Csütörtök délelőtt a hazai közönség is ízelítőt kaphatott a látványos kiállításból, amely – mint azt Fabényi Júlia nemzeti biztos, a Ludwig Múzeum igazgatója elmondta – szervesen illeszkedik a biennálé központi kiállításához. A képzőművészeti seregszemle címe ez alkalommal Idegenek mindenütt, amely egyaránt vonatkozhat a lelki mélységekből tudatba emelkedő művészi élményanyagra és persze mindenféle aktuális értelmezésre is, szexuális pozíciókra, fogyatékkal élők helyzetére, a migrációra, de akár arra is, hogy nem minden művész része a művészeti közéletnek, vannak kívülállók, idegenek, sőt akár arra is, hogy olyan elemek találkozását tegye lehetővé, amelyeknek együttese szokatlan, újszerű, idegenszerű.
Egyszóval a tárlat nemcsak a modern közbeszéd témáira reagál, de szerencsésen túlmutat a politika által felkapott témákon és igazi művészeti kérdéseket feszeget.
Ebbe a panorámába illeszkedik bele Nemes Márton összművészeti energiákat megmozgató, multiszenzorális – vizuális, akusztikus és interaktív tartalmai a fény- és színtartomány, a tárgy- és fénymozgás, a hang, a fényfrekvencia és a légáramlás együttes hatására építő – nagyszabású projektje.
Vincze Máté, a Kulturális és Innovációs Minisztérium közgyűjteményekért és kulturális fejlesztésekért felelős helyettes államtitkára bejelentette, hogy végre teljes egészében megújulhatott a magyar pavilon, amely nemcsak helyszínt ad kiállításainknak, de önmagában is lenyűgöző alkotás. Vincze Máté párhuzamot vont a pavilon hajdani építője, Maróti Géza és az ugyancsak széles és sikeres alkotói pályát befutó Nemes Márton között, rámutatva arra, hogy mindketten azt keresték, kik vagyunk, mi az, ami összekapcsol, mi az, ami elválaszt, egyszóval mi az a legbensőbb emberi mag, ami meghatározza létünket. Hozzá tette:
Az innováió akkor sikeres, ha az részben a hagyományból táplálkozik, részben pedig olyan örök emberi tartalmakat jelenít meg, amelyhez mindenki kötődni tud, amelyre mindenki rezonálni tud.
Kopeczky Róna, kurátor arról beszélt, hogy a projekt kidolgozása során figyelembe kellett venniük az építészeti teret, s annak súlypontjai mentén építették föl a tárlatot.
A projekt legfontosabb elemei a klasszikus euklideszi formák, a kör, a háromszög és a négyszög, amelyek egyben az európai racionális gondolkodás, és ezen keresztül a „techné”, azaz gyakorlati tudásnak, az alkotóképességnek is fontos elemei.
A körbejárható térben úgy rendezték el a kiállítás anyagát, hogy az épület udvarán, a kiállítás geometriai középpontjában egyfajta összegző pont jöjjön létre. Kopeczky Róna úgy fogalmazott: csak akkor alkotja meg a tér a benne rejlő harmonikus egységet, ha a látogató a közepén áll.
Nemes Márton képzőművész az alkotás folyamatának megváltozásáról beszélt. Elmondta, hogy bár a képzőművészet eredetileg magányos munka, az a projekt, amit Kopeczky Rónával megálmodtak, nagyszabású közösségi feladat lett.
Olyan alkotás született, amelyről nehéz megmondani, hol ér véget a kép és hol kezdődik a tárgy.
Mindenesetre olyasmi, ami képes arra, hogy érzelmi, intellektuális többletet adjon annak, aki látja.
A 60. Velencei képzőművészeti biennálét 2024. április 20. és november 24. között rendezik meg.
