Különleges kerekasztal-beszélgetés fültanúi lehettek azok, akik április 17-én délután elmentek a Nyelv – színházi nyelv – színházi nyelvújítás című előadásra a Benczúr-ház dísztermébe. A disputa Sík Sándor István király című színdarabja és a 2024 februárjában, a Nemzeti Színházban bemutatott, Berettyán Nándor által rendezett előadás egymáshoz kapcsolódó viszonya köré épült. Az eseményen Erős Kinga író és kritikus, L. Simon László író és költő, Rátóti Zoltán színművész, Szász Zsolt dramaturg, a Szcenárium folyóirat felelős szerkesztője, Smid Róbert irodalomtörténész, valamint a színpadra állított mű rendezője, Berettyán Nándor vettek részt.
István király
Sík Sándor Kossuth-díjas piarista tanár és tartományfőnök volt, költő, műfordító, irodalomtörténész, akinek történelmi műveltsége és költői nyelvezete egyaránt érezhető az 1934-ben keletkezett szövegen.
A három felvonásra osztott mű egy napba sűrít számos, egyébként történelmileg más-más időben játszódó valós eseményt, amelyeknek a király utolsó napja adja meg a drámai keretet. István ki akarja jelölni utódját: a nézők a koronázás előtti nap eseményeit követhetik nyomon. István belső küzdelmét helyezi a középpontba a mű is, a születő előadás is. Valójában itt emberi küzdelmek sorát látjuk, s itt nem csak István küzdelméről van szó. Minden szereplőnek megvan a maga harca, így például a pogány Vazulnak és új feleségének is. Hihetetlen mélységeket és magasságokat lehet és kell ennek kapcsán bejárni
– foglalta össze a Magyar Nemzet kritikája korábban.
A dráma szövegében Smid Róbert a shakespeare-i áthajlásokat, átsejléseket is igyekezett megvilágítani, amelyek bizonyítása falakba ütközne, de szerinte Sík ihletődhetett fordításokból.
Nyelvi és szakralitás tematika
A beszélgetés főbb aspektusait leginkább a nyelvi és szakrális tematika mentén lehetséges azonosítani. A kezdetben felmerülő izgalmas szempontok között volt, hogy könyvdráma-e maga a darab? Ezt követően felvetődtek még a történelmi hűség és az aktualitás kérdései is. Mindemelett kirajzolódott a dramaturgi munka jelentősége és összetettsége, mivel a friss színpadi verzóban a szöveg magyarosítása is megjelenik. A szövegkönyv megírása egyébként a rendező és a dramaturg közös munkája volt.
L. Simon László alapvető kérdéseket tisztázott le. Szerinte egyáltalán nem lényegtelen, hogy az aktualitás kérdését milyen kontextusban kezdjük el elgondolni:
„Mi a darab aktualitása? Milyen megközelítésben? Irodalomtörténeti megközelítésben, színháztörténeti aspektusait tekintve, egyháztörténeti vagy politikatörténeti megközelítésben?
Magunk számára ezt tisztázni kell, mert nagyon-nagyon különböző válaszokat kell adunk. Először is ez egy mélyen vallásos személy írása, akinek az egész élete egyfajta tanulságtétel. Aki minden időben, a maga zsidó származásával egyetemben a krisztusi tanításhoz, annak megéléséhez és továbbadásához ragaszkodott. Szent István király alakja és a darabban megjelent konstrukciója is fókuszba került, illetve Szűz Mária szerepére és a Szűz Máriának felajánlott ország narratívájára is kitértek a beszélgetésben résztvevők.
Írásos változat
A Benczúr-ház közönségéből többen látták a Nemzeti Színház adaptációját, de aki mégis elmulasztotta az István királyt, az is tudott csatlakozni az elhangzott gondolatokhoz, hiszen kellően példázatos, mondhatni szemléletes volt egy-egy, a résztvevők által beemelt szempont ahhoz, hogy a néző kedven kapjon a jegyváltásra. A beszélgetés fontos párbeszédet indított egy drámai szöveg és egy színházi előadás által feltehető kérdések tekintetében. Az esemény egy kötetlen beszélgetés lehetőségével zárult.
A sorozat újabb része májusban várható, a korábbi alkalom írásos változata pedig már a Szcenárium folyóiratban olvasható.
