Dióssy Klári, a Ridikül műsorvezetője arra volt kíváncsi, hogy vendégei vajon hogyan készülnek arra az ünnepre, amely Jézus feltámadásáról, de egyben a tavasz köszöntéséről is szól. Pap Rita, a Kuckó Mackó, a Hápi Kacsa és a Csovi Csovi Jasper egykori nagy gyerekslágerek énekes-szerzője arról mesélt, hogy gyerekkorában neki ez az ünnep nem igazán jelentett sokat, hiszen Kispesten nőtt fel, és az akkori rendszerben ennek nem nagyon voltak hagyományai.
– Az 50-es években születtem Kispesten, akkor az egy más rendszer volt, nem nagyon voltak ennek hagyományai. Én viszont ezt abszolút bepótoltam a gyerekeimmel, így velük újraéltem ezeket a dolgokat a tojásfestéstől a nyuszijátékokig, a tojáskeresésig a kertben. A fiam a három haverjával együtt járt locsolódni, és nagyon örültek nemcsak a tojásnak, de az akkor még jóval kevesebb pénzajándékoknak is, mert abból lehetett moziba menni.
Az, hogy puszit is kaptak némelyik lánytól, az volt a csúcs. A lányom meg igyekezett bebújni a sarokba, mert az akkori kölni inkább volt pacsuli. Mi sem voltunk oda érte, de ez az ünneppel járt
– emlékezett vissza Pap Rita. A műsorvezetői kérdésre, hogy miként élte meg ezeket az ünnepeket, amikor Ausztriában élt a család, kellett-e ilyenkor is fellépniük, Pap Rita azt válaszolta, hogy munka szempontjából ez általában egy nyugalmasabb időszak volt.
– Unterwaldban éltünk, ami magyarlakta település, Trianon előtt Magyarországhoz tartozott. Ugyanazokat a szokásokat élték meg ott is az emberek, mint a magyarországiak, így a húsvétot is. A pap is ugyanúgy tartott misét. Érdekes volt, hogy az oda született osztrákok is átvették ezeket a szokásokat, testvériesen, egyformán ünnepeltek velünk – mesélte az énekesnő.
Kollatos Fotiost arról faggatta a műsorvezető, hogy volt-e számára különbség a görög és az itteni húsvét között, hiszen ő párhuzamosan kapta a kétféle ünneplést. A színész-rendezőt a műsorban úgy nyilatkozott, hogy amikor Magyarországon vannak, akkor megpróbálják a görög hagyományokat tartani, amikor pedig Görögországban húsvétolnak, akkor pedig megmutatják a görögöknek a magyar hagyományokat. Szerinte az, akinek két kultúrája, két hazája van, szerencsésebb ember, hiszen két húsvétot is tud tartani, csak másféleképpen.
– Görögországban nem locsolkodunk, hanem tojást koccintunk. Volt már olyan, hogy amikor Görögországban voltam, akkor elmentem a szomszéd lányokhoz, asszonyokhoz, és annyira pozitívan fogadták, hogy mi magyarok itt locsolkodunk, és még verset is mondunk, hogy megkérdezték, hogy most ők emiatt nem fognak elhervadni? Mondtam nekik, hogy bizony nem, ők pedig ezt nagyon jól fogadták.
A görögök mindig is dicsőítették a termékenységet, a természet, az újjászületés és az életörömét. Nálunk ez a legnagyobb vallási ünnep
– mondta a színész.
Molnár Levente operaénekes Székelyföld szülötte, ahol a hagyományokhoz különösen ragaszkodnak.
– Csodálatos népből jövök. Arról híresek a mai székelyek, hogy – ahogy a tévékben is látjuk – nagyobb városokban több ezren-tízezren felállnak sorban, és várják az ételszentelést.
A székely ember a hagyományait nagyon megéli, ez az, ami őt megtartja színtiszta magyarnak még mindig, Budapesttől hétszáz kilométerre és Bukaresttől kétszáz kilométerre is.
Ezeket az ünnepeket komolyan vesszük, mert nagyon vallásos nép vagyunk. A kereszténységnek maga a feltámadás a legnagyobb csoda. Nem hiába mindenki elismeri, hiszen az időszámítást is Jézushoz „tettük oda”, emiatt a csoda miatt. Székelyföldön, ha otthon ér a húsvét, a mai napig megyünk locsolni és ennek hatalmas hagyománya van – mondta a művész, aki arról is beszámolt, hogy ilyenkor persze a fiúk a lányokat is szemmel kísérik, hogy kik azok, akikhez elmehetnek, megnézhetik, hogy fejlődnek, nőnek, milyen hatással vannak egymásra.
– Ez egy csodálatos lehetőség arra, hogy a fiú és a nő közti harmónia megteremtődjön. Amikor Magyarországon ér a húsvét, akkor itt egy komoly hagyományőrző csapattal, Bordáékkal szoktam menni lovakkal, szépen felöltözve hagyományos ruhákban – mesélte büszkén az énekes, aki Dióssy Klári műsorvezető kérésére kedvenc székelyföldi locsolóversét is elszavalta:
Magyarország közepében kinyílott egy rózsa,
az elhagyott magyar nemzet gyönyörű bimbója.
Megöntözöm százszor is én, szálljon áldás rája,
ne legyen a magyar nemzet szomorú és árva.
Öntözzük és ápoljuk ezt a szép virágot,
ez terem a magyar népnek édes szabadságot.
Kollatos Fotios egy csodálatos görög dallal ajándékozta meg a Ridikül közönségét, majd megérkezett a műsor negyedik vendége, a sokoldalú katolikus pap, aki képzett festőművészként is ismert. Huszti Zoltán is elmesélte, hogy neki mit jelentett gyermekkorában a húsvét ünnepe.
– Belenőttem az egészbe, vittek, ahogy a többieket is. Kezdettől csak résztvevőként, aztán ministránsként, így részemmé vált a liturgia. De maga a néphagyomány, a tojásfestés, meg a locsolkodás is megvolt. Mivel a festés gyerekkoromban is érdekelt, már a tojásfestésekben is részt vettem a lányokkal, mert nagyon tetszett a kreatívkodás. Aztán húsvéthétfőn a nagyapám vezetésével – aki íratlan törvénynek mondta – kellett járni a lányos házakat, rokonokat, szomszédokat.
Arra a kérdésre, hogy most papként hogyan éli meg az ünnepet, mire hívja fel a hívek figyelmét az ünnepi misén, a lelkipásztor elmondta, hogy belmagyarországi, budapesti papként nem könnyű megőriznie a feltámadás hitét, bár szerinte minden vasárnap, sőt minden szentmise Krisztus feltámadásának az ünnepe.
Nekem a választott papi jelmondatom is egyetlen szó: Feltámadt! Erre hívom fel a figyelmüket, ráadásul húsvét vasárnapján nem szoktam túlzásba vinni a prédikációt. Megfogom az ambót, megmarkolom két kézzel, és beleüvöltöm én is a világba ezt a mondatot, hogy Feltámadt Krisztus! Akiben van mersz, az válaszol, hogy Valóban feltámadt! Ébresztgetni kell és folyamatosan felhívni a figyelmet arra, hogy meg vagyunk váltva
– jelentette ki határozottan Huszti Zoltán.
A Ridikül teljes adása visszanézhető a Médiaklikk oldalán.
