– Milyen út vezetett a festőművészetig, mikor fogott először ecsetet a kezébe? Kik vagy mi jelenti a legfőbb inspirációt a művészetében?
– Az alapok a gyermekkoromban keresendők. Már óvodás- és kisiskoláskoromban szerettem komolyabban rajzolni, minden általam álmodott és objektíven megjelenő világot papíron leképezni. Az élet volt az, ami megragadott, annak csúcspontjaként az ember – az emberi arc. Hogy mikor kezdtem komolyabban festeni? Nos, ez nem ecsethez, hanem egy, az ujjaimmal megfestett Nagy László-portréhoz kapcsolódik. Ez indított el végül az arcképfestészet irányába. Ezután számos pozitív visszajelzést kaptam, és nekiláttam ecsettel létrehozni egy finomabb előadásmódot. A magyar festészetben vannak olyan ikonikus művészek, akiktől rengeteget tanulok most is. Ilyen például László Fülöp, Benczúr Gyula, Balló Ede, Madarász Viktor, Székely Bertalan vagy Barabás Miklós. De hatott rám olyan külföldi alkotó is, mint John Singer Sargent. Először azonban a magyar festészetben leltem inspirációra. Az udvari festők virtuozitása mutatott utat abban, hogy azokat a képeket, amiket majd idővel festeni szeretnék, jó lenne később egy reprezentatív történelmi festészet tárgyának tudni.
– Az utóbbi időszakban olyan festményeket is készített, amelyek az Egyesült Arab Emírségek és Magyarország kulturális kapcsolatait erősítő folyamat részének tekinthetők. Mi vonzotta az emírségekbe?
– Ez egy családi köteléknek köszönhető, ugyanis az öcsém évekig Dubajban, az Iron Mountain cégnél dolgozott és ez idő alatt sok arcképet, többnyire fotót látott, az ország nagyra becsült személyeiről, sokat beszélgetett velem erről a magával ragadó országról. Nagyon szeretem az emberi arcot különböző ábrázolási aspektusokból visszaadni. Továbbá inspirált az is, hogy megpróbáljak másfajta színárnyalatokkal operálni, mint amit korábban használtam Európában. Izgalmas volt felfedezni a „közel-keleti nap” erejének hatását a bőr tónusrendszerében. Szeretem levegőssé tenni az arcokat, így különösen érdekes volt számomra, lilákkal, alizarinnal mélységet kialakítani az arc körül. A „kronológia etikettet” alapul véve olyan uralkodók megfestésének céljával ragadtam ecsetet, akik már elhunytak, akiket mélységesen tisztelnek és akik ennek a fiatal államnak a történelmében mély nyomot hagytak.
– Március 5-én személyesen találkoztak Khalaf Ahmad al-Habtoor excellenciás úrral, az Egyesült Arab Emírségek kiemelkedő és nagy tekintélyű állampolgárával, az al-Habtoor-csoport, az Öböl egyik legsikeresebb konglomerátumának elnökével, valamint testvérével Sultan al-Habtoor úrral egy teázás keretében. Mi volt a találkozó célja és milyen élményekkel tért haza?
– Ez a találkozó ott kezdődött, hogy megvettem Khalaf Ahmad al-Habtoor magyar nyelven is kiadott életrajzát. Hogy mi volt a kötet funkciója? Az, hogy miközben festettem a portrét, a feleségem, Réka, „háttérzeneként” olvasta a rendkívül színes életrajzot. Drága feleségemnek ez a segítsége szükséges volt ahhoz, hogy ne csak az üres mását fessem egy fotónak, hanem a modell gondolatait és az érzéseit is belevigyem a képbe. Izgalmas volt így alkotni, mert gyakorlatilag beszélgethettem a modellemmel, és így már nemcsak egy fotót festhettem meg, hanem magát a személyt is. Bemutatkozásom jeléül pedig az így készült ajándék portréval mentem a találkozásra. Khalaf úr és testvére rendkívüli értékeléssel, szívélyesen fogadtak. Amikor beszélgettünk a teázás mellett, úgy éreztem, a könyv és a festményem ötvözete ott ül előttem. Szerintem nem az a lényeg, meg tudunk-e festeni fotó után egy portrét, hanem hogy mindazon jelek közül, amelyeket az élet az arcra írt, kiemeljük azon nyomokat, amelyek a jellemet adják.
– Hogyan fogadta akkor az excellenciás úr a róla készült festményt? Mit szól az ön emírségek nagyjairól szóló alkotói periódusához, illetve ahhoz, hogy egy magyar festő foglalkozik mindezzel?
– Értékeléssel és örömmel. Nagyon szereti Magyarországot, rendkívül erős kötődésekkel bír az ország tekintetében, nemcsak azért, mert van itt két szállodája, hanem tényleg szereti a magyar embereket, a mentalitást, az ízeket, egyáltalán a magyar életérzést. A művészetet egyetemes nyelvnek tartja, amely összehoz népeket. Megtisztelő élvezni a bizalmát, ami abból érzékelhető, hogy azt a négy portrét, amit kivittem, a legnívósabb szállodájában állította ki.
– Milyen jövőbeli tervei vannak?
–A következő időszakban egy olyan festészeti tematikát szeretnék kialakítani, amelynek vázát ennek a csodálatos, fiatal országnak a fejlődésében, meghatározó szerepet gyakorló személyek portréi képezik. Örülnék, ha Magyarország reprezentatív portréfestészetének örökségéből, valamit én is közvetíthetnék a munkáimmal az Emírségekben élő testvéreink felé. A most kiállított munkáim egy hosszútávú alkotói folyamat első elemei, melyeknek a kronológiát követő következő darabja, a Mohamed bin Zayed Al Nahyan miniszterelnökről, most készülő portré lesz. Az új alkotást az Egyesült Arab Emírségek Magyarországra akkreditált nagykövete, Saud Hamad Al Shamsi Őexellenciája előtt szeretném először bemutatni Magyarországon. majd-reményeim szerint- Dubaiban, a Habtoor Palace falai között lehet megtekinteni.
