– Milyen út vezetett a festőművészetig, mikor fogott először ecsetet a kezébe? Kik vagy mi jelenti a legfőbb inspirációt a művészetében?
– Az alapok a gyermekkoromban keresendők. Már óvodás- és kisiskoláskoromban szerettem komolyabban rajzolni, minden általam álmodott és objektíven megjelenő világot papíron leképezni. Az élet volt az, ami megragadott, annak csúcspontjaként az ember – az emberi arc. Hogy mikor kezdtem komolyabban festeni? Nos, ez nem ecsethez, hanem egy, az ujjaimmal megfestett Nagy László-portréhoz kapcsolódik. Ez indított el végül az arcképfestészet irányába. Ezután számos pozitív visszajelzést kaptam, és nekiláttam ecsettel létrehozni egy finomabb előadásmódot. A magyar festészetben vannak olyan ikonikus művészek, akiktől rengeteget tanulok most is. Ilyen például László Fülöp, Benczúr Gyula, Balló Ede, Madarász Viktor, Székely Bertalan vagy Barabás Miklós. De hatott rám olyan külföldi alkotó is, mint John Singer Sargent. Először azonban a magyar festészetben leltem inspirációra. Az udvari festők virtuozitása mutatott utat abban, hogy azokat a képeket, amiket majd idővel festeni szeretnék, jó lenne később egy reprezentatív történelmi festészet tárgyának tudni.
– Az utóbbi időszakban olyan festményeket is készített, amelyek az Egyesült Arab Emírségek és Magyarország kulturális kapcsolatait erősítő folyamat részének tekinthetők. Mi vonzotta az emírségekbe?
– Ez egy családi köteléknek köszönhető, ugyanis az öcsém évekig Dubajban, az Iron Mountain cégnél dolgozott és ez idő alatt sok arcképet, többnyire fotót látott, az ország nagyra becsült személyeiről, sokat beszélgetett velem erről a magával ragadó országról. Nagyon szeretem az emberi arcot különböző ábrázolási aspektusokból visszaadni. Továbbá inspirált az is, hogy megpróbáljak másfajta színárnyalatokkal operálni, mint amit korábban használtam Európában. Izgalmas volt felfedezni a „közel-keleti nap” erejének hatását a bőr tónusrendszerében. Szeretem levegőssé tenni az arcokat, így különösen érdekes volt számomra, lilákkal, alizarinnal mélységet kialakítani az arc körül. A „kronológia etikettet” alapul véve olyan uralkodók megfestésének céljával ragadtam ecsetet, akik már elhunytak, akiket mélységesen tisztelnek és akik ennek a fiatal államnak a történelmében mély nyomot hagytak.