiféle díjra, a létezéséről sem tud. Így tehát nekem, az általa eszközként használt személynek szól, aki hallatlan megkönnyebbüléssel arra használja fel például, hogy visszafizesse a lakáshitelét.

Berzsenyi Krisztina jelmeztervező (Forrás: Magánarchívum)

Berzsenyi Krisztina jelmez- és díszlettervező, a Színház- és Filmművészeti Egyetem Zsigmond Vilmos Mozgóképművészeti Intézetének oktatója Magyar Érdemrend lovagkereszt polgári tagozat kitüntetésben részesült. Kérdésünkre így válaszolt: 

Jelmeztervezői pályafutásom során arra vagyok a legbüszkébb, hogy csodálatos alkotótársakat kaptam a Jóistentől, akikkel magas színvonalon művelhetem szakmámat és művészetemet. Azokra a pillanatokra vagyok legbüszkébb, amikor látom egy alkotótárs vagy egy néző szemében azt az örömöt, amit a rajzaim, jelmezeim, a teljes munkám által megél.

Bársony Bálint (Fotó: Mirkó István)

Kiemelkedő zeneszerzői, zenei rendezői tevékenységéért Erkel Ferenc-díjban részesült Bársony Bálint szaxofonművész, zenekarvezető, hangterapeuta, a Magyar Rhapsody Projekt zeneszerzője, aki eredeti módon értelmezte a kérdésünkben megfogalmazott életmű tartalmát. 

Amire a legbüszkébb vagyok, az a feleségem és a két gyermekem születése. Egy ilyen csodálatos esemény mellett minden más, még a legkiemelkedőbb zenei teljesítmény is eltörpül. Az én szememben a feleségem a legnagyobb hős. Hiszen nincs nagyobb dolog, mint amikor új élet jön világra. Ez az az erő, ami mindig inspirál és tölt energiával.

– A feleségem és a családom nélkül nem lennék itt, ahol most vagyok. A szüleim, akik iparművészek, szintén segítettek abban, hogy felfedezzem és fejlesszem a művészeti tehetségemet. Hálás vagyok a Jóistennek, hogy olyan családot adott nekem, akik mindig támogattak és segítettek az életem minden területén – szögezte le az előadóművész. 

Dittmár Laido (Fotó: Urbán Ádám/Fővárosi Nagycirkusz) 

Ugyancsak meglepő választ adott kérdésünkre a cirkuszművészet terén kiemelkedő artistatevékenysége elismeréséért Hortobágyi Károly-díjban részesült Dittmár Laido artistaművész, zsonglőr. Mert ugye azt várnánk, hogy egy igen-igen nehéz artistaprodukcióról fog beszélni. Ehelyett: 

Ahogy visszatekintek életem munkásságára, a Gyakorlás művészete című könyvemet emelném ki mint legfontosabb mérföldkövemet. Széles körű kutatások és személyes tapasztalataim révén sikerült feltárnom azokat az alapvető elveket, amelyek jelentős mértékben felgyorsítják a tanulási folyamatot. A könyvem célja, hogy az évtizedes kutatás és betekintés lényegét egy praktikus, könnyen hozzáférhető útmutatóvá sűrítsem, amely lehetővé teszi az olvasók számára, hogy teljes potenciáljukat kihasználva érjenek el jelentős előrelépést a választott területeiken.

–  A legnagyobb öröm – és nem csupán büszkeség – számomra az, hogy a könyv transzformatív hatásának tanújává válhatok mások életében, és segíthetek nekik abban, hogy hatékonyabban érjék el céljaikat és kiteljesítsék képességeiket – mondta a gyakorlás-tanácsadóvá lett zsonglőr. 

Mirtse Zsuzsa (Forrás: Magyar Írószövetség)

Kiemelkedő színvonalú irodalmi – költői, írói, irodalomtörténészi – tevékenysége elismeréseként József Attila-díjban részesült Mirtse Zsuzsa író, költő, szerkesztő. Ő így felelt kérdésünkre:

Örömmel tölt el, hogy az írás, amelyről kislányként azt gondoltam, hogy csak titkos magánügy lehet, a fő csapásiránya lett az életemnek. Arra pedig büszke vagyok, hogy az írótársaim közül kerültek ki a legjobb barátaim; valamint minden szerettemre büszke vagyok, mert végtelen türelemmel, elfogadó szeretettel vannak irántam, és ez persze kölcsönös.

Ugron Zsolna (Forrás: Facebook/Ugron Zsolna)

Ugyancsak határozott választ adott lapunk felvetésére a kiemelkedő újságírói tevékenysége elismeréseként Táncsics Mihály-díjban részesült Ugron Zsolna, az MTVA szerkesztő-műsorvezetője, a Kertész Imre Intézet művészeti igazgatója. 

Jóleső érzés, hogy a József Attila-díjam mellé most kaptam egy Táncsics-díjat is. Az eddigi újságírói szakmai pályafutásomat végiggondolva talán a dokumentumfilmjeimre vagyok a legbüszkébb, illetve természetesen A Nagyok című műsorra. Az a típusú újságírás, az a fajta televíziós munka, amelyet végzek, az csapatmunka. Az állandó alkotótársaim és kollégáim nélkül egyetlenegy műsort vagy dokumentumfilmet sem tudtam volna létrehozni. Éppen ezért azt érzem, hogy ezt a díjat a kollégáimmal megosztva kaptuk, akikkel öröm együtt dolgozni.

Bánki Éva (Fotó: Onda Péter/PKÜ)

Szintén József Attila-díjban részesült Bánki Éva író, költő, irodalomtörténész, a Károli Gáspár Református Egyetem egyetemi docense. Ő így foglalta össze érzéseit:
– Nagyon nehéz megválaszolni ezt a kérdést. Tulajdonképpen az összes művemet szeretem. Legyen szó akár novelláskötetről, akár regényről, mindegyik másképp és más miatt fontos számomra. De három kötetet azért ki tudnék emelni. Az egyik az Aranyhímzés című művem, a másik a Telihold Velencében. Számomra egyébként ez a legkedvesebb, mert a lányommal való velencei kalandjaimat mesélem el benne – mondta, majd hozzátette:

A legbüszkébb azonban talán az első regényemre, az Esővárosra vagyok, amelynek a születése csodaszerű volt. Én előtte ugyanis soha nem írtam prózát, akkor azonban egyszer csak nekiláttam, és onnantól kezdve már nem is tudtam abbahagyni.

Goretity József (Forrás: Debreceni Egyetem Orosz Központ)

József Attila-díjban részesült Goretity József irodalomtörténész, műfordító, a Debreceni Egyetem habilitált egyetemi docense is. Ő így felelt:

Hogy mire vagyok nagyon büszke a pályámon? Először is arra, hogy a szülőfalumból, Borotáról, a paprika- és kukoricaföldek világából, a kitartó munka iránt ott megtanult tisztelettel, első generációs értelmiségiként eljutottam idáig. 

– Másodszor, hogy irodalomtörténészként az orosz irodalom Magyarországon kevéssé ismert irányzatainak (mindenekelőtt a szimbolista prózának és az ezredforduló irodalmi jelenségeinek) kutatása révén hozzá tudtam járulni e nagy irodalom jobb megismertetéséhez. Harmadszor, műfordítóként a legkiválóbb kortárs orosz írók műveit tolmácsolhattam magyarra és ismertethettem meg őket a magyar olvasóközönséggel, akár olyan időkben is, amikor az orosz irodalom és kultúra iránt sokan gyanakvással vagy ellenszenvvel viseltettek. (Ma, sajnos, megint ilyen időszakot élünk.) Negyedszer pedig büszke vagyok azokra a tanítványaimra, akik akár az irodalomtudomány, akár a műfordítás területén továbbviszik azt az ismeretanyagot és szellemiséget, amelyet át tudok adni nekik – sorolta büszkeségének sok okát az irodalomtörténész. 

Mészáros Tibor (Fotó: Wikipédia/Czimbal Gyula)

Kiemelkedő színészi, rendezői tevékenysége elismeréseként Jászai Mari-díjban részesült Mészáros Tibor színművész, a kaposvári Csiky Gergely Színház művészeti igazgatója. Ő így válaszolt lapunk felvetésére:

Volt jó pár emlékezetes pillanat a munkám során, vannak kedves-fontos díjaim, ám ez a mostani valóban kiemelkedik a sorból. Egy életműből szemezgetni viszont annak illik, akinek megtelt az az asztala, amire le lehet tenni valamit. Nekem még sok mindent kell, és sok mindent szeretnék is letenni a nekem szánt asztalra. Egy kollégám azt mondta tréfásan az első gyermekem születésekor, hogy most már csináltam valami emlékezeteset. A családomra valóban nagyon büszke vagyok.

Borítókép: Csák János a nemzeti ünnep alkalmából elismeréseket ad át (Fotó: MTI/Lakatos Péter)