Igencsak jó hangulatban kezdődött a Digitalizáció és innováció a népzenében című konferencia a Hagyományok Házában. Berta Alexandra citerás, népdalénekes nyitotta meg az egész napos rendezvénysorozatot, és rögtön játékra hívta a jelen lévő nagyszámú közönséget. Arra kérte őket, hogy fogalmazzák meg egy szóban, mit várnak az eseménytől, és amit a vállalkozó kedvűek beírtak okostelefonjukba, az egy QR-kód segítségével meg is jelent a kivetítőn. A színháztermet megtöltő vendégek nagy derültségére az elvárható szavakon – mint például a népzene – kívül láthatók voltak olyan tréfás megjegyzések is, mint kávé, „inniváció”, „enniváció”, és hasonlók. Nevetve is vigad a magyar, nem csak sírva.
Hagyományok Házában (Fotó: Teknős Miklós)
Zenei folklór a neten
Ezek után Both Miklós előadóművész, zeneszerző, a Hagyományok Háza főigazgatója lépett a publikum elé, hogy bemutassa azt a sokszínű- és hangú weblapot, ami csütörtök tíz órától már elérhető mindenki számára: ez a Folk_ME elnevezésű, népzenei oktatásra szolgáló platform. Ehhez azonban egy előző nagyívű munkafolyamatról is beszélnie kellett, a Poliphony Projektről. Both Miklós és kollégái a munka kezdetén azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy az ukrán falvakban fellelhető zenefolklórt összegyűjtik, és egy népzenei archívumot hoznak létre, ahol mindez hallható, látható.
A lehető legjobb hang-és képtechnikát használták, szem előtt tartva azt, hogy minél átélhetőbb legyen a honlapon lévő tartalom. Ez meg is valósult, Both Miklós megmutatta a gyöngyvásznon, hogy milyen fantasztikus dolgokat képes produkálni a modern infotechnika: például többsávos nézet is elérhető a menüpontok között, vagyis egy-egy gombnyomással meg lehet határozni, hogy a videón egyébként együtt éneklő adatközlők közül melyikük hangját halljuk, vagy ne halljuk. Az ukrán dalokat egyébként le is fordították magyarra, Babiczky Tibor költő, műfordító segítségével. A zenéket aztán magyar zenészekkel is feljátszatták, úgy rögzítve a felvételeket, hogy akár közvetlen közelről is meg lehet csodálni a hangszerkezelési technikát, és itt is külön-külön meghallgatható az összes zenész produkciója. Bátran mondhatjuk, fantasztikus élmény a honlapot böngészni, keresgélni rajta, előadókat, dalokat, helyszíneket; de amint talán érzékelhető, a készítők sokkal tovább mentek ezzel a projekttel, mint amit egy egyszerű zenei archívum tud. Az sem mellékes, hogy a laikusok is átérezhetik, milyen óriási munkát végeztek a projekt munkatársai.
Interneten oktatni népzenét?
Both Miklós előadásában azt is elmondta, hogy hatalmas nézettséget produkált a honlap, ráadásul egyre több ukrajnai tanár, kórusvezető szólt nekik, hogy ők a gyermekek tanítására is elkezdték használni az oldalt. Innen jött az ötlet, hogy érdemes lenne egy hasonló honlapot szerkeszteni a magyar népdaloknak is.
Ez lett a FOLK_me, ami mindazt tudja, amit az előzőekben említett platform, de más funkciókkal is kiegészült. Both Miklós hangsúlyozta, hogy természetesen ez a program nem helyettesíti a személyes népzenei képzést, de hatalmas segítség lehet az oktatóknak és a tanulóknak. Azt is fontosnak tartotta megemlíteni, hogy érezhetően megnőtt az igény a népzenei oktatásra Magyarországon, de nagyon kevés a szakember; ily módon a két említett platform, a Poliphony Projekt és Folk_me itt össze is találkozhat, vagyis nemzetközi összefogás is kialakulhat a zeneoktatásban.
Szecesszió, art deco, népművészet – női lélek, népi formák
Felsorolni is nehéz lenne, milyen sok értékes programon lehetett részt venni ezen a napon, és nem csupán a zenei témák jelentek meg. A Szecesszió, art deco, népművészet – női lélek, népi formák című kiállítás volt az egyik leglátványosabb népművészeti, egyben ipar-és képzőművészeti tárlat. A kiállításon hat nő sorsát és munkáit elevenítik fel, akiknél a XX. század elejének két nagy irányzata összekapcsolódik a népművészettel. Izgalmas, néha megrendítő sorsok, értékesebbnél értékesebb ruhadarabok, bútorok, kerámiák, plakátok, gyermekjátékok láthatók-olvashatók ezen a kiállításon. A címében is sokat ígérő kiállításon a főkurátor, Czingel Szilvia néprajzkutató tartot tárlatvezetést, számos kultúrtörténeti érdekességgel megspékelve az előadását.
Az egyik győri művész, Undi (eredetileg Sprinholcz) Mariska például ún. reformruhát is készített, amely a XX. század elején a számos betegséget okozó fűzőt váltotta fel: a művésznek nagy szerepe volt abban, hogy a divatjamúlt ruhadarab használata visszaszoruljon. Egy másik alkotó, a debreceni Tüdős Klára a népi motívumokat emelte be a polgári divatba, olyan sikerrel, hogy külföldről is megkeresték divattervezők, és később a párizsi divatházak kifutóin is megjelentek a matyó díszítések.
