Gustave Moreau 1826. április 6-án született Párizsban. Édesapja építész volt, édesanyja művelt asszony, aki zenészcsaládból származott. A szülők vonzalma a művészetekhez fontos kiindulópont volt a kis Gustave életében: korán felismerték gyermekük tehetségét, és nagy figyelmet fordítottak oktatására, tudásának gyarapítására. Később festészetet is tanult, François-Édouard Picot volt a mestere, és a képzőművészet világa beszippantotta.
Moreau, az álmok elhivatott gyűjtője
A festő sok időt töltött Itáliában, és az ott tapasztaltak nagy hatással voltak alkotásaira. Viszonylag korán megismerte őt a párizsi művészvilág, az 1850-es évek elején már a híres Szalonban is kiállították munkáit. Később elismert és nagyra tartott művész lett, többek között olyan festmények tették híressé, mint az Oidipusz és a szfinx, a Prométheusz, az Orpheusz Eurüdiké sírjánál, Európa elrablása és a Jelenés. 1891-ben az École des Beaux-Arts tanára lett, tanítványai szerették és becsülték, mert nem erőltette rájuk stílusát, mindenki hagyott kibontakozni. Több olyan, később nevessé vált festőt oktatott, mint Henri Matisse vagy Georges Rouault.
Moreau amolyan „különutas” volt: nem követte a 19. század népszerű művészi törekvéseit, hidegen hagyta a realizmus és az impresszionizmus.
Festészete látomásos, álomszerű, misztikus jellege egyedivé tette a művészt.
Hagyatéka és hatása
Moreau élete vége felé számos kitüntetést kapott, és utolsó éveiben azon dolgozott, hogy házát, festményeit, magángyűjteményét rendbe tegye, elrendezze; halála után az államra hagyta lakóhelyét, amit később múzeummá alakítottak. Gustave Moreau, a szimbolisták egyik legfontosabb művésze 1898. április 18-án hunyt el.
André Breton író, a szürrealizmus egyik legfontosabb alakja elődjének tekintette, Salvador Dalíra is hatottak Moreau látomásos művei.
