– Manapság a filmeknek inkább a szórakoztatás a célja, de még a könyveknek is. Mégis úgy látják a szervezők, hogy a lélek felemelése is célja lehet a mozinak?
– Feltétlenül. Sokan rohanásban vannak, elégedetlenek valamivel, örömöket, élményeket hajszolnak, miközben egyre mélyebb morális, lelkiismereti válságba kerülnek. A rohanás helyett elcsendesedésre volna szükség. Az ember három módon fogadja magába a világot: táplálkozással, légzéssel és az érzékszervi benyomásokkal. Aki körültekintően él, vigyáz arra, milyen ételt fogad magába, igyekszik minél többet a tiszta levegőn lenni és a lehető legegészségesebben élni. Viszont az érzékszervek által befogadott dolgokra is ugyanígy figyelni kell!
Ha az embernek van olyan célja, hogy nemesedjen, hogy méltó legyen önnön természetéhez, és fejlődjön, akkor érdemes arra is figyelnie, milyen érzékszervi ingereket fogad be. Érdemes az igényes szellemi tartalmak, a klasszikus zene, az igényes képzőművészet és irodalom felé fordulnia.
A keresztény film célja az kellene hogy legyen, hogy pozitív példákkal segítséget nyújtson, elgondolkoztasson és segítsen kilábalni a morális krízisből. Régóta tapasztaljuk, hogy akik eljönnek a filmnapokra, emelkedetten távoznak. Olyan mintákat kapnak, amelyek akár az egész életüket átalakíthatják.
– Sokan vannak, akik kulturális kereszténynek vallják magukat, mások azt mondják, hogy a maguk módján hívők, és így tovább. Hozzájuk is szól a keresztény film- és könyvnapok?
– Ez a rendezvény természetesen minden emberhez szól. De a kereszténység nem egy a la carte vallás. Nem úgy van, hogy csemegézünk a svédasztalról, kiválasztva, hogy mi tetszik, mi nem. Inkább egy nagyon gyakorlatias új életszemlélet és életmód, egy önként vállalt, tudatos megtisztulási út, amely által önneveléssel és sok-sok segítséggel eljutunk az önzéstől az önzetlenségig. Ezt igyekszik támogatni a rendezvény minden programja és szellemi kínálata.
– Mire számíthatnak azok, akik elmennek május első hétvégéjén az Uránia Nemzeti Filmszínházba?
– A rendezvénynek három pillére van. Filmeket mutatunk be, rendezünk egy keresztény film- és könyvvásárt, valamint beszélgetéseket is szervezünk a mozi kávézójában. A világban zajló háborúk miatt idén valamennyi program a béke kérdését járja körül. Mit tehetünk a békéért? Hogyan érhetjük el a belső békét? A kereszténység és a béke, és így tovább. A mottónk is egy bibliai idézet: „Békességet hagyok rátok” (Jn 14,27).
– Lesznek kiemelten fontos beszélgetések?
– Ezek a beszélgetések mindig nagyon érdekesek. A legutóbbi rendezvényen annyira népszerűek voltak, hogy akiknek már nem jutott ülőhely, állva is végighallgatták őket.
Olyan emberek vesznek részt bennük moderátorként, illetve beszélgetőpartnerként, mint például dr. Csókay András nemzetközi hírű orvos, idegsebész, Keresztes Ilona újságíró, Zsuffa Tünde író, Cseke Péter színházi rendező, Eperjes Károly filmrendező, Siklósi Beatrix rendező, a Kossuth rádió csatornaigazgatója, Horányi Eszter, az M5 szerkesztő-riportere. Mind olyan személyiségek, akik gondolataikkal, meglátásaikkal inspirálni tudnak.
Mégis kiemelném a Mit tehetünk a mindennapok során a békéért? címen meghirdetett beszélgetést, amelyen Martos Levente Balázs esztergom–budapesti segédpüspök és Berta Tibor dandártábornok, püspök, Magyarország katonai ordináriusa elemzi közös felelősségünket és mutatja meg lehetőségeinket. Úgy gondolom, pusztán az a tény, hogy egy katona püspök beszél a békéről, már önmagában is egy kiemelten fontos szimbólum.
– A filmek közül melyik áll önhöz legközelebb?
– A rendezvényen olyan filmeket mutatunk be, amelyeket sem moziban, sem DVD-n nem lehet megnézni. Számomra fontos Abel Ferrara filmje, a Pio atya. Ez nem egy romantikus mozi, hanem kemény és elgondolkoztató film, amely a földekért való küzdelemről szól, ami az olaszországi San Giovanni Rotondóban zajlott az első világháború után, de ami a nagy szent számára éppen oda vezet, hogy a sok szenvedésre válaszul, megalkuvások nélkül, Istennek ajánlja az életét. Ugyancsak kiemelném a Popieluszko – A szabadság bennünk él, valamint a Teréz – A szeretet kis útja című mozifilmet. Előbbi azt mutatja meg, hogyan juthat el valaki a másokkal sorsközösséget vállaló önfeláldozó szeretetig, utóbbi pedig arra emlékeztet, hogy olykor a nagyon kicsike dolgok, tettek, gesztusok állhatnak össze nagy dolgokká. És persze minden könyvet, filmet, beszélgetést ajánlok minden nyitott léleknek. Úgy gondolom, azért vagyunk a földön, hogy egymással találkozzunk, és felismerjük egymásban saját testvérünket. Erre lesz alkalom a IX. Keresztény Film- és Könyvnapokon is.
