Tiszta forrásból a mátrixba

Hogyan őrizhető meg az örökkévalóságnak a folklór? Hogyan jelenhet meg a népzene a neten? Hogyan lehet weben keresztül oktatni a népzenét? Ezek voltak a fő kérdései a Digitalizáció és innováció a népzenében című konferenciának, mely a Hagyományok Házában zajlott le csütörtökön.

Szecesszió, Art Deco, Népművészet - Női lélek, népi formák című kiállítás a Hagyományok Házában Fotó: Teknős Miklós

Both Miklós, a Hagyományok Háza főigazgatója. (Fotó: Hagyományok Háza archívum)

Interneten oktatni népzenét?  

Both Miklós előadásában azt is elmondta, hogy hatalmas nézettséget produkált a honlap, ráadásul egyre több ukrajnai tanár, kórusvezető szólt nekik, hogy ők a gyermekek tanítására is elkezdték használni az oldalt. Innen jött az ötlet, hogy érdemes lenne egy hasonló honlapot szerkeszteni a magyar népdaloknak is. 

Ez lett a FOLK_me, ami mindazt tudja, amit az előzőekben említett platform, de más funkciókkal is kiegészült. Both Miklós hangsúlyozta, hogy természetesen ez a program nem helyettesíti a személyes népzenei képzést, de hatalmas segítség lehet az oktatóknak és a tanulóknak. Azt is fontosnak tartotta megemlíteni, hogy érezhetően megnőtt az igény a népzenei oktatásra Magyarországon, de nagyon kevés a szakember; ily módon a két említett platform, a Poliphony Projekt és Folk_me itt össze is találkozhat, vagyis nemzetközi összefogás is kialakulhat a zeneoktatásban. 

Szecesszió, art deco, népművészet – női lélek, népi formák 

Felsorolni is nehéz lenne, milyen sok értékes programon lehetett részt venni ezen a napon, és nem csupán a zenei témák jelentek meg. A Szecesszió, art deco, népművészet – női lélek, népi formák című kiállítás volt az egyik leglátványosabb népművészeti, egyben ipar-és képzőművészeti tárlat. A kiállításon hat nő sorsát és munkáit elevenítik fel, akiknél a XX. század elejének két nagy irányzata összekapcsolódik a népművészettel. Izgalmas, néha megrendítő sorsok, értékesebbnél értékesebb ruhadarabok, bútorok, kerámiák, plakátok, gyermekjátékok láthatók-olvashatók ezen a kiállításon. A címében is sokat ígérő kiállításon a főkurátor, Czingel Szilvia néprajzkutató tartot tárlatvezetést, számos kultúrtörténeti érdekességgel megspékelve az előadását. 

Az egyik győri művész, Undi (eredetileg Sprinholcz) Mariska például ún. reformruhát is készített, amely a XX. század elején a számos betegséget okozó fűzőt váltotta fel: a művésznek nagy szerepe volt abban, hogy a divatjamúlt ruhadarab használata visszaszoruljon. Egy másik alkotó, a debreceni Tüdős Klára a népi motívumokat emelte be a polgári divatba, olyan sikerrel, hogy külföldről is megkeresték divattervezők, és később a párizsi divatházak kifutóin is megjelentek a matyó díszítések. 

A tárlaton Czingel Szilvia néprajzkutató, a kiállítás főkurátora tartott tárlatvezetést (Fotó: Teknős Miklós)