Az album azon hangzások bőségszaruja, amelyet Beyoncé szeret, és amelyeket felcseperedve hallgatott a Houston Rodeóba történő látogatásai, illetve későbbi fellépései között – country, eredeti rhythm & blues, blues, zydeco és fekete folk.
Az album tiszta hangszerelésbe burkolja önmagát egy ünnepélyesen autentikus hangzásvilágon keresztül, melyben többek között harmonika, szájharmonika, mosódeszka, akusztikus gitár, basszus ukulele, pedal steel gitár, Vibra-Slap, mandolin, hegedű, Hammond B3-orgona, tack-zongora és bendzsó is szerepel.
Szintén hallható rengeteg taps, patkókopogás, bakancstalpkoppanás keményfa padlón, és igen, még Beyoncé körmei is ütőhangszerként.
A zenealkotás öröme az, hogy nincsenek szabályok.
– Minél jobban látom a világot fejlődni, annál inkább éreztem a kapcsolatot a tisztasággal. Mesterséges intelligencia, digitális szűrők és programozás helyett szerettem volna visszatérni a valódi hangszerekhez, és nagyon régieket használtam. Nem akartam, hogy olyan hangszersávok, mint a vonósok, különösen a gitárok és az orgonák tökéletesen összhangban legyenek. Néhány dalt nyersen tartottam, és a folkra hagyatkoztam. Minden hang olyan organikus és emberi volt, mindennapi dolgok, mint a szél, a csattanások, sőt a madarak és csirkék hangja, a természet hangjai – mondta Beyoncé.
Az inspiráció a zenén kívül az amerikai déli és a nyugati kultúrából is merít, a rodeóból, a westernfilmekből és a Nyugat eredeti cowboyainak történeteiből. A rodeóban tapasztalta először a sokszínűséget és a bajtársiasságot olyan emberek között, akik szeretik a countryzenét és az americana életmódot, melyet a közösségi szemlélet, a kulináris kínálat, a grillsütők és a westernfelszerelések jellemeznek.
És ez mindenkinek szólt. A zenét a szenvedélyes, merész történetmesélés hatja át, amely magával ragadja a hallgatót Beyoncé ismerős, erőteljes hangjával a középpontban.
Az album egy kísérlet. Minden dal egy újragondolt westernfilm saját verziója.
Olyan filmekből merített ihletet, mint a „Five Fingers For Marseilles”, az „Urban Cowboy”, a „The Hateful Eight”, a „Space Cowboys”, a „The Harder They Fall” és a „Killers of the Flower Moon”, melyek gyakran mentek a képernyőn a felvételi folyamat során. Az ütőhangszerek egyes aspektusait az „O Brother, Where Art Thou?” filmzene ihlette, ahol inkább bluegrass volt.
Az albumot az Ameriican Requiem nyitja, egy himnuszszerű ébresztő, amely lángra lobbantja a művészetről és az azt alkotó emberekről szóló régi elképzeléseket.
Ebben a zenei szövetségben művészek sora működött közre, köztük számos énekes, zenész és szónok, mint például Dolly Parton, Willie Nelson, Linda Martell, Stevie Wonder, Chuck Berry, Miley Cyrus, Post Malone, Jon Batiste, Rhiannon Giddens, Nile Rodgers, Robert Randolph, Gary Clark, Jr., Willie Jones, Brittney Spencer, Shaboozey, Reyna Roberts, Tanner Adell és Tiera Kennedy.
Azt hiszem, az emberek meg fognak lepődni, mert nem hiszem, hogy ez a zene az, amit mindenki elvár, de ez a legjobb zene, amit valaha készítettem
– hangsúlyozta a művész.
A korongot ITT tudja meghallgatni.
